Szerző: Lisa Jewell
Cím: A férfi titka (I Found You)
Fordító: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Újabb grip-lit, újabb pszicho-thriller, „amelyről mindenki beszél” és amely a létező összes sikerlistát vezeti. Ne tévesszen meg senkit a marketingszöveg, Lisa Jewell regénye – annak ellenére, hogy kellemes kikapcsolódást nyújt – nem ad újat a műfaj rajongóinak.

Lily alig pár hét ismeretség után ment feleségül Carlhoz, hátrahagyva Ukrajnában élő családját. Férje, Carl azonban egy nap nyomtalanul eltűnik, Lily sehogyan sem tudja elérni. Ezzel egy időben a háromgyermekes, egyedülálló anya, Alice magányos férfira lel a tengerparton, aki nem emlékszik semmire sem a múltjából. A nő hosszas vívódás után úgy dönt, hogy befogadja az általa Franknak keresztelt férfit, és közösen igyekszenek felfejteni az homályba veszett életet.

Lisa Jewell – akinek hazánkban is több, romantikus regénye megjelent már – ezúttal az újonnan népszerű grip-lit műfajban próbálta ki magát. Alkotását leginkább a „tisztességes iparos munka” címkével lehetne illetni, vagyis egy olyan történetet kapunk, amely az olvasás idejére remekül kikapcsol minket, a figyelmet szinte végig fenntartja, de pár héttel később már nem igazán emlékszünk a cselekményre, annyira nem emelkedik ki a többi hasonló regény közül.

A cselekmény eleinte kettő, később három szálon fut: a fent említett két eseményen kívül 1993-ba is visszautazunk, ahol egy kétgyermekes (Gray és Kirsty) család nyaralásába nyerhetünk bepillantást. Persze, semmi nincs véletlenül, mindhárom történet összefügg egymással, de nagyon sokáig kétségek között tart minket az író, hogy a húsz évvel ezelőtti történések hogyan is kapcsolódnak a jelen eseményeihez. A szálak kissé hirtelen érnek egybe, pontosabban az túlzóan irreális, ahogyan sor kerül a feleszmélésre.

Jewell stílusa többnyire olvasmányos, habár az elején kissé döcögősen haladtam, köszönhetően annak, hogy a sztori is lassan indul be, valamint a fordítással, a szerkesztéssel is gondok voltak. Előbbi esetében meg is lepődtem, mert Gálvölgyi Judit munkáit eddig abszolút a magas minőség jellemezte – persze, az is elképzelhető, hogy neme egyszerűséggel a szerkesztés rostáján nem esett át szöveg.

Szóval, ezt a regényt is (mint igazából bármit ebből a műfajból, amit az utóbbi hónapokban olvastam), csak azoknak ajánlom, akik a hűvös délutánokon/estéken kicsit ki akarnak szakadni a világból, ugyanakkor nem várnak mély tartalmat a történettől.

Értékelés: 10/7