Szerző: Carola Dunn
Cím: Daisy és a megmérgezett díva (Reqiuem for a Mezzo)
Fordító: Alföldi Zsófia
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 296

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozatának, az Agatha Raisinnek köszönhetően újból teret hódítanak a lightosabb krimik, amik nem kimondottan az erőszakra, a depresszív hangulatra erősítenek rá vagy éppen a társadalomkritikát tűzték ki célul, pusztán a szórakoztatás miatt íródtak. Ennek megfelelően jóval könnyedebb hangvételűek, de éppen ezért jelenthetnek tökéletes kikapcsolódást. Ilyen Carola Dunn jelenleg 21 kötetes sorozata is a Daisy Dalyrmple, amely az 1920-as évek Angliájába kalauzolja el a nyomozni vágyókat, és amely nemrég harmadik részéhez érkezett Magyarországon.

Daisy és rendőr barátja, Alec Fletcher nyomozó (akiknek kapcsolatát sokan nem nézik jó szemmel a társadalmi különbségek miatt) a Royal Albert Hallban évezik Verdi Reqiuemjét, amikor a II. felvonást egy szörnyű tragédia szakítja félbe: a főszereplő a torkához kap és holtan esik össze. Rövid vizsgálat után kiderítik, hogy a halál okát egy megmérgezett ital okozta. Daisy kapva kap az alkalmon, hogy minél közelebb férkőzzön az ügyhöz, annál is inkább, mivel az áldozat családja a közvetlen szomszédságában él, így igazi szívügyeként tekint az eset felderítésére. Bár Alec próbálja minél messzebb tartani a nyomozástól, a gyanúsítottak benne jobban megbíznak, mint a rendőrségben, így nekik árulják el valódi gondolataikat. 

Carola Dunn ezúttal nem vidékre küldte bátor hősnőjét, hogy fényt derítsen egy gyilkosságra, hanem egyenesen házhoz is szállította a nyomozást. Amit egyébként igen jól tett, mert ezzel (is) új színt hozott a sorozatba. Habár még csak a harmadik résznél járunk, talán kicsit visszás lenne, ha Daisy ismételten az újságnak szánt cikke miatti utazása kapcsán keveredett volna gyilkossági ügybe. A megújulás azonban itt még nem ér véget, mert immáron harmadik alkalommal is csavart egyet a megszokott sémán. Az első kötetben a bűnhődés hozott váratlan fordulatot, a második rész a morális tartalma miatt vált igen erőssé, de meglepetésekben A megmérgezett díva sem okoz csalódást. Természetesen nem kívánom lelőni a poént, de annyit elárulhatok, hogy a történet kétharmadánál lesz egy pont, amikor igen csak érdekes útra terelődik a nyomozás (és nem mellesleg eléggé félre is vezeti az olvasót jó ideig a szerző).

A színház világa mindig is érdekes volt az olvasók számára, talán éppen azért, mert mindenkinek van egy ideája róla, ám nem is sejti, hogy mennyi kavarás és rosszindulat tud fészket verni egy társulatban. Ha mindezt még krimibe illeszti az ember, szinte mondhatni, hogy nyert ügye van. Ebben az esetben sincs másképp: Dunn a jól bevált eszközökhöz folyamodik, aminek a vége egy élvezetes, ám könnyed bűnügyi regény lesz. Az áldozatot, név szerint Bettina Abernathy-t sokan irigylik a tehetségéért, a szerepeiért, ám éppen ilyen sokan gyűlölik őt tiszta szívből. Mondhatni, elég sok színésztársának hozott szerencsét a halála. Ott van például a váltója, aki nem tud kitörni az állandó másodszereposztásból, a karmester, akinek élete legnagyobb eseménye az aznapi koncert, így a sajtóvisszhang igazán jót tesz neki, vagy éppen a tenor, akinek több nő fordult meg az ágyában, mint a fél színháznak együtt véve. Egy idő után az olvasónak éppen ezért eléggé figyelnie is kell, mert a szeretők jönnek és mennek, és az Abernathy-család tagjai (köztük a szigorú lelkész apa vagy az önfeláldozó húg) sem könnyítik meg a helyzetet. 

De eközben a szerelmi szál is szépen fokozatosan halad előre, szépen meghúzódva a háttérben, így akik amúgy nem szeretik a romantikus történeteket, azok is örömmel olvassák ezeket a részeket. Alec végre megismerkedik Daisy barátnőjével, a kissé sznob Lucy-val, aki tökéletesen tükrözi a kor elvárásait a társadalmi rangokat illetően. De ugyanígy Alec családjának az életébe is bepillantást nyerhetünk, egy-két jelentben ugyanis feltűnik az anyja és a lánya, akit egyedül nevel.

Én a magam részéről nagyon megszerettem ezt a sorozatot, így bízom benne, hogy a kiadó tartja az évi három kötet megjelenést, és hogy itthon is megtalálja a maga közönségét a kötetet. Nem mondom, hogy akinek tetszenek M. C. Beaton krimijei, az ebbe is kezdjen bele, mert teljesen más stílusú a kettő (Dunn talán valamivel komolyabb), de azt bátran kijelenthetem, hogy aki szereti a XX. század elején játszódó, könnyedebb krimiket az tegyen próbát bármelyik kötettel. Megbánni nem fogja.

Értékelés: 10/8

A sorozat kötetei:

Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
Daisy és a télikert rejtélye
Daisy és a megmérgezett díva
Daisy és a halálos végrendelet