Immáron 25. alkalommal került megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, az a könyves esemény, amit személy szerint minden évben leginkább várok. Bár a Könyvhét is igazán remek rendezvény, nekem mégis a Millenáris Parkban tartott adja az igazi felüdülést.

Épp pár hete a kolléganőmmel beszélgettünk erről, aki még sosem volt, és kérdezte, hogy ilyenkor mi hogyan zajlik. Neki fejtettem ki, hogy számomra ez nem csak egy sima rendezvény, hanem kész logisztikát igényel, már előzetesen is. Meg kell tervezni, hogy melyik dedikálásra megyek, amivel nincs is gond, kivéve, ha egy időpontban három szerző is aláír. Egy enyhe sokk után ilyenkor az igazi moly, el kezd gondolkodni, mérlegelni, hogy aztán sikerrel járjon. Meg persze az én esetemben azt is meg kellett szervezni, hogy ne cipeljem magammal egész nap a fél könyvtáramat, hogy mikor mit rakjak le a szállásomon. (Ami szintén igen kalandosan alakult, ugyanis vidéki lévén ilyenkor mindig valamelyik barátomnál alszom, csak éppen pont most úgy alakult, hogy egyikük sem volt fent ezen a hétvégén, de nagy nehezen sikerült megoldani.)

Pénteken már az indulás is kalandos volt, végül magára a fesztiválra nem jutottam ki, mert szép kis dugóba keveredtünk, utána a város egyik végéből kellett a másikba átjutnom. De legalább eljutottam színházba, a Radnótiban sikerült megnéznem a Lear király előadást.

Szombaton viszonylag korán indultam, hogy nagyjából a nyitásra ott legyek – persze, kicsivel előbb érkeztem. Pont találkoztam az épület előtt az Animus Kiadó egyik munkatársával, akivel pár percet beszélgettem, majd bevetettem magam a forgatagba. Először a beszerző körutamra mentem. A Főnix Könyvkiadó standjánál megvásároltam a legfrissebb megjelenéseket (Az ezer név, Kegyetlen szellemek, Talpig feketében, Káosz III.), meg két régebbi könyvet (Éghajó akadémia 1-2.), utóbbit darabját 800 forintért. Zoli, a kiadó vezetője pedig ajándékba adta a Káosz I-II. kötetet, mondván, legyen meg ez a kiadás is. Utána pont ott állt mellette Gabriella Eld, akivel rögtön dedikáltattam a Legendák a Bagolyvárosból első részét, kis rajzot is kaptam a neve mellé, meg pár mondat erejéig beszélgettünk is.

Ezt követően jobbra léptem kettőt, és már is a Fumaxnál találtam magam. Itt a képregényes polcot végignézve engedtem a csábításnak és beszereztem Lakatos István Mesék az ágy alól képregényét, majd Holló-Vaskó Péterrel (alias A. M. Aranth) váltottam pár szót. Innen sem sikerült üres kézzel távoznom, a legtöbb újdonságból kaptam recenziós példányt, egyedül a Kritikus rendszerhibát nem mertem bevállalni, az nekem már a nagyon sci-fi kategória.

Épp a B épületbe terveztem átmenni, amikor megérkezett Kovács Attila, vagyis Holden Rose, akivel szintén beszédbe elegyedtem, no meg vele is aláírattam a Holtidőket meg a Nita, Gil és ént.

Ezután az Animus Kiadó standjához vezetett az utam, ahol szintén kellemes beszélgetést folytattam le az ottani munkatársakkal, akik szokás szerint nagyon kedvesek voltak végig. A két legújabb Skandináv krimi (Vétkesek, Lesben) és a J. K. Rowling ajándékkönyv landolt végül a táskámban.

Miután szembesültem vele, hogy a Homonnay Gergely dedikálás elmarad, leraktam a szálláson az addigi szerzeményeket, és siettem is vissza, hogy kezdetét vegye a maratoni sorban állás. (Na jó, előtte beugrottam kajálni a Mammutba, mert aznap még semmit nem ettem.)

