Szerző: Ali Smith
Cím: Meséld újra! - Antigoné (Antigoné)
Fordító: Gács Éva
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 104

SPOILERMENTES KRITIKA! 

A Kolibri Kiadó 2014 tavaszán indította útjára a tíz kötetes Meséld újra!-sorozatot, amelynek célja a klasszikus történetek fiatalokkal való megismertetése. Szophoklész híres drámáját Ali Smith gondolta újra, az Antigoné a sorozat hetedik tagja, és ha minden igaz, hamarosan a soron következőt, a Bűn és bűnhődést is olvashatjuk. 

Kreón Théba új királya utasításba adja, hogy Polüneikészt, az árulót, aki végzett saját testvérével, Eteoklésszel - aki egyazon időben oltotta ki gyilkosa életét - tilos eltemetni és imádkozni érte a túlvilági békességért. A fivérek húga, Antigoné azonban szembeszáll az uralkodóval, és testvérével közösen homokkal hinti be a tetemet, a testre pedig bort locsol. A király végtelen dühében a lány - aki nem csak fia jegyese, hanem saját unokahúga - halálát rendeli el, ám Antigoné még a halálon is felül tud kerekedni. 

Ali Smith 1962-ben, a skóciai Invernessben látta meg a napvilágot. Hétéves korától írogat, ám nyomtatásban csak 1995-ben jelent meg először műve. Magyarul a 2002-ben megjelent Hotel Világ című könyvét olvashatjuk.

Megvallom őszintén, amikor a Meséld újra! sorozat első két kötete megjelent magyarul, utánanéztem, hogy mely történetek újra mesélésére számíthatunk mi is. Meglepődve tapasztaltam, hogy olyan középiskolai kötelező olvasmányok is helyet kaptak a listán, mint például Az orr, az Antigoné vagy éppen a Bűn és bűnhődés. Egyrészt szimpatikus volt számomra, hogy ezúttal nem olyan művek kerültek kiválasztásra, amelyek már tucat feldolgozást, átírást kaptak, így már gyerekkorban is minél több klasszikust megismerhetnek az ifjú olvasók. Másfelől kicsit kételkedve fogadtam a dolgot, mert véleményem szerint a fent felsorolt három cím egyik sem tartozik a könnyű történetek közé. Az orr átdolgozása viszont kellemes csalódás volt, így igazán kíváncsi voltam Ali Smith munkájára is.

A szerző egy varjú szemszögén keresztül meséli el a történetet (az első fejezet szinte csak róla szól), és a mesében fontos szerephez jut egy kutya is. Eleinte arra gondoltam, hogy ezáltal akarja megragadni a kisebbek figyelmét, ugyanakkor a könyv végén leírja, hogy az eredeti görög drámában is fontos szerep jut a varjaknak, még ha nem is ilyen formában, ezért választotta ezt a látásmódot. A történet hűen követi az eredeti cselekményt, csupán a hangsúlyokat helyezte máshová Smith. A sztori átdolgozása egészen Antigoné bebörtönzéséig izgalmas, érthető - leszámítva a vének tanácsát, de erről majd később -, az utána következő eseményeken azonban már csak átrohanunk. Érthető, hogy Smith nem kívánt fejezeteket szánni annak elmesélésére, hogy a szereplők háromnegyed öngyilkosságot követ el, valamint a történet fő mondanivalóját így is át tudta adni, azonban hirtelen váltás a történet eseményeinek láncolatában nem járt akkora sikerrel.

Ugyanakkor azt kell elismernem, hogy a mű örök igazságát sikeresen át tudta adni az újramesélt változat. Jogi tanulmányaim ideje alatt jog- és állambölcseleten is többször előtérbe került ez a mű, hiszen az uralkodói törvény szembenállása az isteni törvényekkel, valamint a jog és az erkölcs ütközése éppúgy aktuális ma, mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt. Épp ezért tudott fennmaradni Antigoné története mind a mai napig - legyen az akár az eredeti dráma vagy átdolgozott színpadi előadás formájában - mert mondanivalója minden korban és helyen megállja a helyét. És éppen emiatt ajánlatos az átírt változatot a gyerekek kezébe adni, mert remek beszélgetési alapot adhat a számukra. (Az is érdekesnek tűnik, hogy vajon a 10-14 évesek hogyan vélekednek Antigonéról? Bátorságát példaértékűnek tartják vagy csak egy lázadónak, törvényszegőnek tekintik?)

Alapjáraton szeretem, ha az átírt változatok minél inkább hűek kívánnak maradni az eredeti műhöz, az idézetekkel sincs semmi bajom, azonban a vének tanácsának az énekeit hosszasan idézgetni ebben az esetben nem tartom helyesnek. Maga a családi konfliktus, a sok idegenül hangzó név, és némely esemény gyors elmesélése éppen elegendő koncentrációt igényel a gyerekektől, ezt megzavarni egy több mint kétezer éves szöveggel - oké, a fordítása jóval fiatalabb - nem tűnt jó ötletnek. Számomra legalábbis idegenül hatott, hogy a mai nyelvre lefordított párbeszédeket különböző nyelvezetű szöveggel szakították meg. (Egyébként teszem hozzá, hogy Smith karikatúrát is készít, mikor a varjú humorosan megjegyzi, hogy a vének mindig indokolatlanul énekelnek.)

Maga a kiadás most is gyönyörű, az antikvitást a modernnel összemosó stílusú illusztrációkat Laura Paolettinek köszönhetjük. Bízom benne, hogy a maradék három kötet is hamarosan napvilágot lát (egy ideje nagy a csend a sorozat háza táján), jó lenne, ha a teljes sorozatot a polcomon láthatnám, mert így lesz igazán értékes.

Értékelés: 10/8

A Meséld újra! sorozat eddig megjelent kötetei:

Don Giovanni (újrameséli: Alessandro Baricco)
A jegyesek (újrameséli Umberto Eco)
Cyrano de Bergerac (újrameséli Stefano Benni)
Az orr (újrameséli Andrea Camilleri)
Nemo kapitány (újrameséli Dave Eggers)
Gulliver (újrameséli Jonathan Coe)
Antigoné (újrameséli Ali Smith)
Bűn és bűnhődés (újrameséli Abraham B. Yehoshua)
Gilgames (újrameséli Yiyun Li) 
Lear király (újrameséli Melania G. Mazzucco)