Billy Elliot

Szerző: Melvin Burgess
Cím: Billy Elliot (Billy Elliot)
Fordító: Gaál Tekla
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalszám: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Billy Elliot történetével először 2000-ben találkozhattak a nézők, ekkor került ugyanis a mozikba a több Oscar-díjra jelölt filmváltozat. A regényváltozat – amely Lee Hall forgatókönyve alapján készült – egy évvel később látott napvilágot, a feladattal a népszerű Melvin Burgesst bízták meg. Ezt követően 2005-ben Elton John zenéjével bemutatásra került a musical változat is, amely 2016 óta Budapesten is nagy sikerrel fut az Operaházban és az Erkel Színházban.

A tizenkét éves Billy Elliot az egyik bokszedzése után a szomszédos teremben zajló balettórán találja magát. A tánc azonnal lenyűgözi, és próbaképpen be áll a lányok közé. Mrs. Wilkinson, a tanára szerint igazi tehetség, olyan, amelyet húsz éves pályafutása során egyszer sem látott. A fiúnak minden álma, hogy felnőttként balett-táncossá váljon, azonban szigorú apja – aki egyébként az 1984-es nagy bányászsztrájk áldozata – és konzervatív bátyja hallani sem akar arról, hogy ilyen „lányos” sportot űzzön. Billy azonban nem adja fel, hisz abban, hogy amit igazán akar, az sok kitartás és kemény munka révén valóra válhat.

Melvin Burgess 1954. április 25-én született. 1990 óta jelennek meg regényei, amelyek elsősorban az ifjúságot célozzák meg. Hírnevet az 1996-os Junk című kötetével szerzett, a történet Bristolban játszódik és heroin-függő tinédzserekről szól. Magyarul további két regénye érhető el, a Négykézláb és a Nem mondod!, mindkettő az Orlandó Stúdió gondozásában jelent meg, Tandori Dezső fordításában.

Megvallom, ha az Operaház nem dönt a musical magyar bemutatása mellett, nem valószínű, hogy kézbe veszem ezt a regényt. Azt tudtam, hogy készült a sztoriból mozifilm is, valamint többször találkoztam már a kötettel is (az első magyar kiadás rögtön 2001-ben, az azóta már megszűnt Passage Kiadónak volt köszönhető), de nem igazán foglalkoztam egyikkel sem. Aztán a minap a kezembe akadt az új kiadás a könyvtárban, és mivel nem egy hosszú regényről van szó, gondoltam próbát teszek vele.

A Billy Elliot egy olyan történet, amely remek példázata annak, hogy ha valamit nagyon akarunk, és merünk küzdeni az álmainkért, akkor az valóra válhat. Billy-nek is nagyon sok minden kell szembenéznie: anyja két éve halt meg, azóta egyedül neveli őt az apja, aki jelenleg munkanélküli, hiszen a bányászsztrájk szerves résztvevője. Ugyanúgy, ahogyan a másik fia, Tony, aki szintén heves vérmérséklettel van megáldva, amely nem egyszer bajba sodorja őt. A családdal él még Billy anyai nagymamája, akit idős kora miatt egyre kevesebbszer lehet egyedül hagyni. Főhősünk tehát igen szegény és szerény körülmények között él, ráadásul egy olyan városkában, ahol a külsőségek számítanak. Éppen ezért kell a fiúnak bokszedzésre járnia, holott sem kedve, sem tehetsége nincs hozzá. Nem úgy a baletthez!

A regény egyik – vagy talán egyetlen – hibája, hogy nagyon sok mindenről akar szólni, így a szerzőnek nem sikerült mindenben megtalálnia a megfelelő arányt. A történet középpontjában a balett áll, és annak az elfogadása, hogy egy fiú is táncolni akar. Szinte már túl sokszor hangsúlyozzák ki, hogy attól, hogy egy fiú balettozik, még nem lesz meleg. (Megjegyzés: állítólag az Operaház is éppen ezért döntött ennek a musicalnek a bemutatása mellett, hogy meggyőzze a mai fiatalokat a balett létjogosultságáról, mivel egyre nehezebb jó táncost találni.) Ennek ellensúlyozásaként – kvázi, hogy ha Billy mégis meleg lenne, azzal sincsen semmi baj – behozták a történetbe Michaelt, akinek a karaktere eléggé megfejthetetlen és ellentmondásos. Plusz időnként felsejlik a bányászsztrájk, amely igen komoly dramaturgiát kölcsönöz a sztori, de ugyanakkor érezhető, hogy néhol csak keretként szolgál, semmi egyéb funkcióval nem bír.

A történet és a mondanivaló azonban valóban megható, ahogyan az apa belátja és igyekszik kijavítani a hibáit, az addigi rossz döntéseit. Az egyik legnagyobb jellemfejlődésen is ő megy keresztül, szerintem a regény végére érve szinte mindenki kivétel nélkül megkedveli őt, az ő karaktere ugyanis a leginkább emberi. Hasonló módon válik dacos tinédzserből érett felnőtté Tony is, az ő figuráját is remekül felépítette a szerző. Ezzel szemben Billy tipikus főhős-típus, gyakorlatilag egy Disney-filmből is kiléphetett volna. De be kell látnunk, ezt a történetet leginkább így lehet eladni a nézők, olvasók számára.

Összességében a Billy Elliot egy felnőtteknek és gyermekeknek szóló vidám, ugyanakkor megható történet. Egy mese, amely képes arra, hogy újból reményt adjon az olvasónak, hogy az ember még a legnehezebb helyzetben is ember maradhat, és hogy bízzunk magunkban, mert a sok munka végül meghozza a gyümölcsét.

Értékelés: 10/8