Szerző: Josh Malerman
Cím: Ház a tó mélyén (A House at the Bottom of a Lake)
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 160

SPOILERMENTES ÍRÁS!

2015 áprilisában – a Könyvfesztiválra időzítve – jelentette meg a Fumax Kiadó Josh Malerman debütáló regényét, a Madarak a dobozban című írást, amely egyben a kiadó thriller-sorozatának az első kötete is volt. Két év leforgása alatt a Fumax Thriller-címek száma nyolcra nőtt, az eddigi legutolsó pedig pont Malerman tavalyi kisregénye, a Ház a tó mélyén, amely az idei Könyvfesztivál egyik nagy kedvence volt.

Két tizenhét éves: Amelia és James. Első randi. Mindennek tökéletesnek kell lennie. James úgy gondolja, hogy a legideálisabb, ha a természet lágy öle adja a keretét ennek a fontos pillanatnak, ezért a közeli tóhoz viszi Ameliát. A fiatalok felfedeznek egy kisebb tavat is, amelyről eddig nem volt tudomásuk. A tó mélyén azonban egy ennél is izgalmasabb élmény vár rájuk: egy ház, amely a maga titokzatosságával ejti rabul a két tinédzsert. A kérdés csak az, hogy aki belép, az távozni is fog-e.

Josh Malerman 2014-ben robbant be a könyves köztudatba a nálunk is nagy sikert aratott Madarak a dobozban-nal. Második nagyregénye, a Black Mad Wheel az idei Könyvhétre jelenik meg magyarul. Malerman ha nem ír, akkor éppen a showbizniszben utazik, ugyanis ő a The High Strung nevű rockbanda énekese.

Kíváncsian vártam a szerző soron következő regényét, mert a Madarak a dobozban egészen tetszett. A Ház a tó mélyén azonban nem teljesen illeszkedik bele ebbe a sorba, hiszen egy kisregényről beszélünk (alig 160 oldal), amelyet egy háromórás vonatút alatt kényelmesen magunkévá is lehet tenni. Ez persze egyfelől a rövidségének is köszönhető, másrészt Malerman stílusának (és Rusnyák Csaba gördülékeny fordításának), mert maga az írás viszi magával az olvasót, még akkor is, ha a vége felé már enyhe érdektelenségbe fullad a sztori.

Én legalábbis így éreztem. Az eleje még roppant izgalmat, ahogyan Ameliához és Jameshez hasonlóan mi is felfedezzük a tavat és a házat annak a mélyén, együtt merülünk le a két fiatallal, és próbáljuk megfejteni a titkot, ami a mélyben húzódik. Csakhogy az olvasó nem buta, kérdések merülnek fel benne, amelyekre válaszokat is szeretne kapni – nem így két hősünk, akik kategorikusan kijelentik, hogy nincsenek miértek és hogyanok, csak elfogadják, ami van, Malerman pedig innentől kezdve bármit lenyomhat a torkunkon. Értem én, hogy az egésznek van szimbolikája, egy-kettőnek a jelentésére talán én is rájöttem (de az is lehet, hogy a ház és a tinédzserek szexuális élete közötti párhuzam egy kissé meredek), meg az is tetszett, hogy a ház nem ereszti el a szereplőket, beférkőzik a gondolataikba, ezzel is adva egy kis misztikumot a szituációnak, de jelen esetben tényleg úgy érzem, hogy Malerman csak elkapott egy-egy ötletet, leírta, ami eszébe jutott, aztán hagyta tovább lógni a levegőben. Szó se róla, a Madarak a dobozban esetében is sok mindenre nem kaptunk választ, de ott nagyon jól oldotta meg ezt a kérdést, mert ott a szereplőkkel együtt voltunk végig bizonytalanságban, ez okozta a félelmet. Ebben az esetben azonban a borzongás végül elmaradt, főleg, mert annak eszközeit sajnos kissé logikátlanul használta a szerző.

Mintahogyan fentebb is utaltam rá, a sztorit leginkább a stílus és a jól megalkotott karakterek mentik meg. A regény első fele még valóban képes hosszabb távon lekötni az olvasót, utána azonban csak Malerman élvezetes írásmódja buzdít arra, hogy ne tegyük le könyvet. A két főhősről éppen annyit tudunk meg, amennyire szükségünk van a sztori szempontjából, a magánéleti történetük (vagyis az első randi és az első nagy szerelem) pedig pont a bizarr külsőségek miatt nem válik unalmassá vagy középszerűvé.

Összességében elég vegyesek az érzéseim, de Malermantől kicsit többet vártam, főleg, mert egészen jó kis alapszituációt talált ki megint, csak lehet, a kisregények nem az ő területei.

Értékelés: 10/7

A szerző magyarul megjelent regényei:

Madarak a dobozban
Ház a tó mélyén