Szerző: Homonnay Gergely
Cím: Puszi, Erzsi!
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 188 

SPOILERMENTES KRITIKA!

Erre a könyvre körülbelül fél évvel ezelőtt figyeltem fel, amikor az egyik barátom megkapta születésnapjára. Azóta a kötet kézről kézre járt a családjában, illetve a baráti társaságban, és mindenki imádta. Majd jött a következő őrület: a kollégáim is egytől egyig odáig meg vissza voltak a könyvtől. Így végül az idei Könyvfesztiválon én is beszereztem. Sajnos dedikáltani ott nem volt alkalmam, de szerencsémre Gergely tiszteletét tette a Könyvhéten is, így ha már kéznél volt a kötet, utazás és várakozás közben én is elolvastam.

Korábban is ismertem Erzsébet magával ragadó stílusát, hiszen a facebook oldalát már pár hónapja követem. Vannak posztok, amelyeket én nem ítélek az oldalra valónak, de alapjáraton humorosak a kiírások, akárhányszor felmegyek, kicsit vidámabb leszek. A kötetre is ugyanez a bájos humor a jellemző. A történeteket Erzsébet Fenevadova diktálta le hű szolgájának, Gergelynek, ezekből az apró gyöngyszemekből láthatjuk a világot macskaszemmel.

A kötet igazi érdeme, hogy a szerző abszolút eltalálta, hogy vajon hogyan gondolkodhatnak a macskák az emberekről, a gondjainkról és úgy általában a világról. Bevallom töredelmesen, én inkább kutyás vagyok, mint macskás, de azért nagyjából át tudom érezni, hogy mit is jelenthet ez a könyv a cicásoknak. És egyben nagyon becsülöm Homonnayt, amiért mindvégig abszolút ötletes, egyedi hangvételben tudott írni – hiszen egy ilyen kötetnél fennáll a veszély, hogy pár fejezet után önismétlésbe kezd vagy szimplán elveszíti a varázsát. De itt szerencsére nem ez történt, így aki kézbe veszi a kötetet, garantáltan vidám órákat szerez magának.

Amit még szeretnék kiemelni – hiszen valljuk be, egy ilyen kötetről nem lehet hosszan értekezni -, az Gergely öniróniája. Erzsébet számtalanszor titulálja szerencsétlennek, szarházinak a szolgáját (mert hát ugyebár az ember azért él, hogy a macskákat szolgálja), és sokszor bepillantást nyerünk az ő életükbe (habár ez a könyv nem Gergelyről szól). Tanúi lehetünk ugyanúgy az ő szerelmi életének, hobbijainak, mintahogy látjuk Erzsit szökés közben, a tévében, az ágyon, a gardróbban vagy éppen a cicászaton. Ugyanígy roppant humoros, amikor kiderül, miért is titulálja Gergely a macskáját terroristának, gyilkosnak, vagy amikor Erzsi miatt nem ünneplik a karácsonyt, illetve előkerül a „Rohadj meg, Erzsébet!” és a „Köcsög vagy, Erzsébet!” felkiáltás is, több kontextusban.

Egyszóval, függetlenül attól, hogy valaki szereti-e a macskákat (ha igen, akkor azért, ha nem, akkor meg azért), bátran ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Főleg, mert ha sok példány kel el, akkor Erzsinek is meglesz végre az aranyszaratója, és akkor sokkal békésebb lesz a világ.

Puszi, Chris!

Értékelés: 10/9