Szerző: Daniel Cole
Cím: Rongybaba(Ragdoll)
Fordító: Illés Róbert
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalszám: 496

Daniel Cole regénye már a címével is felhívja magára a figyelmet, a fülszöveg és Jo Nesbøhöz, valamint Stieg Larssonhoz való hasonlítás pedig még inkább arra készteti a thrillert szerető olvasót, hogy belevágjon a könyvbe. Ami aztán kisebb csalódást is okozhat.

Négy évvel ezelőtt egy pszichopata kislányokat ölt meg és gyújtott fel, de a bíróság végül nem találta megfelelőnek a bizonyítékokat, így Naguib Khalidot felmentették. Willaim „Wolf” Fawkes azonban biztos volt abban, hogy a bűnöst fogták el, így majdnem halálra verte a férfit, amiért kényszerszabadságra és gyógykezelésre ítélték a nyomozót. Most egy újabb elmebeteg tartja rettegésben a várost: egy holttestet találnak, amelyet hat különböző ember végtagjaiból és testrészeiből varrtak össze. A média által rongybabás gyilkosnak titulált fickó áldozatainak a jelek szerint köze van Naguib Khalid személyéhez, így az ügyet a nemrég visszatért Wolf kapja Emily Baxter nyomozó párjaként. Mindeközben Wolf volt felesége birtokába jut egy listának, amelyen a következő hat áldozat neve és halálának időpontja szerepel. A versenyfutás az idővel kezdetét veszi.

Daniel Cole debütáló regénye nem sokkal a megjelenése után nagy sikert aratott, a folytatást idénre ígérte a kiadó. A népszerűség nem véletlen, ugyanis egy rendkívül összetett, okosan felépített történetről van szó, amely sokáig izgalomban tartja az olvasót. A könyv utolsó egyharmada azonban meg fogja osztani az olvasókat. Itt egy olyan fordulatot hoz be ugyanis a szerző, amely elsőre talán szokatlan és meglepőnek tűnik, így mindenképpen kiemeli a tucatregények közül a Rongybabát. Számomra azonban ez már túl sok volt, így engem kellemetlen emlékek fűznek a lezáráshoz. Kicsit olyannak tűnt, mintha minél nagyobb durranásokat akarna, minél nagyobb csavarokat, csak ettől végképp elvesztette a realitását a történet, már túl sok volt az izgalomból.

Amiből persze már a legelejétől bőven kijut, hiszen három különböző szálon is fut a cselekmény. Először is ott van Naguib Khalid négy évvel ezelőtt ügye és ennek Wolfra gyakorolt hatásai, aztán a Rongybabás gyilkos áldozatainak felderítése, végül a listán szereplő személyek megmentése és a gyilkos elfogása. Kicsit nehéz is követni az eseményeket, mert természetesen ez mind összefügg egymással, ami leginkább azért zavaró helyenként, mert túl sok gyilkosságot és áldozatot kell megjegyezni. (Legalábbis nekem nem volt mindig tisztán átlátható az egész nyomozás.)

Wolf és Emily Baxter karaktere hozza a tipikus hősöket, amit egy ilyen regény megkövetel, mindkettőjükre bőven lehet alapozni egy teljes sorozatot, ugyanakkor az én kedvencem egy fiatal tanonc, Edmunds volt, aki a legemberibb karakter volt mindvégig, az ő személyes története is érdekes és izgalmas, a végső döntése kissé meg is lepett, de remélem, hogy a folytatásban még viszont láthatjuk őt.

Szóval nem rossz ez a regény, mert nagyon sokáig izgalomban tartja az olvasót, a lezárás megítélése pedig egyénfüggő. De azért nekem ez a regény nagyon amerikai, messze van a skandináv krimiktől, célszerűbb lett volna más amerikai vagy angol szerzőkhöz hasonlítani.

Értékelés: 10/7