Szerző: Kathryn Croft
Cím: A lány, akit elvesztettél (The Girl You Lost)
Fordító: Medgyesi Csilla
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Oldalszám: 384

SPOILERMENTES KRITIKA!

Kathryn Croftól a múlt hónapban olvastam A lány, akinek nincs múltja című könyvet, és annak ellenére, hogy inkább negatív élményeim voltak a regénnyel kapcsolatban, adni akartam a szerzőnek még egy esélyt, különösen azért, mert a kritikák egyöntetűen állították, hogy ez a műve már sokkal élvezhetőbbre sikeredett. Ennek pedig teljes mértékben igazat kell adnom, mert – habár ennek is megvannak a maga hiányosságai – ezt a könyvet már én is bátrabban ajánlom a grip lit műfaj kedvelőinek.

Simone és Matt élete egyik napról a másikra vett gyökeres fordulatot. A fiatal pár hat hónapos gyermekét, Helenát elrabolták, mikor a csecsemőt a nagymamája sétálni vitte a parkba. Simone és férje igyekeztek túllépni a tragédián, és annak ellenére, hogy a rendőrség már lemondott arról, hogy megtalálják a lányukat, ők sosem adták fel a regény. Tizennyolc évvel később egy fiatal lány bukkan fel az életükben: Grace azt állítja, hogy ő az elveszett lány. Simone nem tudja, mit gondoljon a kialakult helyzetről: nem szeretné feltépni a régi sebeket, de ugyanakkor a lelke mélyén érzi, hogy a lány talán igazat mond. A helyzetet csak bonyolítja, hogy Grace-nek ahhoz, hogy megtudja az igazságot, bizonyos engedményeket kellett tennie egy férfinak, akit azonban, miközben az éppen próbálta megerőszakolni, megölt. Amikor Simone a lánnyal együtt felkeresi a férfi lakását, a holttestnek nyoma sincs, ahogyan semmi más, dulakodásra utaló jelnek sem. A helyzet tovább bonyolódik, amikor Grace ismét eltűnik. Simone úgy dönt, hogy saját maga kezd nyomozásba, ám nem is sejti, hogy az ő élete is veszélyben forog.

Kathryn Croft első regényeit (Behind Closed Doors, The Stanger Within) magánkiadásban jelentette meg, ezt követően látott napvilágot egy nagyobb kiadónál 2015-ben A lány, akinek nincs múltja. A kötet hetekig vezette az Amazon sikerlistáját, azóta több mint tizenhárom országban jelent meg. Az újabb regényei – A lány, akit elvesztettél; A nő, aki máshol ébredt – is hasonló sikereket értek el a grip lit műfaj rajongói körében. A szerző tizenkét évig élt Londonban, jelenleg Guildfordban él férjével, három gyermekével és két őrült macskával. Legutolsó könyve 2017 októberében jelent meg, a Csendes hazugságok magyarul idén nyáron került a könyvesboltokba.

A lány, akit elvesztettél egy ezerszer látott alapszituációra épül: elrabolnak egy csecsemőt, aki aztán felnőttként visszatér a családjához. Ez kiváló alapanyaga lehet egy thrillernek, hiszen a kezdetektől fogva ott van az olvasóban a kétely: valóban ő az? És ha igen, hátsó szándékből tért vissza vagy valóban áldozat? Innentől tehát csak a szerzőn múlik, hogyan alakítja a történetet: lehet egy kesze-kusza történetvezetés, ami végül unalomba fullad (Ki ez a lány?), de akár egy fontos, tabunak számító problémát is feldolgozhat (Egy szót se szólj!). Croft regénye valahol a kettő között helyezkedik: olvasmányos, csavaros, de nem fogja megváltani a világot.

Amit ki kell emelnem, hogy a grip lit műfaj szabályaitól eltérően a főhősnő végre nem alkoholista/depressziós/magatehetetlen, hanem egy csak egy átlagos figura, akit a múltja kísért. Nem siránkozik (pontosabban csak annyit, ami az adott szituációban még elfogadható), a saját lábára áll, és habár a bátorság-logikus gondolkodás párosítás időnként horrorfilmbe illő (értsd: egyedül találkozik olyanokkal, akik korábban becsapták, vagy simán beenged bárkit a lakásába), többnyire szimpatikus, akit az olvasó könnyen megkedvelhet.

A nyomozás egy idő után kissé zavarossá válik, ami nem is igazán a szereplők tömkelegének köszönhető, hanem annak, hogy a szerző roppant eredeti módon a legátlagosabb angol nevekkel dolgozik. Ez a tény, és az, hogy a főszereplőn kívül mindenki sablonkarakter, csak még inkább megnehezíti a beazonosítást, főleg, amikor egy-egy szereplő úgy 50-100 oldal után bukkan fel újból. Croftnál ismételten azt éreztem, hogy igyekezett annyira túl bonyolítani a sztorit, hogy a legvégén pont az ellenkezőjét sikerült elérnie: egy idő után nem az volt a kérdés, hogy Grace valóban a lánya-e, vagy hogy megtalálják, hanem sokkal magasabb szintekre ment. A szerző igyekezett ismételten az utolsó oldalakra is egy csavart tenni, azonban ezt is annyira elhúzta, hogy olvasóként előre sejteni lehetett, hogy mi lesz a végső csattanó. Ettől függetlenül a könyv tartogat meglepetést a rutinosabb olvasónak is, ez mindenképpen értékelendő, tekintve az író korábbi teljesítményét.

Összességében ez a Croft-regény is könnyed kikapcsolódásnak jó: a stílusa olvasmányos, az izgalmat többnyire sikerül fenntartania, de a rutinosabb thriller rajongóknak még így sem lesz több egy (erősen) középszerű történetnél.

Értékelés: 10/7

A szerző eddig megjelent regényei:

A lány, akinek nincs múltja
A lány, akit elvesztettél
A nő, aki máshol ébredt
Csendes hazugságok (előkészületben)