Ötvenezer lándzsa

Anjouk V.

covers_487497.jpgSzerző: Bíró Szabolcs
Cím: Ötvenezer lándzsa
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 400

A KRITIKA AZ ELSŐ NÉGY RÉSZRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Annak ellenére, hogy nyáron, a Szent György testvérei kritikájánál azt írtam, hogy a függővégnek köszönhetően alig várom, hogy belekezdhessek a folytatásba, sajnos csak mostanában jutott időm nekikezdeni az Anjouk-sorozat ötödik részének. Legnagyobb sajnálatomra egyéb elfoglaltságaim miatt nincs túl sok időm az olvasásra, legalábbis nem annyi, mint amennyit szeretnék (meg igazából az utóbbi időben nem is találtam magamnak igazán szórakoztató könyvet), de az Ötvenezer lándzsát sikerült három nap alatt abszolválnom (ez nálam most valóban nagy szó!), nem véletlenül: a sorozat eddigi legjobb regényéről van szó.

A történettől éppen akkor vettünk búcsút legutóbb, amikor Péter és Lackfi Palkó egy kovácsműhelyben rábukkantak Bátor Attila régen elveszettnek hitt fiára, Szilárdra. Az azóta megedzett kamaszfiúnak eleinte nincs sok kedve visszatérni az udvarba és apja nyomdokaiba lépni, ám hosszas győzködés után mégis a lovagi élet mellett dönt. A beilleszkedés azonban nem megy zökkenőmentesen, annál is inkább, mert Erzsébet királyné udvarhölgyei között megpillantja a szépséges Zách Klárát, akibe azonnal beleszeret. Eközben Anjou Károlynak – aki tovább kíván terjeszkedni – is meggyűlik a baja hol egy alattomos lengyel rokonnal, hol pedig egy áruló vajdával.

Ha eddig nem is tűnt volna ki a korábbi kritikáimból, akkor most leírom: Bíró Szabolcs Anjouk sorozata az egyik legjobb dolog, ami csak történhetett a magyar könyvkiadás történetében az utóbbi időkben. A szerző a hosszas kutatómunkának köszönhetően kiválóan adja vissza a középkor hangulatát, szokásait, a történelmet élvezettel ismerteti meg, ráadásul olyan bravúrosan szövi a szálakat, hogy még akkor is izgulunk a szereplőkért, ha történetesen tudjuk, mi lesz a sorsuk.

Habár a sorozat alapján a történelem adja, és nem véletlenül Anjouk a címe, számomra mégis sokkal élvezetesebb volt olvasni a fiktív szereplők kalandjait. Az egyik kedvenc szálam pont Bátor Szilárdhoz köthető, így különösen örültem, hogy ebben a kötetben szinte főszereplői státuszba emelkedett. A kötet első felében a visszatérésének lehetünk tanúi, remek felnövéstörténetet kapunk, hiszen több soron is ki kell vívnia a tiszteletet, meg kell győznie a kételkedőket, hogy igenis helye van a lovagok között. Ez alatt persze végig dacol saját magával, az érzéseivel, többszörösen is választás elé kerül a jövőjét illetően.

Hozzá kapcsolódik, ám mégis külön kezelendő Zách Klára szála. Tanulmányainkból, illetve Arany János balladájából jól ismerjük a magyar történelem e kiemelkedő merényletét, amelyet Zách Felícián követett el a király és családja ellen. Bíró Szabolcs az idáig vezető utat már jóval korábban, az előző kötetekben kitaposta, Zách őrülete és saját démonjaival való küzdelme kiválóan felvezetésre került. Épp úgy, ahogyan Zách Klára megerőszakolásának a története is gondosan került kidolgozásra, a szerző remekül elegyítette a fiktív és a valós történelmi eseményeket. A szerző nem is próbál állást foglalni, ugyanis a merénylet okaként a különböző források mind Felícián elméjének megbomlását, mind Klára megbecstelenítését is említik, így a regénybe végül mindkettő belekerült.

Az eddigi leghosszabb kötetet olvashatjuk, de ez szinte fel sem tűnik. Míg a negyedik résznél azt írtam, hogy az az új trilógia nyitóköteteként helyenként lassú, érezhetően építkezik, addig itt végig pereg a cselekmény, egy szusszanásnyi idő sincs pihenésre. Alapvetően jobban élvezem, amikor a szereplők magánélete, személyes sorsa kerül előtérbe, mint amikor a politikáról és a különböző csatákról van hosszabb értekezés, azonban itt most ez utóbbi is rendkívül izgalmasra sikeredett.

Összességében tehát nem csak a sorozat eddigi legjobb regényét köszönthetjük az Ötvenezer lándzsa személyében, hanem Bíró Szabolcs is bebizonyította, hogy ott a helye a legnagyobb történelmi regény szerzői között. És közben nagyon reménykedem, hogy az Anjouk-sorozat befejezésével sem fog felhagyni az írással, hanem újabb korszakot is bemutat majd. De ne szaladjunk ennyire előre az időben, egyelőre elégedjünk meg ezzel a szériával, és várjuk a következő részt, amely a Királyok éneke címet viseli.

Értékelés: 10/8

A szerzőtől eddig megjelent:

Naplemente (Francis W. Scott álnéven)
A sivatag szeme (Francis W. Scott álnéven)
Hóhér (Francis W. Scott álnéven)
Cosa Nostra (Francis W. Scott álnéven)
Az elásott titok (Francis W. Scott álnéven)
Távol mindentől (Francis W. Scott álnéven, novellák)
Sub Rosa
A Sub Rosa-tanulmányút
Az ötödik parancsolat
Pokoli szimfóniák
Zsírkígyó
Nyugat őre
Ragnarök
A sárkány, aki nem akart aludni (mesekönyv)
Elveszett csillagok (ifjúsági regény)

Non nobis, Domine-sorozat
1. Kelet oroszlánja
2. Az utolsó vörös barát

Anjouk-sorozat
1. Liliom és vér
2. Lángmarta dél
3. Az utolsó tartományúrig
4. Szent György testvérei
5. Ötvenezer lándzsa
6. Királyok éneke