Szerző: Péterfy-Novák Éva
Cím: Egyasszony
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES KRITIKA!

Péterfy-Novák Éva könyvével szinte biztos, hogy elkerültük volna egymást, ha az Orlai Produkciós Iroda nem mutatja be a kötetből készült monodrámát Tenki Réka főszereplésével a Jurányi Inkubátorházban. A színdarab azonban felkeltette az érdeklődésemet, így került a látókörömbe az eredeti történet is, amit gyorsan be is szereztem, hogy még az előadás előtt elolvashassam.

Péterfy-Novák Éva megrendítő története az 1980-as években játszódik. A nőnek mozgás- és értelmi sérült gyermeke születik. Eleinte egy anya elképesztő odaadásával ápolja, gondozza a kis Zsuzsikát, ám idővel mégis kénytelen belátni, hogy az állandó és szakszerű felügyeletet nem tudja máshogy megoldani, csak ha egy gyermekotthon gondjaira bízza. Nem csak a társadalmi elvárásokkal, hanem férje agresszív viselkedésével is meg kell küzdenie napról napra.

A szerző eleinte blogbejegyzésekben írt múltjáról, ezáltal volt képes feldolgozni azt a hihetetlen méretű gyászt, amelyet csak az érezhet át, aki sok küzdelem után veszíti el gyermekét. Nagyon sok próbatétel elé állították Évát az élete során, mégsem tudom azt mondani, hogy múltja tragikus lenne. Ennek oka pedig, hogy a szerző, habár nagyon szomorú eseményekről és helyzetekről mesél, mégis árad belőle a pozitivitás, az életöröm. Elsőre talán furcsa elképzelni ezt a kettősséget, de ha elolvassuk a könyvet, rájövünk, hogy szó sincs itt ellentmondásról, érzéketlenségről.

Különösen szimpatikus, hogy Péterfy-Novák nem sajnáltatja magát, nem hibáztat senkit, pedig – talán – lenne oka. Inkább igyekszik meglátni a szépet, a jót mindabban, amit az élettől kapott. Ezt az optimizmust irigylem leginkább benne (holott én is pozitív gondolkodású embernek gondolom magam), hogy valóban arra emlékszik, hogy mennyi örömet okozott neki Zsuzsi az alatt a pár év alatt, amíg vele volt. Éppen ezért számomra egyébként hiányzott az megrendítő, katartikus érzés, amit kezdetben vártam – de ezt nem feltétlenül tekintem hibának.

A történetről sok mindent nem lehet írni, hiszen bizonyos életszakaszokba nyerünk bepillantást. Miközben lineárisan haladunk előre, felsejlenek Éva gyermek- és tinédzserkori emlékei is, de kapunk valamennyi rálátást a jövőre is. Így tehát senki ne várjon izgalmakat, nagy fordulatokat, mert csalódni fog. Aki viszont egy abszolút életszagú írásra vágyik, amiből csak a remény és az életöröm árad, annak garantáltan tetszeni fog.

A magam részéről meg izgatottan várom a színházi bemutatót.

Értékelés: 10/8