Férfiműszak

Melegprostik a megfizetett boldogságról

covers_460872.jpgSzerző: Domszky László
Cím: Férfiműszak – Melegprostik a megfizetett boldogságról
Kiadó: Ad Librum Kiadó
Oldalszám: 160

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Vastapsfelelősök elolvasása után néztem jobban utána az Ad Librum Kiadó Riportkönyvek sorozatának, és ez a kötet is felkeltette az érdeklődésemet.

Egy prostituált élete sem lehet egyszerű, vallom, hogy minden, ilyen munka mögött súlyos emberi sorsok rejtőznek. Ha pedig az ember luxusprostituált, bizonyosan más motiváció húzódik meg a cselekedetek mögött, ráadásul ők a „luxus”-jelző miatt válhatnak különösen érdekessé. Ez a kettő már önmagában is elég érdekes, azonban, ha mindezt megfejeljük azzal, hogy egy sokkal kevésbé elfogadott közegben (jelen esetben a melegek körében) történik mindez, valóban izgalmas emberi történetekről olvashatunk.

Sajnos azonban mindez elmarad, ugyanis elég hamar kiderül, hogy a megkérdezettek – (ál)név szerint: Kristóf, Marci és Márk – mindannyian lusták voltak továbbtanulni / szakmát tanulni / fizikai munkát végezni, ezért választották a könnyebb utat. Ezt ők maguk is több soron kijelentik, hogy élvezik a luxust, a pénzzel bánni nem tudnak, amilyen könnyen jön, olyan könnyen ki is folyik a kezükből, és nem lennének képesek tényleges munkát végezni. Éppen ezért én nem is tudom sajnálni őket, hogy miket kell kiállniuk egy-két ügyféllel való együttlét során, hogy mennyire undorodnak az öreg testektől, a pedofiloktól, az ijesztőbbnél ijesztőbb fétissel rendelkező vevőktől, vagy, hogy a stricik milyen keményen bánnak velük. Ezeket a srácokat nem kényszeríttette senki (se ember, se élethelyzet) ebbe a munkába, saját maguk vállalták, szabadon, és azért azt mindenki tudja, hogy mivel jár ez a foglalkozás.

De ettől függetlenül vannak erős fejezetei a könyvnek. A különböző aberrációkról, fétisekről én is borzongva olvastam a sorokat, ahogyan például a nemi betegségekről szóló részek is érdekesek voltak. A három srácon túl megismerkedünk Olivérrel, aki heteróként próbált helyt állni ebben a világban, de a „másik oldal” is képviseli magát, tehát megszólalnak olyanok is, akik igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat.

Ha csak a fejezetek tematikáját nézzük, akkor valóban egy elég sok mindenre kiterjedő könyvet olvashatunk, amely a témáját komolyan veszi górcső alá. Én mégis hatalmas hiányérzettel csuktam be a kötetet. Egyfelől három prostituált elbeszélése alapján lehetetlen pontos képet adni erről a szakmáról, márpedig én ezt vártam volna. Igen, a legvégén a szerző ír arról, hogy azért csak hárman szólaltak meg, mert ő beszélt többel, de kiderült, hogy mindenkit csak a pénz motivált. (Mondjuk ez biztosan így van, de ettől függetlenül érdekesebb lett volna, ha több alanya lett volna a riportoknak.) Ugyanígy: egyetlen hetero prosti és két kuncsaft vallomása is édeskevés ahhoz, hogy ebből bármit le lehessen szűrni.

És legvégül: hiányzott nekem a konklúzió. Mert igazából semmivel nem lettem több (vagy kevesebb), hogy elolvastam ezt a kötetet, nem tudok másként tekinteni erre a „munkára”, nem tudom megérteni őket, együtt érezni velük.

Szemben a Vastapsfelelősökkel, ami egy igazán remekül megírt riportkönyv, a Férfiműszakból pont az hiányzik legjobban, amiért meg kellett volna íródnia.

(Ó, igen, a masszásról szóló részeknél kétszer is szerepelt a „happy and”-kifejezés. Igen, így. Ezen nem tudom túltenni magam.)

Értékelés: 10/6