Collini nem beszél

Szerző: Ferdinand con Schirach
Cím: Collini nem beszél (Der Fall Collini)
Fordító: Várnai Péter
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalszám: 152

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Ferdinand von Schirach neve ismerősen csenghet a jogi témák iránt érdeklődő olvasóknak. Két, bűnügyi eseteket tartalmazó könyve (Bűnös?, Ártatlan?) hazánkban is nagy sikereket ért el, ezáltal sokan megismerték közelebbről a bírósági termeket, a büntetőjogi igazságszolgáltatás nehézségét. Új könyve, ami az ünnepekre jelent meg, szakít az eddigi formával: itt csupán egyetlen történetet mesél el a szerző, azt is regényes formában teszi.

Fabrizio Collini egy idős ember egy nap bekopog egy férfihoz a hotelszobába, és megöli annak lakóját, a szintén éltes korú Hans Meyert. Az eset nagy sajtóvisszhangot kap, hiszen az áldozat országszerte ismert cégtulajdonost. A fiatal Caspar Leinen éppen ezért örül meg annyira, mikor őt rendelik ki a férfi védőügyvédjének: a pályakezdő jogásznak ez az igazi kiugrási lehetőség. Azonban nem sokkal később rájön, hogy sokkal több köze van az ügyhöz, mint egy egyszerű védőnek, ez pedig saját magában is kételyeket vet fel: tudja-e tiszta szívvel és teljes tudásával védeni a gyilkost, mikor az áldozatot ő is ismerte? A helyzetet nehezíti, hogy a nyomozóhatóságok egyre több nyomra bukkannak, de Collini nem beszél.

Ferdinand von Schirach 1964-ben született Münchenben. Mára országszerte ismert sztárügyvéddé vált, könyveinek köszönhetően pedig a világ számos országában hírnevet szerzett. 2009-ben jelent meg első könyve, a Bűnös?, ezt követte egy évvel később az Ártatlan? Mindkét kötet rövid történeteket tartalmazott, amelyek azt kívánták bemutatni, hogy nem minden esetben bűnös az, aki meghúzza a ravaszt, és fordítva: nem mindig az ártatlan menekül meg. 2011-ben jelent meg a Collini nem beszél c. regénye, ezt követték a - magyarul eddig még nem elérhető - Carl Thorberg karácsonya (2012) és a Tabu (2013) című kötetek.

A kiadói fülszöveg számomra kicsit becsapós volt, mert én egy igazi krimiregényt vártam, ehelyett inkább dokumentumregényt kaptam. Mert az az igazság, hogy kriminek nem túl jó ez a mű: történik egy gyilkosság, mégsem lehetünk szemtanúi a nyomozásnak (egy-két esettől eltekintve), meg magának a tárgyalótermi résznek is nagy része a múltban játszódik (értsd: arról beszélnek). A karakterek csak annyira vannak kidolgozva, amennyire szükséges, nincs senki akiért izgulhatnánk, az emlékeiket is annyiban ismerjük meg, amennyiben később szükségünk lesz rá. 

Dokumentumkriminek viszont elsőrangú írás. Megismerteti velünk a német jogrendszer vonatkozó részeit, a szabályozásba is betekintést nyerhetünk (jogászoknak külön érdekesség a magyar büntetőjoggal való összevetés). Szemtanúi leszünk egy boncolásnak, a tárgyalóterem színfalai mögötti világba is bekukkantunk, ezáltal megismerve ezt a világot. Ami az esetet illeti: eleinte érdekes volt, ám a kötet felénél kiderül, hogy miért is ölte meg Collini Meyert, onnantól kezdve a végkifejlet miatt izgulhatunk. Igaz, én kicsit másra számítottam, de el kell ismernem, hogy a német büntetőjoghoz abszolút illett a téma, amit feldolgozott.

Számomra mégsem ezek miatt vált olyan fontossá ez a könyv: végre megszületett egy olyan írás, ami az ügyvédek lelki világával is foglalkozik. Bennem is - aki még csak joghallgató - már felmerült számtalanszor a kérdés, hogy jó védőügyvéd lennék-e, tudnám-e védeni azokat, akik nőket erőszakoltak meg, gyerekeket öltek meg vagy kiirtották az egész családjukat (itt nem erről van szó, csak példálózó a felsorolás). A válasz sokáig az volt számomra, hogy nem, vagy legalábbis nem tennék meg mindent a jobb ítélet reményében. Ám Mattinger gondolatai - amelyek arról szóltak, hogy minden eset emlékezteti valamire a védőügyvédet, ami miatt nem vállalhatná el a munkát, így ezeket is el kell vállalni, hogy túllépjünk a problémán - erőt adtak nekem, és egy kis biztatást, hogy talán mégis sikerül jó munkaerővé válnom.

Stílusában hasonlít a fentebb említett két könyvhöz, így akik azt szerették, ezt is fogják: annyi a különbség, hogy itt egy nagy ügyet elemez, de azt minden részletre kiterjedően, kitalált szereplőkkel, de nagyon is valóságos jogesettel. 

Értékelés: 10/8