Szerző: Rachel Ward
Cím: Nem enged a mélység (The Drowning)
Fordító: Török Krisztina
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Rachel Ward a Számok-trilógia után két évvel ismételten egy ifjúsági thrillerrel tér vissza, melyben egy emlékeit elvesztett fiú próbálja megérteni, miért jelenik meg előtte halott bátyja szelleme.

Három fiatal lemegy a tópartra, de csak ketten térnek vissza. Mikor Carl felébred, semmire sem emlékszik, bátyjára a szeme előtt húzzák rá a hullazsákot. A fiú minden igyekezetével azon van, hogy felidézze magában az elmúlt órában történteket, de nem megy neki. Egyedül Neisha, a gyönyörű lány tudna rajta segíteni, ám ő akárhányszor csak meglátja a Carlt, sikoltozni kezd, rémület költözik a szemébe. Vajon mi történhetett a tóparton, amely ennyire sokkolta a tinédzsereket, és miért van, hogy akárhányszor csak esik, Rob szelleme megjelenik Carl előtt?

Rachel Ward regénye ízig-vérig ifjúsági thriller, annak minden hibájával és előnyével együtt. Elsőre talán furcsának is tűnhet, hogy a műfaji megjelölésnél pont ez a két szó kerül egymás mellé, hiszen a thriller lényege a feszültségkeltés, játék az olvasó idegeivel, a tinédzserek viszont nem feltétlenül vevők erre. A regény maga sem tudta összeegyeztetni a két stílust, így egy, az ifjúság számára kissé vontatott sztorit kapunk, amelyet az idősebbek (húsz év felettiek) viszont unalmasnak, ismerősnek találhatnak. A feszültségkeltés és –fokozás lényege, hogy szép lassan adagolja a szerző az információkat, ezzel is húzva az olvasó agyát, ami azonban nem feltétlenül célszerű egy tizenéveseknek szóló könyvnél, akiket manapság nehezen lehet rávenni az olvasásra. Sajnos a kötet harmadáig a fülszöveghez képest nem sok újdonságot tudunk meg, ami csak azért szomorú, mert az első húsz oldalban is megkaptuk ugyanezt, a cselekmény nem halad sehová. Ezt követően örülhetünk, mert úgy tűnik, beindul a sztori: Carl felismeri, hogy pontosan milyen körülmények között jelenik meg Rob előtte, és arra is rájön, hogy mi a célja a folytonos „kísértéssel”. Ennél a résznél már a felnőtt olvasók is felkapják a fejüket, remélve, hogy egy igazán ütős, pszicho-thrillert kapnak, ám ismételten csalódniuk kell, ugyanis a befejezés természetfeletti horrorba csap át, amely az egész történet hitelességét hazavágja. (Az Epilógusról nem is beszélve, amellyel végérvényesen meggyőz mindenkit a szerző, hogy könyvét csak a 14-18 éves korosztálynak javallott kézbe venni.)

Ami azonban a regény erőssége, az Carl személye. Ifjúsági regényekben, sőt gyakran a felnőtt-irodalomban is a főszereplőt alapvetően jó embernek ábrázolja, aki nem érti, miért vele történik minden. Ward regényében a főhős azonban nagyon is emberi, tele van hibákkal, igazság szerint bizonyos tekintetben nem sokban különbözik züllött életű bátyjánál. Viselkedése valahol érthető is, hiszen apa nélkül nőtt fel, anyja általában az italok és a férfiak között ingázik, Rob pedig semmitől nem riadt vissza, ha a céljait akarta elérni.

Összességében egy egyszer olvasható, szigorúan csak a fiataloknak ajánlott regény ez, amely leginkább remek karaktereivel, semmint cselekményével képes megfogni a célközönséget.

Értékelés: 10/6