Szerző: Dashiell Hammett
Cím: A tizedik nyom (The Continental Op)
Fordító: Szabó Mihály István, Varga Bálint
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Ha Dashiell Hammett neve nem is, A máltai sólyom című könyv/film biztos sokak számára lesz ismerős. A világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb krimijének tartott mű íróját egyben a műfaj megteremtőjének tartják Edgar Allan Poe mellett. A XX. század első évtizedeiben tevékenykedő szerző korábban a Pinkerton Detektívügynökség tagja volt, így bátran meríthetett saját élményeiből novellái és regényei megírásához.

Egyik legismertebb figurája a Continental Op, vagyis a Kontinentális Detektívügynökség névtelenségbe burkolózó alkalmazottja, aki a legkülönfélébb helyzetekbe keveredve derít fényt az igazságra. Az Agave Kiadó által megjelentett novelláskötetben hét, eddig magyarul nem olvasható művet találhatunk. A legrégebbi 1924. január 1-jén jelent meg a Black Mask magazin hasábjain, a legkorábbi 1929-ben.

Az írások minősége változó: a közepesen rossztól az egészen jóig mindenfélével találkozhatunk. Különös, hogy pont a címadó novella a leggyengébb alkotás mind közül, a stílus és az írásmód leginkább egy gimnazista fogalmazását juttatja eszünkbe, szerencsére a maradék hat mű már sokkal élvezetesebb. A történetek közül nem mind tekinthető kriminek, hiszen egy-két esetben hiányzik a nyomozás, detektívünk teljesen véletlenül csöppen bele az eseményekbe, sokkal inkább a thriller stílusjegyeit lehet felfedezni egyes művekben. Hammett humora pedig a későbbi novellákban bontakozik ki igazán, A szürke szemű lány költője a kötet igazi csúcspontja, az olvasó alig tudja megállni, hogy ne nevessen fel hangosan, amikor az ő mondatait olvassa.

Külön tetszett, hogy a főszereplő igazi nevét soha nem tudjuk meg (ha be kell mutatkoznia, elővigyázatosságból mindig álnevet használ), sőt a magánéletéről sem derül ki semmi, külsejére is csak elvétve kapunk utalásokat. Alacsony, tömzsi termete ellenére megbabonázza a nőket, előszeretettel használja az öklét, amit ki sem nézne belőle az olvasó. A másik, amit kiemelnék, hogy bár teljesen különálló, önmagukban is élvezhető novellákról van szó (nem is a közvetlenül egymás után megjelenő műveket tartalmazza a kötet), két írás esetében az egyik szál átível a másikba, ezáltal is létrehozva egy egységességet.

A kötet utolsó húsz oldalán Steven Marcus utószavát olvashatjuk, aminek én csak az első részét ajánlom az olvasóknak, ha kicsivel többet szeretnének tudni Hammett életéről, műveiről, ugyanis a második rész egy teljesen elfogult, a szerzőt istenként azonosító és magasztaló iromány, amivel jócskán lehetne vitatkozni. De ez már legyen a kedves olvasó joga, miután túljutott a hét novellán.

Értékelés: 10/7