Kicsivel negyed kettő után érkeztem Benyák Zoltánhoz, akivel két régebbi, még álnéven megjelent regényét (Veszett lelkek városa, Kvartett) írattam alá. Kettőkor kezdődött egy előadás a Bookline-busznál, Kovács Bálint mesélt a szexuális zaklatási botrányokról és a #metoo kampányról. Sajnos nem tudtam a végéig maradni, pedig igazán érdekes volt, szerettem volna kérdéseket is feltenni, de időhiány miatt ez elmaradt. De Kovács Bálint nagyon jó fej volt, még az előadás előtt aláírta a könyvemet.

A Daniel Kehlmann-dedikálásra nagyjából húsz perccel a hivatalos kezdés előtt érkeztem, ekkor már az emeleten állt a sor. Azt hittem, jó sokat kell majd várni, de Kehlmann iszonyatosan gyorsan írt alá. Sajnos fotóra, vagy ajánlás írására nem volt lehetőség, de több könyvet is dedikált, nem volt megkötés, ez mindenképpen pozitívum.

Négy órakor Spiró Györggyel írattam alá a hatodik Drámák-kötetét, azután siettem át a Főnixes standhoz, hogy Szilágyi Zoltán is belefirkáljon a két friss szerzeménybe. Itt az író finoman jelezte, hogy érdemes elolvasni az újra megjelent első két részt, mert apróbb átírások, finomítások történtek benne, meg hát, a harmadik rész elég sokára jelent meg – itt helyeseltem, hogy valóban nem sokra emlékszem már.

Ismét jött a buszozás, lepakolás, felpakolás, buszozás, hogy aztán Grecsó Krisztiánnal is találkozzam, akivel három regényt sikerült aláíratni. Grecsó nagyon kedves és közvetlen, mindenkivel vált pár szót – mivel nálam fogyott ki a tolla, ezért kicsivel több ideig ültem ott –, meg beszélgettünk az öccse munkásságáról is. Végezetül Háy Jánoshoz mentem, akivel az Otthonunk könyvét írattam alá, ez lesz az első olvasmányom a szerzőtől, kíváncsi leszek rá. (Igaz, a munkásságával már találkoztam: az Utánképzés (ittas vezetőknek) darabját láttam Szegeden, az tetszett, így bízom a novellákban is.) Az estét ismét színházzal zártam, szerencsére nem kellett sokat mennem, pár száz méterre, a Jurányiban játszotta Tenki Réka az Egyasszonyt, ami szintén elég maradandó élmény volt.

Másnap elég fáradtan keltem – az előző nap megivott töménytelen mennyiségű kávétól alig bírtam elaludni, reggel meg alapból korán ébredek –, de végül sikerült összeszednem magam. Először a Vígszínházhoz mentem el, hogy beszerezzem a POKET zsebkönyvek egy-két példányát. Egy Esterházy-válogatás jött velem, meg A Pál utcai fiúk, ami igaz, hogy megvan, de mivel nagy kedvencem, meg támogatni szerettem volna a kezdeményezést, így ebben a különleges kiadásban is megvásároltam.

Ma már több időm volt nézelődni, így végigjártam a standokat, vissza-visszatértem a kedvenceimhez, ami persze állandó csábítás volt. Nem is bírtam neki ellenállni, az Animus Kiadónál az akciós könyvek között vettem négy könyvet 2000 forintért (ebből egy ajándék lett), majd a Kalligram Kiadó egyik 500 forintos könyve (Tágra zárt szemek) is a táskámba kívánkozott. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása is megfogott: pár kitűzővel, egy, híres magyar írók aláírásával tarkított vászontáskával, egy József Attila-képeslappal és -füzettel, valamint hűtőmágnessel lettem gazdagabb. Valamint, hogy kezdő angol nyelvtudásomat gyakoroljam, megvásároltam a Les Misérables (A Nyomorultak) kezdő nyelvtanulóknak szánt változatát, kíváncsi vagyok, mennyire sikerül megbirkóznom vele.

14 órakor Nádasdy Ádámhoz álltam sorba, vele a Színház az egész eddig megjelent négy kötetét írattam alá, majd az Ad Librum Kiadónál korábban megvásárolt Vastapsfelelősöket dedikáltattam Lovász-Horváth Nikolettel. Hozzá fűződik az egyik legjobb élményem is: a szerzőnő nagyon aranyos volt, mindvégig mosolygott, beszélgetett velem, végül egy egyedi ajánlást kaptam a könyvbe, amit azóta el is olvastam.

