Szerző: Georges Simenon
Cím: Maigret és az idegek harca (La tete d'un homme)
Fordító: Ertl István
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 160

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Georges Simenon legutóbb megjelent Maigret-regényében a főfelügyelő egy új arcát mutatja meg, minek következtében nem csak a szereplők, hanem az olvasó idegeivel is játszik.

Maigret egyik eredményes nyomozása után a fiatal Joseph Heurtint halálra ítélik kettős gyilkosság vádjáért. A felügyelő azonban érzi, hogy hibát követett el, nem a megfelelő személyt tartóztatta le, ezért a kapitány segítségével megszervezi a fiú szöktetését. Eleinte minden a terv szerint halad, de egy leleplező újságcikk miatt a nyomozásban váratlan fordulat áll be. Maigret tíz napot kér a főnökeitől: ennyi ideje van kézre keríteni az igazi gyilkost, ha nem sikerül, önként adja be a felmondását.

Simenon e korai Maigret-története, amelyet 1930 szeptemberében vetett papírra a párizsi L’Aiglon szállóban, valóban az egyik legkiválóbb nyomozása a felügyelőnek. A történetet összesen nyolcszor filmesítették meg, ezért is állhatunk értetlenül a tény előtt, hogy miért csak most került sor a magyar kiadásra.

Maigret felügyelőnek egy új arcát ismerhetjük meg. Most nyoma sincs a mindig optimista, kissé száraz humorú, nyugodt lelkű és gondolkodású nyomozónak, már az első oldalakat áthatja a feszültség, amely főhősünket is jellemzi. Modora már-már vetekszik a skandináv regények életunt, lecsúszott nyomozóiéval, az idegei valóban mintha harcot vívnának egymással. Tőle szokatlanul keveset beszél, inkább órák hosszat csendben ül és figyel, próbálja magában összerakni a kapott információkat. Ami nem könnyű, mert egy titokzatos cseh férfi, aki nagy valószínűség szerint birtokában van a hiányzó láncszemnek, folyton keresztezi az útját. Az idő fogy, közben újabb holttestbe bukkannak – az egyetlen férfiéba, aki segíteni tudott volna rajtuk.

A regény több szempontból sem sorolható a hagyományos krimik közé (amelybe egyébként a Maigret-sorozat többi része beletartozik). Hiányoznak a kihallgatások, a lázas nyomozás a tettes után – hiszen már megvan, csak éppen azt kell bebizonyítani, hogy nem ő követte el a gyilkosságot. Ezzel a szerző igyekszik azt mutatni, hogy főhőse sem tévedhetetlen, hiszen egy korábbi nyomozásának a hibáját kell most kijavítania. A feszült hangulatnak köszönhetően inkább nevezhető pszichológiai thrillernek a könyv, az utolsó előtti fejezet – ahol Maigret végül megszakítva hallgatását oldalakon keresztül mesél a gyilkos jelleméről – a valaha volt legjobb lélektani boncolgatás, amit csak Simenon papírra vetett.

Úgy látszik, Simenonnak a korai Maigret-történetei az igazán jól sikerült darabok, ezért is tölthet el örömmel minket a tudat, hogy az eddig magyarul még meg nem jelent regények és novellák többsége is ezek közé tartozik, így a továbbiakban is hasonló minőségre számíthatunk. A szintet nehéz lesz megugrani, az biztos.

Értékelés: 10/10

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

Maigret-regények:

Maigret nyaralni megy
Maigret gyanút fog
Maigret és a halott gyémántkereskedő
Maigret és az éjszaka örömei
Maigret és a flamand lány
Maigret és a gengszterek
Maigret és a három lány

Önálló kötetek:

A kísértetek
Az özvegy
Aki a vonatokat nézte
Az elátkozott hajó