Szerző: Daniel Glattauer
Cím: Örökké tiéd (Ewig Dein)
Fordító: Szitás Erzsébet
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Daniel Glattauer a Gyógyír északi szélre című regényével azonnal belopta magát a szívembe, és habár a kötet folytatása, A hetedik hullám már kicsit gyengébbre sikeredett, mégis kíváncsian vettem a kezembe a harmadik, egyben utolsó, magyarul megjelent művét. Az Örökké a tiéd fülszövege izgalmas pszichothrillert ígért, de sajnos kicsivel kevesebbet kaptam, mint amit vártam.

Egy bevásárlóközpontban egy idegen férfi véletlen rálép Judith sarkára. Pár nappal később Hannes felbukkan a nő üzletében, és randevúra invitálja. Pár találkozás után járni kezdenek, azonban a férfi jóval nagyobb léptekben haladna, mint ahogyan azt Juditg gondolná. Olyannyira, hogy a nőnek egy idő után elege lesz a túlzott szeretetből, szakítani akar. Csakhogy ez nem megy annyira könnyen, mint gondolta.

Daniel Glattauer 1960. május 19-én született Bécsben, ahol jelenleg is él. Íróként és újságíróként dolgozik, a mai napig közel húsz kötete jelent meg, amelyet több mint 3 millió példányban adtak el szerte a világban. Az igazi hírnevet a 2006-os Gyógyír északi szélre című levélregény hozta meg számára, amelyért ugyanebben az évben megkapta a Deutsche Buchpreis kitüntetést is. A regénynek három évvel később, 2009-ben megjelent a folytatása is, A hetedik hullám címmel. Könyveit számos módon feldolgozták: többek között készült belőlük rádiójáték, tévé- és mozifilm, színpadi adaptáció. A Gyógyír északi szélre című regényéből készült színdarabot Magyarországon is bemutatták 2011-ben Fullajtár Andrea és Őze Áron főszereplésével, amely hosszú évekig volt látható a Belvárosi Színházban.

A regény műfaji megjelöléséből a thriller szót erős túlzásnak érzem, inkább a pszichológiai vonulat az erősebb. Hannes erőszakossága, megszállottsága viszonylag hamar érezhetővé válik, és nem csak azért, mert a fülszövegből tudja az olvasó, hogy mire számíthat. (Igaz, én eleinte arra gondoltam, hogy szép lassan építi fel ezt a kapcsolatot a szerző, amely szinte észrevétlenül csap át üldözésbe.) Ezt a tényt pedig Judith is elég hamar felismeri, próbál is tenni ellene, többször szakít a férfival. Azonban Hannes mindig visszatér: hol a nő bocsát meg neki és ad új esélyt a kapcsolatuknak, hol pedig a férfi zaklatja a nőt.

A történet inkább abból a szempontból válik érdekessé, hogy egy idő azt nem tudja eldönteni az olvasó, hogy Judithot valós veszély fenyegeti vagy a képzelete játszik vele, és ő látja mindenhol a rosszat. Ebből a szempontból valóban izgalmas olvasmány, de még ez is csak arra elengedő, hogy egy pszichológiai kórképet mutasson be. A végén persze erre a kérdésre választ kap az olvasó, amely kicsit túl hirtelennek is tűnik, a hosszas és lassú felvezetést egy gyors lezárás követi. Talán érdemesebb lett volna erre több időt és oldalt szentelni, mert így kicsit olyan érzésem van, mintha Glattauernek határidőre kellett volna dolgoznia, és a kiadója nagyon sürgette, hogy adja le a kéziratot, ő meg a nagy nyomás alatt ennyit tudott csak összehozni.

A mai napig ez az utolsó regénye a szerzőnek, ami magyarul is megjelent, és talán nem véletlen, hogy a kiadó is felhagyott az író műveinek kiadásával. A zseniális Gyógyír északi szélre után már a folytatás is hagyott kívánnivalót maga után, a mostani regénye pedig határozottan a leggyengébb műve, amit eddig olvastam. Azért kíváncsi lennék, hogy az újabb vagy akár a régebbi könyvei megütik-e a Gyógyír szintjét, vagy az csak egyszeri csoda volt.

Értékelés: 10/6

A szerző magyarul megjelent regényei:

Gyógyír északi szélre
A hetedik hullám
Örökké tiéd