Ismét jött a haza-, majd visszabuszozás, sietni is kellett, mert számítottam rá, hogy a Pierce Brown-dedikálásra nagyon sokan fognak érkezni. Nagyjából egy órával korábban álltam be a sorba, akkor olyan 30 ember várakozott már ott (ez a szám aztán percről percre nőtt, a kezdésre már bőven kilógott a sor az épületből). A dedikálás viszonylag hamar elkezdődött, jóval a hivatalos kezdés előtt. A szerző nagyon közvetlen volt, névre szólóan dedikálta az összes könyvet, közös fotóra is volt lehetőség, meg egy-két mondatot is váltott mindenkivel. (Legalábbis az előttem állókkal és velem igen, de szerintem továbbra is kedvesen várt mindenkit.) Az egyik legpozitívabb élményem volt a hétvégén.

Zárásként Totth Benedekkel írattam alá Az utolsó utáni háborút, majd Vámos Miklóssal a Zenga zéneket, hogy aztán fájó szívvel és még fájóbb lábbal és háttal vegyek búcsút az idei Könyvfesztiváltól. (Mondjuk, aki azt hiszi, itt véget is ér egy moly története, az téved: az hagyján, hogy haza is kell cipelni ezt a sok kincset, de otthon nagyjából két órán keresztül vittem fel mindent lelkiismeretesen a moly.hu adatbázisba, majd rendezgettem otthon a friss szerzeményeket, percekig nézegetve őket.)

Összességében most is nagyon kellemes emlékek fűznek a Könyvfesztiválhoz, szerencsére gyönyörű időnk volt mindvégig. (Tavaly ugyebár előtte pár nappal esett a hó.) Jó pár éve járok már ki, tényleg, semmi pénzért nem hagynám ki, így az olyan pillanatok is megszokottá válnak, amikor egy kisgyerek beleesik a tóba, amikor az emberek látványosan tudomást sem véve a kígyózó sorról beállnak, hogy már pedig ők is dedikáltatni akarnak vagy éppen amikor fennhangon kérdezik meg, hogy ki ez az író meg mit írt – mindezt egy méterre a szerzőtől. Részemről két kritikai észrevételt tudnék megfogalmazni csak a kiadók és a szerzők felé. A kiadók figyeljenek arra, hogy a dedikálásoknál legyen megfelelő irányú a sor, mert például a Grecsó-dedikálás előtt már többen is lézengtünk, mert nem tudtuk, hogyan, merre alakítsuk a sort (hiszen minden irányban dedikáltak mások), illetve úgy általában több szervezést igényelne az egész. A szerzők felé pedig az lenne a kérésem, hogyha egy ismerősük odamegy hozzájuk, miközben több tucat ember vár arra, hogy aláírja a könyvét, ne kezdjenek bele hosszas élménybeszámolókba, mert ezzel igencsak megakasztják a sort. (Illetve én a részemről azt is tiszteletlen dolognak tartom, amikor ülök a szerzőnél, aki éppen aláír, talán még beszélgetünk is, erre bevágódik egy ismerőse, hogy de régen látta, miújság vele. Én még akkor is távolabb állok, amikor már én következem, hiszen az olvasó és a szerző beszélgetésébe nem akarok belefolyni, különösen megzavarni nem.)

De mindettől eltekintve ajánlom a Könyvfesztivált mindenki figyelmébe, ha pedig oda nem is jutott el, a Könyvhétre mindenképp időzítsen, az is nagy buli szokott lenni.

Az idei Könyvhét számokban:

Dedikált könyvek száma: 30 darab
Azok száma, akiktől sikerült aláírást begyűjtenem: 15 szerző
Beszerzett könyvek száma: 25 darab
Vásárolt könyvek száma: 15 darab
Recenziós könyvek száma: 10 darab
Könyvekre költött összeg: 21.115,- Ft (+2750 Ft a Petőfi Irodami Múzeumnál)