Férfiak földjén
Szerző: Hisham Matar
Cím: Férfiak földjén (In the Country of Men)
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 288
SPOILERMENTES ÍRÁS!
A líbiai származású Hisham Matar regénye az év egyik leginkább várt könyve volt nálam. Már év elején olvastam arról, hogy az Animus Kiadónál fog napvilágot látni, ez pedig garancia volt számomra, hogy valóban igényes történet lesz, hiszen ők ritkán nyúlnak mellé. A Férfiak földjén egy ismeretlen világba kalauzolt el, amelyről eddig csak vajmi keveset tudtam.
Az 1970-es évek Líbiájában járunk, amely ekkoriban a Kadhafi rezsim uralma alatt állt. Ez ellen voltak, akik fellázadtak, köztük a kilenc éves Szulejmán apja, aki barátaival együtt titokban kormányellenes röplapokat adott ki. Természetesen fia ebből semmit nem vesz észre, csupán arra lesz figyelmes játék közben, hogy apja, akiről úgy tudja, külföldre utazott üzleti ügyekbe a városban tartózkodik, és köszöntésre sem méltatja őt. Édesanyja titkolózása tovább növeli benne kíváncsiságát, amely akkor bontakozik ki teljesen, mikor egy napon családi barátjukat, Usztáz Rasidot elviszik egy nagy fehér autóval. Szulejmán családja ettől kezdve rettegésben él, hiszen a családfőt is fenyegeti a veszély, hogy egyik napról a másikra koholt vádak alapján halálra ítélik.
Hisham Matar, akár csak a kötet főhőse, Szulejmán 1970-ben született New Yorkban, ám három éves korában líbai származású szüleivel együtt visszaköltözött Tripoliba. Kilencévesen azonban újból költözniük kellett, ezúttal kényszerből, ugyanis apját politikai üldözöttnek minősítették. Ezt követően 16 éves koráig Kairóban élt és tanult, később Londonban folytatta tanulmányait. Itt érte őt a hír, hogy apját visszahurcolták Líbiába, legutolsó információja szerint 2002-ben látták élve utoljára.
Minden kétséget kizáróan állíthatjuk tehát, hogy a Férfiak földjén a Matar család története. Talán ezért is sikerült ennyire őszintére és emberközelire ez a vallomás, amelyet Szulejmán tolmácsolásában olvashatunk. Mivel számunkra ismeretlen a líbiai világ és annak történelme, ezért a gyermekkel együtt fedezhetjük fel a 1979-es év hangulatát és eseményeit. Örömteli lenne azt állítani, hogy a történet a harmincöt évvel ezelőtti kegyetlenségek bemutatása, de az talán mindenki számára világos, hogy Líbiában, csak úgy mint a többi arab országban a mai napig hasonló állapotok uralkodnak. Elég csak a kiadó fülszövegben megemlített 1996-os mészárlásra vagy napjaink híradásaira gondolnunk, és máris el tudjuk képzelni, milyen lehet az ott élők helyzete.
A címnek kettős jelentősége van. Egyfelől utal arra, hogy az ország gyermekeinek hamar kell felnőniük, férfiává érniük, hiszen a háborús állapotok és a kormány ezt követeli meg tőlük. Ez pedig együtt jár azzal, hogy amíg más gyermekek a tanulással és a játékkal vannak elfoglalva, addig ezek a kölykök országuk véres és kegyetlen politikájának áldozatai. Másik értelmezés pedig magára az arab világra utal, hiszen Líbiát a férfiak uralják, a nők teljes elnyomásban élnek. Ideje korán kell megházasodniuk, családot alapítaniuk és nagyon kevés joggal rendelkeznek. Szulejmán számára Sehrezád, az ezeregy éjszaka hősnője a bátorságot jelképezi, ám anyja hamar felvilágosítja, hogy a szultán felesége a végletekig gyáva volt - legalábbis az ő értelmezésében.
Egy szóval megrendítő olvasni ezeket a sorokat, mert tudjuk, hogy minden szava igaz. Egyedül az zavart, hogy végig a kilencéves Szulejmán szemén keresztül látjuk a történeteket, így sok mindenre nem kapunk magyarázatot, csak következtethetünk a gyermeki rácsodálkozás és értetlenség szavaiból. Ugyanakkor a szerző többször utal rá, hogy felnőttfejjel, memoárként írja elbeszélését, vagyis már tisztában van azzal, amivel akkor még sejtelme sem volt. Ez nekem kicsit visszásnak tűnt, csakúgy, mint egy-két szereplő viselkedése, de az betudható annak, hogy az akkori kormány alatt senki sem tudta, mit szabad és kinek mondania.
Összességében érdekes olvasmány volt, Matar stílusa pedig kellőképpen élvezetes, így biztosan a következő regényét (amelyet már előkészületi státuszban van) is kézbe fogom venni.
Értékelés: 10/8