Fülszöveg: Agatha megnyitja hőn áhított nyomozóirodáját, ám be kell látnia, a Cotswoldsban a magándetektíveknek nincs könnyű dolguk. Hamarosan ráébred, hogy az életben nem megy minden olyan simán, mint a regényekben. Egy szép napon besétál hozzá az elvált Mrs. Laggat-Brown, akinek a bőre alatt is pénz van, és beindul az üzlet. Halálos fenyegetések sora, és zsarolás veszi kezdetét, Agatha pedig ismét beleveti magát a nyomozásba, hogy barátoknak és ellenségeknek egyaránt megmutassa, mire képes a Raisin Nyomozóiroda.

Míg Skóciában a napokban jelent meg a sorozat huszonötödik kötete, itthon már a tizenötödiket köszönthetjük, így igazán kijár a jubileumi megjelölés. (arról nem is beszélve, hogy ez a rész pont tíz évvel ezelőtt íródott.) Ha a hazai kiadó ilyen tempóban hala (5-6 könyv/év), 2-3 esztendő múlva már utol is érjük az eredeti kiadást. Nem is vitatható, hogy Magyarországon az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozatáról beszélünk, ha az Agatha Raisinről van szó, hiszen nem sok széria jut el ilyen rövid alatt ilyen messzire. A szerző, M. C. Beaton sikere pedig továbbra is töretlen: míg a Hamish Macbethnek a hetedik része jelent meg az elmúlt héten, szeptember végén jön a hatkötetes Az utazó házasságközvetítő folytatása, és már előkészületben van egy újabb széria, A hat nővér címmel.  A rajongóknak tehát abszolút nem lehet okuk panaszra, hiszen minden hónapban élvezhetik a skót írónő írásait, és a jelek szerint egy ideig még tart is ez az állapot.

A legújabb részben Agatha Raisin (túl tizennégy sikeres gyilkosság felderítésen) úgy dönt, magánnyomozó irodát nyit, amely valljuk be, már időszerű lépés volt. Az első kötetek olvasásakor még fel sem merült bennem ez a lehetőség, viszont most, hogy idáig jutottunk, elismerem, hogy kellett ez a változás. Nem mondanám, hogy azért, mert már kezdett ellaposodni a sztori, mert ez nem lenne igaz, hiszen minden egyes részt örömmel olvastam, de azt is be kell látnom, hogy üde színfoltként jelentkezett a sorozatban ez a döntés. Ahogyan az is, hogy ezúttal Agathának a szomszédságába egy roppant idegesítő nőszemély költött. Emma és Agatha tökéletes ellentétei egymásnak, és ez persze nem csak viszálykodást és sok bosszúságot szít, hanem remek humorforrás is. Ráadásul kedvenc hősnőnk is igyekszik lenyugodni kissé (hiába na, telnek az évek), ám az új megbízatások nem igazán adnak erre neki esélyt. 

Természetesen nem búcsúzunk el a régi szereplőktől sem, többükkel is találkozunk, plusz Charles és Roy is visszatér, utóbbi megjelenésének én különösen örültem. Mindannyian ugyanolyan lököttek és a szerethetőek, mint a kezdeteknél, és talán épp ez az, amiért itthon is népszerűvé tudott válni a sorozat. A krimi szál ugyanis nem mindig ütős, de én speciel már nem is ezért olvasom a sorozatot, hanem mert a szerző könyvei egytől egyik igazi szatírák az angliai életről és azok szereplőiről. No meg elő-előtör belőle időnként az a jellegzetes angol humor, amit a britek valóban tökélyre fejlesztettek. 

A folytatás is érkezik hamarosan, Agatha Raisin és a feddhetetlen feleség címmel, már kíváncsian várom!

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a halálos tánc, ford. Borbély Judit Bernadett, Ulpius-ház Kiadó, 2014, 280 oldal, 3499 Ft