Szerző: Luca Cognolato - Silvia del Francia
Cím: A láthatlan hős (L'eroe invisibile)
Fordító: Todero Anna
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 200

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A harminchat igaz ember mondájával először egy skandináv krimi, Az utolsó igaz ember kapcsán találkoztam, azóta próbáltam minél több érdekességet megtudni erről a legendáról. Most, évekkel később újra szembejött velem, ezúttal egy ifjúsági regény képében, amely egyben a II. világháború idején is játszódik. Utóbbi pedig különösen közel áll az érdeklődési körömhöz, így biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb elolvasom én is A láthatatlan hőst. 

Giorgio Perlasca Budapesten élt a II. világháború ideje alatt. Az olasz férfi a spanyol nagykövetségen kért segítséget, hogy hazajuthasson a családjához, ám látva azt, hogy a nácik hogy bánnak a fővárosban élő zsidókkal, úgy döntött, elhalasztja az utazást, és a tőle telhető legnagyobb segítséget adja. Spanyol ál-állampolgárságát megszerezve otthont és biztonságot teremtett a hispán állam által védett házakban. Ám nem sokkal később a nagykövet, akit addigra már a barátjának nevezett, belpolitikai okuk miatt kénytelen Ausztriába utazni, ezzel pedig megszűnik a védelem. Ám Perlasca egy bátor döntésnek és egy hazugságnak köszönhetően szembeszáll a nácik uralta kormánnyal, ezzel pedig több mint ötezer zsidó ember életét menti meg. 

Egy zsidó legenda szerint a Földön minden korban él harminchat igaz ember, akik segítenek jobbá tenni a világot, és Isten is nekik köszönhetően nem pusztítja el azt. Senki sem tudja, kik a "kiválasztottak", sokszor csak a haláluk után kapják meg ezt a titulust. Nem így Perlasca, akit még életében kineveztek Igaznak, köszönhetően egy magyar családnak, akik a háború után évtizedekkel felkutatták őt, hogy köszönetet mondjanak szüleik, nagyszüleik életéért. Az ő története ihlette meg Luca Cognolatot és Silvia del Franciát, akik tavaly jelentették meg nemzeti hősük bátor lépéséről szóló regényüket. 

Számomra mindig nagy öröm - még ha ilyen szomorú és tragikus esemény kapcsán is -, ha külföldi szerzők regényében kicsiny hazánk is szerepel. És habár itt a főszereplő nemzetisége olasz (és a későbbiekben spanyol), mégis ez a történet nagyban szól rólunk, magyarokról is. Nem egy főbb karakter kapott magyar nevet, a helyszíneket még ma is megtalálhatjuk Budapesten, és sajnálatos módon a Duna parti lövöldözés sem marad ki. 

Azonban nem vagyok biztos benne, hogy ez a regény gyermekekhez szólna (a kiadó tizenkét éven felülieknek ajánlja). Sokkal inkább tudnám a tizenöt-hat éveseknek ajánlani, és nem a története vagy a stílusa miatt, hanem a téma okán. A harmadik fejezet szerintem kimondottan unalmas lehet egy olyan olvasó számára, aki erről még nem tanult, hiszen ott annyi információt kapunk, vegyítve a történelmi kifejezésekkel, hogy egy fiatalabb olvasónak könnyedén elmehet a kedve az egész kötettől. Ez a rész még számomra is túl száraz volt, és hiába van a kötet végén szószedet, az sem feltétlen könnyíti a megértést. Ellenben felnőttek számára is remek olvasmány lehet, mert a nyelvezete nincs lebutítva, a történet eléggé komoly és érdekes ahhoz, hogy huszon-, harminc- vagy akár negyvenévesen is kézbe vegyük. 

A regény maga nettó 160 oldal, a maradék a részben magyar változat sajátossága. Franco Perlasca (Giorgio fia) visszaemlékezésén túl kapunk egy rövid korrajzot, szószedetet a kötetben gyakrabban előforduló kifejezésekkel és valós személyekkel, valamint információt az Élet Menetéről és a Holokauszt Emlékközpontról.

Elsősorban mindenképpen az ifjúság számára ajánlom én is a könyvet (egy kis gyűjtőmunkával még egy kis ötös is garantált akár irodalom-, akár történelemórán), azonban akik már nem ülnek az iskolapadban, azoknak is elgondolkodtatóan kellemes élményt nyújthat Perlasca története.

Értékelés: 10/8