Szerző: Rob Reger és Jessica Gruner
Cím: Emily, the Strange - Különös különcségek (Emily the Strange - Stranger and Stranger)
Fordító: Benes Attila
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Hosszas szünet után jelent meg a különc Emily legújabb, szám szerint második kalandja kis hazánkban. Az igazi kultusznak örvendő lány ezúttal (is) saját magát keveri bajba.

Emily és édesanyja ismételten költözni kényszerül: Harmonoton városa után Dinkafala lesz az új otthonuk. A lány eleinte nem igazán örül a váltásnak, hiszen éppen kezdte megszokni az új lakhelyét, ám nem sokáig lesz magányos az új házban sem. A saját maga által épített Duplázó segítségével megteremti a saját hasonmását, egy újabb Emily-t. Ám idővel rájön, hogy még sem volt annyira jó ötlet megkettőznie magát, az új Emily-ben ugyanis pusztán gonoszság lakik, míg ő a kísérlet után egy apró hazugságra sem képes. Vissza kell tehát állítani az eredeti helyzetet, ám a Másik Emily minden jel szerint nem osztozik ezen a terven.

Emily, ha jól informáltam magam, először 2001-ben tűnt fel, képregényhősként, majd 2006-ig további három kötetben jelent meg. De úgy látszik, ennyi is elég volt, hogy igazi kultusz alakuljon ki körülötte: ma már számos országban lehet kapni Emily, the Strange emblémával ellátott táskát, tolltartót, ruhát és egyéb hasznos (?) kiegészítőket. Az eddig szintén négy kötetből álló könyvsorozat első része 2009-ben jelent meg (hazánkban 2012 elején), ezt követte 2010-ben a Különös különcségek. 

Igazság szerint az első ötven oldal olvasásakor végig azon gondolkodtam, hogy hova is tegyem Emilyt. Értem, hogy nagy sikere van a tinédzser lányok körében, ugyanakkor eleinte kissé becsapva éreztem magam, hogy sok minden nincsen megmagyarázva. Persze, jó két éve olvastam az első kötetet, ahol Emily az emlékeit hajkurászta nagy lázasan, de ott sem derült ki számomra sok a karakteréből, a múltjából, a személyes történetéből. Ez most nálam sokkal inkább kiütközött, zavart, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, hogy ő most egy tini-feltaláló, vagy egy igazi lázadó, hogy miért is kell tényleg minden alkalommal pár hónap után elköltözniük minden városból. 

Aztán belendült a sztori, és már nem igazán törődtem ilyenekkel (habár számomra a végére sem lett sokkal minden tisztább a fenti kérdések közül). Maga a történet jónak mondható, a tinédzserek, főleg a lányok, biztosan odáig meg vissza lesznek (vannak) tőle, de én huszonéves, férfifejjel csak egy kellemes olvasmánynak tekintem. Akadnak a sztoriban meglepetések, apróbb fordulatok, amik színesebbé teszik az egészet, bár néhol számomra már sok volt mindez. Ami viszont tetszett, az hogy Emily rájött, hogy hogyan is működik ténylegesen a Duplázó, milyen elven működik, és ennek fényében próbált megoldást találni a problémára. Nem is maradhatott el a végén az utalás a Jekyll és Hyde-ra, amire tulajdonképpen az alapjául szolgált a történetnek. 

A naplóformátum, a tizenhármas felsorolások és a szövegkönyvszerű párbeszédek természeten maradtak, most még majd' minden fejezetben kapunk egy jó zenekarnév-tippet is. Kíváncsi vagyok, hogy itthon mennyire talál rá a közönségére a könyv, hiszen a két rész megjelenése között eltelt két és fél év sem tesz túl jót a sorozatnak, másrészt hazánkban - ahogy én látom - nem sikerült teljesen mély gyökeret eresztenie az Emily-kultusznak. Én azért a legjobbakat kívánom!

Értékelés: 10/7

Az Emily, the Strange-sorozat:

Elveszett emlékek
Különös különcségek