A kém

Szerző: Paulo Coelho
Cím: A kém (A espiá)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho neve még azok számára is jelent valamit, akik életükben egyetlen egy könyvesboltba sem tették be a lábukat és a nagyáruházak könyves részlegét is messze elkerülik. Ha máshol nem is, a facebookon biztosan mindenki belefutott már egy-egy idézetébe - legyen az akár komoly hangvételű vagy akár a szerzőt kiparodizáló mém. Persze, a nagyfokú ismertség nem véletlen, hiszen csak hazánkban több mint egy millió példány kelt el regényeiből, a legnépszerűbbek (A Zarándoklat, Az alkimista) pedig túl vannak már a tizedik kiadáson is. 

Legújabb regényében Mata Hari titokzatos életét próbálja az olvasó elé tárni: valóban veszélyes kémnő volt, vagy csak egy nagyravágyó kéjnő (mai szóval luxusprostituált), netán egy lelkileg sérült nő, aki megfogadta, hogy többre viszi az életben mint sorstársai? A kötet levélformában közli az asszony életének legfontosabb állomásait: Mata Hari a kivégzése előtti napokban írja testamentumát, melyet lányának szán, hogy az később megérthesse őt. A zárósorokat már a nő ügyvédje veti papírra, kettejük soraiból bontakozik ez a történet.

A szerző által sokszor paródiaként használt idézetek az évek múlásával egyre jobban tükrözik Coelho munkásságát. Én személy szerint egyre többször csalódok az íróban: A fény harcosának kézikönyvével indult el a lejtőn, aztán jött Az accrai kézirat, amely gyakorlatilag semmi másról nem szól, minthogy az előző regényeiből vett gondolatokat ülteti át egy iratba (amelyek ráadásul nem egyszer ellentmondanak egymásnak). A Házasságtörés - az ezt megelőzőt legutóbbi műve - sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: nem volt rossz, de semmi újat nem tudott mondani. A kém pedig az ékes példája annak, hogyan lehet minél több pénzt minél kevesebb munkával szerezni.

Mert Mata Hari története véleményem szerint nem más, mint egy innen-onnan összegyűjtött adathalmaz, amiket a szerző minden logika nélkül dobált egymásra. A kém nem életrajzi regény, nem élettörténet, nem ad válaszokat a laikus olvasóban felmerült kérdésekre, nem ad választ miértekre, sőt, igazából semmivel többet nem tudok Mata Hariról, mint a regény elolvasása előtt. Coelho persze megpróbálja kivédeni magát az enyémhez hasonló kritikáktól, ezért az utószavában le is írja, hogy "ez a könyv a legkevésbé sem kíván Margaretha Zelle életrajza szerepében tetszelegni". Hát ezt vettük észre. Ugyanakkor felmerülhet - teljesen jogosan - a kérdés: akkor mi szükség volt ennek a regénynek a megírására és könyv formájában történő kiadására? Választ persze ne is várjunk, a szerző inkább felsorolja a forrásokat, amikből dolgozott, hogy aki kíváncsi az élettörténetre, inkább azokat olvassa el. És ha bár ezt nem vallja be, ez feltehetőleg azért van így, mert ő maga lusta volt venni a fáradtságot, hogy jobban utánanézzen a dolgoknak. De ha nem is életrajzi céllal született meg a mű, legalább illett volna Coelhónak magának egy álláspontot képviselni, hogy az alapján mutassa be a nőt, aki oly' híres lett a XX. század elején. (Az Elisabeth musical sem nevezhető csöppet sem életrajzi darabnak, mégis állást foglal egy nézőpontban.) Itt viszont nem kapunk semmit sem. Betekintünk a főhős gyerekkorába, ahol rossz volt neki, aztán jönnek a felnőtt évek, amikor táncolt, és mindenki ismerte, aztán valami nagyon kevés szeletet kapunk a kémkedés időszakáról, de addigra már a könyv végén is vagyunk. 

Néhány pozitívumot azért említenék. Maga a kiadás nagyon gyönyörű, a borító, a kötés, a belső kivitelezés, erre a könyvre mondják, hogy öröm kézbe venni. (Az csak egy picit ront az élvezeti értéken, hogy a teljes Coelho-életműből igencsak kitűnik, én jobban örültem volna, ha a fehér alapú borítóval kerül a polcokra.) A történet egyébként különösen izgalmasan kezdődik: Mata Hari kivégzését láthatjuk, onnan megyünk vissza az időbe. Ekkor még meg volt a lehetőség egy jó történetre. Coelho - talán a történet okán - kevesebb bölcsességet tud elénk tárni, nem ad a szereplői szájába oda nem illő mondatokat, gondolatokat - feltehetőleg ő is rájött arra, hogy már az összes klisét ellőtte. És végezetül: rövid, gyorsan lehet vele haladni. (Ami önmagában nem lenne pozitívum, de jelen esetben ezt annak veszem.)

Nagyon remélem, hogy Coelho összeszedi magát és következő alkalommal egy értékelhető művel jelentkezik, vagy pedig a kiadó kap észbe, és esetleg a régebbi írásaiból szemezget, akkor még tudott élvezetesen írni. 

Értékelés: 10/5

A szerző magyarul megjelent művei: (zárójelben az eredeti megjelenés éve)

Zarándoklat - Egy mágus naplója (1987)
Az alkimista (1988)
Brida (1990)
A Piedra folyó partján ültem és sírtam (1994)
Az ötödik hegy (1996)
A fény harcosának kézikönyve (1997)
Veronika meg akar halni (1998)
Az ördög és Prym kisasszony (2000)
Tizenegy perc (2003)
A Zahir (2005)
A portobellói boszorkány (2006)
A győztes egyedül van (2009)
Alef - Szerelem az időn túl (2010)
Mint az áradó folyó (2012)
Az accrai kézirat (2013)
Házasságtörés (2014)
A kém (2016)