Szerző: Lee Hall (Marc Norman és Tom Stoppard forgatókönyve alapján)
Cím: Szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love)
Fordító: Szabó T. Anna
Kiadó: 21. század kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Oscar-díjas Szerelmes Shakespeare című film eddig kimaradt az életemből – a bemutatása idején még gondtalan gyermekkoromat éltem -, így a történet teljesen ismeretlen volt mindezidáig számomra. A 21. század kiadó az idei Könyvhétre jelentette meg a Lee Hall által adaptált színpadi szövegkönyvet Szabó T. Anna fordításában, a Madách Színház hazai premierjével nagyjából egyidőben.

Will Shakespeare, a drámaíró nagy gondban van: hamarosan lejár a határideje az új darabja megírásának, ám nincs ihlete. Egy nap azonban találkozik Viola de Lessepsszel, akibe első pillantásra beleszeret. A lány is viszonozza az érzelmeit, azonban a korabeli hagyományokhoz híven Lord Wessexhez kell hozzámennie, hiszen nem csak apja ígérte oda a nemesi címmel rendelkező fiatalemberhez, hanem Erzsébet királynő is áldását adta a frigyre. Miközben Will és Viola sorsa folyamatosan alakul, megszületik a költő egyik leghíresebb műve, a Romeo és Júlia, amely bemutatásakor is zajos sikert arat.

Az 1998-ban bemutatott film 6 Oscar-díjat (köztük a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv díját), 3 Golden Globe-díjat és 1 BAFTA-díjat tudhat magának, valamint további négy jelöléssel is büszkélkedhet. A film és így a színpadi változat is teljes egészében fikció: a Romeo és Júlia keletkezés történetét kívánja bemutatni, de semmilyen történelmi tény nem bizonyítja, hogy valóban így született volna meg a sikerdarab. (Szirtes Tamás szavaival élve: azonban így is megszülethetett volna.) Az adaptáció több, más korabeli szokásnak sem felel meg, erre a fordító, Szabó T. Anna fel is hívja a figyelmünket az Előszóban. De egy ilyen műnél nem is várható el a történelmi hűség, hiszen műfajilag a romantikus komédiához tartozik, annak a követelményeinek pedig abszolút megfelel.

Igazság szerint azért is igyekeztem elolvasni a szövegkönyvet, mielőtt megtekintem színházban – a cikk megjelenésekor már azon is túl vagyok -, mert sok helyen olvastam, hogy némely történetszál tekintetében el lehet veszíteni a fonalat a sok szereplőnek köszönhetően. Az egyetlen kritikai észrevételem a kiadás kapcsán nekem is csak ez lenne: sokszor az olvasónak magának kell rájönnie, hogy az egyes nevek kit is rejtenek. Nem mondom, legtöbbször ki lehet következtetni idővel, de néha sokáig csak a sötétben tapogatózva olvassuk a párbeszédeket. Célszerű lett volna a szereplők listájánál a nevek mellé kis segítséget is írni (pl. a fogadó üzemeltetője, a darab megrendelője, a színház igazgatója), hogy az olvasó könnyedén be tudja azonosítani a figurákat.

A történet azonban mindennek ellenére élvezhető, habár tény, hogy – mai szemmel nézve – nem ad sokkal többet a más, hasonló műfajban íródott daraboknál. A korabeli hangulatot remélhetőleg a színpadon is meg tudják idézni, azonban ha az ember kellő fantáziával van megáldva, így is könnyedén fel tudja idézni a XVI. századvégi Angliát. Érdekes „élesben” látni, hogyan is születtek meg akkoriban a darabok: a szerzők akár a premier előtt egy nappal is írhattak új felvonást, a szereplőknek pusztán alig pár órájuk volt betanulni, sőt, ha kellett, még az utolsó pillanatban is beiktathattak változtatásokat. Ma ez már szinte elképzelhetetlen lenne – bár egy-egy beugrás kapcsán még így is nagy teher van a színészeken.

A szövegkönyv több kikacsintást is tartalmaz a szerző egyéb műveire, köztük a Romeo és Júliára (igen, ez valahol evidens, hiszen ez az egyik központi téma, de ugyanakkor láthatjuk más megvilágításban az erkélyjelenetet vagy a dada alakját), a Vízkereszt, vagy amit akartokra, de nyomokban felfedezhető a Szentivánéji álom cselekménye is. Az írók remekül eltalálták, hogyan lehet ezeket a darabokat „aktualizálva” beilleszteni a történetbe, a drámákat szerető olvasók/nézők pedig örülhetnek a sok kulturális utalásnak és humornak, amivel a történet megajándékozza őket. Ehhez társul többek között Szabó T. Anna zseniális, a korszakhoz illő, ám mégis modern, laza, gördülékeny fordítása.  

A történet vége számomra meglepő volt, egészen másra számítottam, de talán pont emiatt a lezárás miatt vált annyira népszerűvé a film, és ez ad majd katartikus érzést a színházban ülő nézőknek is. Izgatottan várom már, hogyan fog valójában kinézni a darab, hiszen a prózai daraboktól eltérően nagyon sok színváltozásnak lehetünk szemtanúi, a cselekmény jóformán filmszerűen halad előre. Bízom benne, hogy a Madách Színház nem okoz majd csalódást.

Értékelés: 10/8