Habár sorozatról van szó, ez a kötet teljes egészében megállja a helyét önmagában is. Leszámítva, hogy néhány régi karaktert viszont látunk, gyakorlatilag egy teljesen új szereplőgárdával operál a mű. Mivel minden fontosabb szálat elvarrt a szerző A menekülésben, ezért bátran belekezdhet az is az új történetbe, aki az első részt nem olvasta, nincsen olyan esemény, amit nem lehetne megérteni. 

Hasonlóan az első kötethez, itt is előtérbe kerülnek az olyan témák, mint a tinédzser-terhesség, a gyermeknevelés, illetve a faji diszkrimináció kérdése és az ehhez kapcsolódó kitaszítottság érzése. Jelen esetben erről főleg Sarah gondoskodik, akit több iskolából is elbocsájtottak rossz magatartása miatt. A régi témák mellett egy jóval merészebbre is kitért a szerző, mégpedig a kiskorúak molesztálására. Bátor lépés volt a részéről, hogy ezt a szálat is beemelte a történet, ráadásul remekül kezelte az egészet, sikerült megtalálnia azt a hangot, amivel mélyen megérinti az olvasót. Természetesen Adam körül is zajlik az élet: titkos képességének köszönhetően hamarosan egy rendőrségi ügy kellős közepébe csöppen, aminek ráadásul ő a fő tárgya. Mellettük még jó pár új, szerethető és gyűlölhető karaktert kapunk, akik sokkal érdekesebbé teszik a cselekményeket.
Ami újdonság az előző részhez képest, a váltott szempontú történetmesélés: hol Sarah, hol Adam szemszögén keresztül látjuk az eseményeket. Ward ezt az akadályt is remekül vette, ugyanis a két elbeszélés stílusában annyira eltért egymástól, hogy könnyűszerrel be tudtam volna azonosítani akkor is a mesélő személyét, ha nem szerepel a fejezet elején a neve.
További érdekesség, hogy míg az előző rész napjainkban játszódott, a folytatás jó tizenöt évvel későbbre repíti el az olvasókat. Ennek következtében a világban bekövetkezett változásoknak is tanúi lehetünk, úgy mint az emberek testébe ültett chipeknek, vagy a Kormány abszolút hatalmának. A technika is nagy fejlődésen esett keresztül, és habár a legtöbb elem ismerős lehet más, sci-fi könyvekből, továbbgondolásokból, nem éreztem innen-onnan összelopkodottnak ezt a világképet, abszolút hitelesen és reálisan építette fel a szerző.
A fordítással most sem voltam teljesen megelégedve, habár jobb lett, mint az első részé. Sajnos időnként most is becsúszott pár magyartalan mondat vagy kifejezés, ami kissé megakasztott az olvasásban.