Szerző: Josh Malerman
Cím: Madarak a dobozban (Birdbox)
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 264

SPOILERMENTES KRITIKA!

A Fumax Kiadó 2015. áprilisában jelentette meg új műfaji sorozatának, a Fumax Thrillernek az első kötetét, amely egyben Josh Malerman debütáló írása. A többes premierhez pedig impozáns, középen kivágott borító is dukál.

A világunkban egyszer csak felüti a fejét egy titokzatos kór, minek következtében az emberek végeznek szeretteikkel, majd saját magukkal is. Senki sem tudja pontosan mi okozza ezt az őrületet, csak azt tudják, hogy kint, a szabadban garázdálkodik, és aki megpillantja, megszállja a téboly. Malorie a nővérével együtt értesül a szörnyű hírről, ám a biztonságosnak vélt menedékre már csak a kisebbik testvér jut el élve. Négy évvel később Malorie fontos elhatározásra jut: két gyermekével elhagyja a bedeszkázott, befüggönyözött házat, hogy elérje a túlélők központját a folyón át. Ami a legfontosabb: egy pillanatra sem szabad kinyitniuk a szemüket.

A legszörnyűbb rémképeket mindig a saját félelmünknek köszönhetjük. Ha horrorfilmet nézünk, ahol például egy ajtó mögött rejtőző lény vár ránk, biztosan maga az, amivel szembetalálkozunk, sehol nem lesz ahhoz képest, mint amit vártunk. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy minden ember más tűrőképességgel bír – és az ehhez passzoló egyensúlyt kell megtalálnia az alkotóknak –, másrészt annak tudható be, hogy a mai napig az a forrása az egyik, ha nem a legnagyobb félelemnek, amit nem látunk, amire nem tudjuk a magyarázatot. A szemtelenül fiatal Josh Malerman is erre alapozta első regényét, és habár nem mondható, hogy ő találta volna fel a spanyolviaszt, elsőkönyves szerzőként remek és meglepő teljesítményt nyújtott.

A cselekményvezetés és a stílus ugyanis elsőrangú. Roppant olvasmányos, nagyon gyorsan lehet haladni a történettel, és mindeközben egy átlag feletti minőséggel is bír az egész. (Persze ebben nagy szerepe van nálunk Rusznyák Csabának, a fordítónak is, aki A marsit is roppant élvezetessé tette a számomra). A sztori két szálon fut: az egyik a titokzatos kór felbukkanásának kezdetét és az azt követő hónapokat mutatja be, a másik a négy évvel későbbi világot. Előbbi tűnik izgalmasabbnak, hiszen itt próbáljuk megérteni mi is, mivel is állunk szembe, izgatottan várjuk, hogy kiderüljön, mi van a szabadban (no meg, hogy jönnek majd be a madarak a képbe), meg hogyan próbálják felvenni a küzdelmet az ismeretlennel az emberek. Ez a pergősebb rész is egyébként, jóval több a szereplő, akikkel ki lehet játszani a kiben bízhatunk-kártyát, ami szintén remekül fokozza a hangulatot. A másik történetszál eleinte kissé érdektelen, hiszen nem tudjuk, mi lehet annyira fontos, hogy a folyón keresztül utazzanak, főleg végig bekötött szemmel, vállalva ezzel a halál kockázatát. Aztán útközben lesznek akadályok, meg találkozások állatokkal és másokkal, amitől ez is izgalmassá válik. A befejezés idegőrlő és rémisztő is egyben, különösen annak tükrében, hogy tudjuk, nem lesz folytatás.

A szereplők közül Malorie-n kívül másokat is megismerünk, igaz kevésbé részletesebben. Minden további elemzéstől eltekintve – hogy maradjon élvezet az olvasóknak – a kis csapatban megtalálható mindenféle embertípus, amit hasonló helyzetben el tudunk képzelni. Van, aki önként jelöli ki magát főnöknek, van, aki nem akar azzá válni, mégis alkalmas rá, van önfeláldozó, mártír, félénk és természetesen olyan is, aki titkot rejteget és manipulálja a társait.

A kötet tehát egy roppant szórakoztató thriller, amely végig pörög ezerrel, válaszokat viszont szinte alig kapunk. Ám ami ennél sokkal fontosabb: az élvezetnyújtás mellett az egész el is gondolkoztatja az olvasót, hogy ő mit tenne hasonló helyzetben, miként lépne, és ezáltal az a szereplők cselekedeteit – amivel eleinte esetleg nem ért egyet – is képes átértékelni. Már pedig ilyen egy jó regény: szórakoztat és gondolatokat ébreszt.

Értékelés: 10/9