Szerző: Kristina Ohlsson
Cím: Őrangyalok (Änglavakter)
Fordító: Erdődy Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 432

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Kristina Ohlsson hamar a kedvenc krimiszerzőmmé vált, ami főleg Elnémítva c. kötetének köszönhető. A Frederika Bergman-sorozat első kötete (Mostohák) hagyott kívánnivalót maga után, ám a második rész számomra maga volt a tökéletes bűnügyi regény. Úgy látszik, nem csak én szerettem meg a fiatal írónő könyveit, hanem még sokan mások is, hiszen az Animus Kiadó rekordsebességgel (kevesebb mint négy hónap alatt) elhozta a folytatást, amely, ha lehetséges, még az előző részt is túlszárnyalta.

Stockholm elővárosában egy fiatal lány megcsonkított tetemére bukkannak. Kiderül, hogy a holttest nem más, mint Rebecca Trolle, a két évvel ezelőtt eltűnt egyetemista lány. Az eset Alex Rechthez és csapatához kerül, ami azért is érdekes, mert az eltűnéskor szintén ők foglalkoztak az esettel. A nyomozókhoz frissen visszatért Frederika Bergman is elkezd nyomozni az ügyben, ám ekkor még nem is sejti, hogy új párjának, Spencernek is köze van a gyilkossághoz. Pár nappal később újabb csontvázra lelnek, alig pár méterrel Rebecca sírhelyétől. A halott több mint harminc éven át pihent a föld alatt, ám a nyomok szerint ugyanaz a tettes. Miközben a rendőrség igyekszik egy több évtizedes bűntényt felderíteni, feltűnik a színen egy agg írónő, akit meseregényei egykor világhírűvé tettek, ám férje meggyilkolásáért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek. Mindenki sejti, hogy Thea lehet a kulcs, de az esetet nehezíti, hogy a nő harminc éve némasági fogadalmat tett, és sehogy nem sikerül szóra bírni őt.

Kristina Ohlsson 1979-ben született egy dél-svédországi városban. Jelenleg Bécsben él, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértőjeként dolgozik. Az Őrangyalok (a cím eredeti jelentése Százszorszép) a Frederika Bergman-sorozat harmadik kötete, amelyet további kettő követ (Paradisoffer, Davidsstjärnor) - remélhetőleg minél előbb magyarul is. A szerzőnek egyébként idén jelenik meg első ifjúsági regénye Glasbarnen címmel.

Habár a magyar kiadó Frederika Bergman-sorozatként árulja a köteteket, nem csupán a fiatal nyomozó a főszereplője a történetnek, mellette ugyanolyan fontos szerepet kap Alex Recht, a csapat vezetője, valamint Peder Rydh nyomozó. Az én szememben ők hárman az igazi hősei a történetnek, hiszen mindannyiuk életét megismerhetjük, aggódhatunk a problémáikért, velük szenvedhetünk és örülhetünk. Az előző kötetben mindannyiuk történetszála izgalmasan ért véget, így most kivételesen inkább a magánéletükre voltam első sorban kíváncsi, semmint a gyilkosságra. Az Őrangyalok az előző kötethez képest hónapokkal később, kora tavasszal játszódik, ennek megfelelően Frederika kislánya már megszületett, sőt egy ideig ő nevelte, ám Spencer javaslatára visszatér a munkahelyére. Peder újra boldog házasságban él feleségével, Ylvával, ráadásul öccsével, a beteg Jimmyvel is egyre közelebbi viszonyba kerül. Egyedül Alex az, aki nem tudta túltenni magát felesége halálán, éppen ezért igyekszik minél jobban a munkájára koncentrálni. Természetesen mindegyikük életében változások állnak be, de hogy mik, az maradjon egyelőre titok, hiszen ezektől a fordulatoktól sem szeretném megfosztani az olvasót.

Nézzük magát a krimiszálat. Eddig egyik kötetben sem volt ezzel gond, de ha lehet ilyet mondani, Ohlsson most túltett saját magán, de elég erősen. Egy hihetetlenül jól összerakott rejtélyt tett le az asztalra, a kérdések tömkelege mocorog az olvasó fejében, és még ha esetleg rá is érezne a gyilkos személyére (bár ez sem könnyű, én teljesen másra gondoltam), akkor sem tudja összerakni magában a képet a miértekről és az összefüggésekről. A gyanúsítottak egyébként is mind érdekes figurák: akad itt fiatal jogászhallgató, aki szinte minden létező lényeges információt eltitkol a rendőrség elől, előkerül egy gazdag üzletember, aki a meggyilkolt lány mentora volt, továbbá egy vállalati igazgató, egy némasági fogadalmat tevő írónő és egy leszbikus szerető is a képbe kerül. Az én szememben akadtak további gyanús egyedek is, de ezekről sem árulnék el többet, hátha már olvasó is gondol rájuk mindenféle befolyásolás nélkül. 

Nem csak a gyanúsítottak, hanem maga a bűntény is remekül volt tálalva. Két gyilkosság, mely között több mint harminc év telt el - vajon tényleg ugyanaz a gyilkos, vagy csak egy utánzóról van szó? Ráadásul idővel előkerül egy ún. snuff-film is, vagyis egy olyan felvétel, amely egy igazi gyilkosságot vett kamerára. Ohlsson pazarul ért a félrevezetéshez, a rendőrökkel együtt az olvasó is számtalan alkalommal jut zsákutcába. Ebben a kötetben újításként vezette be a szerző, hogy a fejezetek közé néhol kihallgatási jegyzőkönyvek részletét csatolta, amely az eset megoldása után készült, ezzel csigázva tovább az érdeklődést és az izgalmakat, hiszen bátran kijelenthetjük, hogy az eddigi legsúlyosabb veszteséggel zárul a történet. 

Én a magam részéről már nagyon várom a negyedik kötetet, kíváncsi vagyok, hogyan alakul kedvenc nyomozóim sorsa. Bízom benne, hogy még idén megtudhatom.

Értékelés: 10/10