Szerző: Marie-Aude Murail
Cím: Oh, boy! (Oh, boy!)
Fordító: Burján Monika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Marie-Aude Murail korábbi regénye (Lakótárs kerestetik!) alig pár hónapja jelent, nem sokkal a megjelenés után a kritika is megszületett a könyvről. Az idei Könyvhétre pedig már is érkezett a következő szívhez szóló, amely egy árván testvérek kálváriáját meséli el a szerzőtől megszokott humoros stílusban. 

A Morlevent gyermekek anyjuk öngyilkossága után megfogadják, hogy soha nem engedik, hogy szétválasszák őket. Mivel apjukat nem ismerik és semmilyen rokonukról nincs tudomásuk, szociális otthonba kerülnek. Idővel azonban kiderül, hogy egyből ketten is alkalmasak lehetnének a gyámságra - habár pusztán a családi kötelék révén. Az egyikük a gyerekek féltestvére, Barthélemy, a meleg srác, akinél önzőbb és érzéketlenebb embert nem hordott még hátán a föld, a másikuk Josiane, a sikeres orvos, aki csupán egy örökbefogadás révén vált évekkel ezelőtt a család tagjává. Eleinte egyiküknek sem fűlik a foga ahhoz, hogy befogadja a koraérett Siméont, a csendes, visszahúzódó Morgane-t és a tündéri, mindig őszint Venise-t, aztán végül mindketten igényt tartanak a gyerekekre. Ám előbb saját életüket kell rendbe tenniük, ebben nyújt nagy segítséget számukra a szétszakíthatatlan Morlevent-vérkötelék. 

Marie-Aude Murail 2000-ben megjelent regénye a másságról és a gyászról, annak a feldolgozásáról mesél a tinédzser olvasóknak. És teszi mindent olvasmányos, humoros stílusban, aminek köszönhetően egy-egy fordulat még inkább szíven üti az olvasót. A regény leghumorosabb karaktere kétség kívül a meleg Bart, akinek a felelősségérzete egyenlő a nullával. Sokszor szinte meghökkentő, ahogyan reagál a helyzetekre (példának okáért a férje által összevert szomszédnő esetében azt kéri, hogy ha megoldható, pár napig tartsa meg a sebeket az arcán, hogy hiteles legyen az átverés), de éppen ezekkel a váratlan beszólásokkal válik bájossá és szerethetővé az egyébként keserédes történet. Murail pedig igyekszik megmutatni, hogy ha optimista életszemlélettel tekintünk a dolgokra, akkor minden jóra fordul. Lássuk meg tehát a rosszban a jót, a csúfban a szépet, mert csak így lehet átvészelni a nehézségeket. 

Amit sajnálok, hogy egyedül pont Bartnál volt érezhető a karakterének a fejlődése, a többiek szinte végig ugyanolyanok maradtak. Egysíkúaknak nem mondanám egyik szereplőt sem, mert remekül megalkotta őket a szerző, mindegyiket színes egyéniséggel ruházta fel, csak éppen a történet végére semmit sem változtak az én szememben. Nem tekintenek más szemmel a világra, inkább csak beletörődnek a dolgokba. Ezzel szemben viszont Bart személyében nagyon szépen, fokozatosan mutatta meg a felnőtté válást, ugyanakkor külön tetszett, hogy régi énjéből is megőrzött egy keveset.

A történet egy pontján váratlan tragédia következik be a gyerekek életébe, amely végül is abszolút beleillett a sztoriba, de véleményem szerint a szerző maga sem tudta pontosan elhelyezni a történetben. Túl kevés nekem a magyarázat, a miért, nagyon rövid idő állt a rendelkezésre (mind a cselekményben, mind a regény hosszúságában), hogy átérezzük a helyzet súlyosságát. Épp ez az, amiért csak a célközönségnek, a 14-18 éveseknek ajánlom csak tiszta szívből a regényt. Egy felnőtt olvasó is ugyanúgy meglátja az értékeket a történetben, viszont aki kicsit is tapasztaltabb az életben, annak hiányérzete támadhat egy-két dologgal kapcsolatban. 

Szóval nem rossz ez a regény, mert fontos dolgokról és jól, érthetően, élvezetesen mesél, ugyanakkor egy felnőtt olvasónak nem tud már sok újat mondani a történet. De a tinédzsereknek kötelező olvasmány!

Értékelés: 10/8