Szerző: Sally Gardner
Cím: A Hold legsötétebb oldala (Maggot Moon)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Sally Gardner könyvére egy könyvesboltban figyeltem fel, belelapozva nagyon megtetszett a fejezetek elején lévő illusztrációk moziszerűsége, valamint az elgondolkodtató és szívszorító történetet ígérő leírás. Plusz a kiadó új emblémája - Magasfeszültség! - is érdekesnek tűnt (ez jelöli azokat az ifjúsági könyveket, amelyek olykor sokkolóak, kegyetlenek tudnak lenni), így mindenképpen el szerettem volna olvasni a könyvet.

Standish Treadwell egy olyan világban él, ahol a diszlexiája és különböző színű szemei miatt a tisztátlanok közé sorolják. Egy olyan világban, ahol a gondolkodás és a tudás bűn, így ha kicsit is kitűnsz a tömegből, elpusztítanak. Nagyapjával együtt a Hetes Körzetben élnek, ide költözik Hector a családjával. A két fiú hamarosan jó barátokká válik, mindaddig, amíg focilabdájuk át nem repül a várost körülvevő falon, amelyen Hector, hogy visszaszerezze játékukat, átmászik. Innentől kezdve nem csak ők, hanem családjaik is nagy veszélynek vannak kitéve, mert az Anyaföld nem tűri az ellenszegülést.

Sally Gardner Londonban él, több gyermekkönyv szerzője, magyarul ez az első regénye. A köteteivel számos irodalmi díjat elnyert, amelynek oka sajátos stílusa és komoly hangvételű történetei. A Hold legsötétebb oldala is egy ilyen regény: 1956-ban, egy alternatív világban játszódik, ahol a diktatúra mindent elnyomó hatalmának lehetünk tanúi. Az Anyaföld - ahogyan a könyvben a rendszert nevezik - a fejlődést tűzi ki maga elé, így a Holdra szállás is tervei között szerepel. 

Nagyon kemény világ ez, tele szimbolikával és sci-fi elemekkel, éppen ezért én nem feltétlenül ajánlanám kiskamaszoknak. A kiadó nem írt korosztályt, de a formátumból, illetve hogy "gyermekkönyv" kategóriában lett díjazott, gondolom a 12. évüket betöltötteknek szánták a regényt. Én ezt megvallom őszintén, nagyon korainak tartom, hiszen a minimális információközlésnek, a főszereplő által elejtett félszavaknak, az időbeli ugrásoknak köszönhetően nehezen követhető a sztori, egy tizenéves olvasó nem feltétlen tudja elképzelni magának ezt a rendszert, valamint az alternatív világfelépítés is gondot okozhat neki. Emellett olyan témák is felmerülnek (kínzás, homoszexualitás), amiről nem feltétlenül kell olvasnia egy gyermeknek. (Általában én is azt vallom, hogy egy tizenévesnek igenis kell olvasnia akár világháborús, akár halállal kapcsolatos történeteket, de jelen esetben túl soknak érzem ezt.)

Maga a regény elég rövid, egy felnőtt olvasónak kevesebb, mint két óra elegendő. (Senkit ne zavarjon meg közel háromszáz oldal, rengeteg üres lap található az amúgy is szellősen szedett kötetben.) Összességében tehát inkább egy kisregényről van szó, amelyben, mint fentebb is utaltam rá, sok mindent szeretne a szerző megfogalmazni (diktatórikus világ, kiközösítés, barátság ereje, gyilkosságok, álomvilág), és ez a történet rovására megy. A fejezetek elején lévő illusztrációknak köszönhetően egy másik történetet ismerhetünk meg, amely passzol a történet hangulatához és mondanivalójához. Egy légy repülését és egy egér útját követhetjük nyomon, utóbbi véletlenségből mérget iszik, halott tetemét a légy ellepi, hogy elhelyezze benne petéit, idővel pedig ki is kel a utód. Kissé bizarr, nem? 

Szóval igenis fontos, hogy beszélgessünk ilyen témákról a gyerekekkel, de ez a könyv nem nekik való. Nagyon sok mindent nem értenének belőle, sőt, megkockáztatom, hogy ezzel a történettel a kedvüket is elvennék az olvasástól, hiszen nagyon komoly témát boncolgat, nem egyszerű nyelven. Tizenhat-hét éves kortól azonban én is ajánlom a regényt, illetve felnőtteknek is, hiszen attól függetlenül, hogy nem ők a célközönség, nagyon sokat tud adni a történet nekik is.

Értékelés: 10/7