Míg kint nagy pelyhekben esik a hó, és a készülődünk a karácsonyi húsvéti ünnepekre, lélekben utazzunk el a napsütötte La Pushba, ebben az apró amerikai városba, ahol tombolnak a hormonok, ahol kedvünkre lovagolhatjuk meg a hullámokat és amely egy életre szóló élményt Smillának, a német cserediáknak. 

A fiatal Smilla Rabe cserediákként érkezik régi barátaihoz Seattle-be. Hamarosan egy háromhetes szörfözéssel egybekötött táborozásra invitálják az amerikai barátokat, így a lány is velük utazik La Pushba. Az itt élő, helyi indián rezervátum lakói azonban nem fogadják kitörő örömmel a csapatot. Mikor Smilla beleszeret Conradba, a titokzatos indián fiúba, táborlakó társai közösítik ki. Eleinte nem is tudja mire vélni Alec, Mark és Josh ellenséges viselkedését, nem sokkal később azonban rájön, hogy egy évvel korábban a fiatalok életét végérvényesen megváltoztatta a szünidő. 

Antje Babendererde 1963-ban született Jenában, de Thüringiában nőtt fel. Eleinte keramikusnak tanult, majd egy gyermekpszichiátrián helyezkedett el munkaterapeutaként. 1996-ban jelent meg első kötete (Es gibt einen Ort in uns), mely több elbeszélést tartalmazott. Különösen nagy érdeklődést tanúsít az indián kultúra és történelem iránt, gyakori motívuma ez regényeinek, csak úgy, mint a 2009-es Indigó nyárnak. 

A történet helyszíne La Push, itt élnek egy rezervátumban a quileute indiánok. A többségnek valószínűleg ismerős lesz a név - nekem nem volt az -, mivel Stephenie Meyer Twilight-sagájának is van valami köze az óceánparti városhoz, és annak lakóihoz. Ennek köszönhetően kapunk egy csomó utalást a vámpírregényekre, de legtöbbször a szereplők maguk is viccesen említik a sorozatot, ez nekem remek humorforrást jelentett (még úgyis, hogy nem olvastam egyik részt sem, a filmekből is csak az első láttam jó pár évvel ezelőtt). 

Az Indigó nyár igazi varázsa azonban nem ebben, hanem a hangulatkeltésben rejlik. Egyelőre, az ablakon kitekintve a meleg és a jó idő és vágyálom marad számunkra, a szörfözés és az óceán melletti napozás még inkább. A kötet nagyon sok leírást tartalmaz, magáról a városról, illetve az ott élők hagyományairól, életviteléről is, így az olvasó valóban úgy érezheti, hogy a baráti társaság tagjaként jelen van a történetben. Másfelől külön ki kell emelni, hogy Babendererde valóban nagyon precízen utána járt a témának, így nagyon sok mindent megtudunk a quileute indiánokról, valamint rajtuk keresztül olyan komoly témák is szóba kerülnek, mint a rasszizmus, a fiataloknak köszönhetően pedig az alkohol és a drog kérdések is felmerülnek. A történetben van szerelmi szál, ez igaz, de én nem ezt éreztem a főszálnak, sokkal komolyabb és felnőttesebb dolgokat említ meg a szerző. 

Ami viszont nem sikerült maradéktalanul az írónőnek, az a karakteralkotás. Engem nagyon idegesített a főszereplő, Smilla viselkedés és gondolkodása. Nem mondom, biztos vannak ilyen emberek az életben, akik bármit megtesznek, hogy befogadják őt a közösségbe, de ugyanakkor nekem több helyen sántított az ő életfelfogása. (Ilyen például a szexről vallott elmélete, vagy a Josh-féle eset utáni reakciója.) Mások sem különbek, nem mindig tudtam kiigazodni az egyes szereplők cselekedetein, mikor az egyik pillanatban mondanak valamint, majd a másikban szöges ellentétét cselekszik. 

Összességében véve kellemes olvasmány  volt ez a kötet, mert elrepített egy olyan helyre, ahová a közeljövőben biztos nem jutok el. A magyar kiadás nagyon szép, nekem személy szerint nagyon bejön ez a kék-fehér borító. Egyedüli hibaként azt tudom felhozni, hogy a szöveget elég vastag papírra nyomtatták, így első ránézésre kicsit becsapós a kötet vastagsága.

Antje Babendererde: Indigó nyár (Indigosommer), ford. Tátrai Zsuzsa és Zubovics Kata (angol idézetek), Pongrác Kiadó, 2012, 416 oldal, 3900 Ft