Szerző: Paulo Coelho
Cím: Az accrai kézirat (Manuscrito encontrado em Accra)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 168

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho rajongói tudják, hogy a világ egyik legolvasottabb szerzője két évente jelentet meg egy-egy újabb művet. Magyar olvasói pedig azzal is tisztában vannak, hogy nálunk minden évben, a Könyvfesztiválra adják ki vagy a legújabb vagy egy régebbi írását. Az idei nagy dobás, a friss Az accrai kézirat, amely tavalyi megjelenése óta izgatja a magyar rajongók fantáziáját, ugyanis az Athenaeum Kiadó igen komoly promó-hadjáratot folytatott, szinte hetente kaptunk újabb hír a legújabb műről, amely ez idáig minden országban, ahol megjelent az eladási listák élére került.

A legújabb kötet, bár egy izgalmas korban, izgalmas helyen játszódik, inkább elmélkedések füzére, mivel semmilyen cselekmény nem kapott helyet benne. 1099. július 14-én egy görög férfi - aki Koptnak nevezi magát, és aki pár hónappal korábban, az éhhalál szélén állva tért be Jeruzsálembe - a város lakóinak tart beszédet. A főtéren keresztények, muszlimok és zsidók gyűlnek össze, hogy hallgassák őt, kérdésekkel bombázzák. A lakók háborúra készülnek: a kereszteseket akarják megtámadni, de Kopt nem lelkesítő beszédet intéz hozzájuk, sokkal inkább a saját magunkkal vívott harcról mesél, az érzésekről és jelenségekről, amelyek végigkísérik egész életünket. Szavait lejegyezték, szájhagyomány útján tovább éltek, így leltek rá közel egy évezreddel később az accrai kéziratra, amelyek hosszú évszázadok múltán is időtálló gondolatokat tartalmaznak.

Tehát jelen esetben nem egy regényt, hanem kisebb esszék füzérét kapjuk, amelyeket Kopt személye kapcsol össze. Minden egyes kérdést valamely lakó teszi fel, amelyet a férfi igyekszik megválaszolni. Így többek között szó esik a háborúról, a fegyverekről, a szerelemről, a magányról, a szexről, az idő múlásáról és a boldogság kereséséről. Az accrai kézirat műfajilag és élvezhetőségi szinten egyaránt leginkább A fény harcosának kézikönyve és a Mint az áradó folyó között helyezkedik el. Nem annyira kidolgozott és sokszínű, mint utóbbi, de jóval élvezetesebb, összefüggőbb, érthetőbb, mint a kézikönyv. A kötet alcímének el tudnám képzelni a  "Paulo Coelho füveskönyve" feliratot, mivel engem részben Márai hasonló gyűjteményére emlékeztetett. A szerző ugyanis nem tesz mást, mint az egyes emberek által feltesz egy kérdést, ami egy bizonyos állapotra, érzésre vonatkozik, Kopt (vagyis Coelho) pedig a saját szavaival válaszolja meg azokat. 

A szerző rajongói nem fognak csalódni az új kötetben, noha igazából azokat a dolgokat írja le újra, amelyek eddig a regényeiben szerepet kaptak. Ami viszont újdonság, hogy Coelho életszemlélete az évek során folyamatosan változik (mint mindannyiunké, természetesen), ezért érdekes megnézni, hogyan vélekedik ugyanarról a dologról egy jó tíz évvel korábbi és mostani írása kapcsán. Azért nem ezt a kötetet ajánlom elsőként az íróval csak most ismerkedőknek, mert elveheti a kedvét a további művektől, hiszen egy teljes szokatlan történetmesélést választott jelen esetben. 

Remélem, jövőre már tényleg egy régebbi regénye lát napvilágot magyarul, az én vágyam még mindig a Maktub vagy egy új kiadású Az ötödik hegy. 

Értékelés: 10/8

A kötet április 18-án a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg!