Szerző: Darren Shan
Cím: A Vámpírok Hegye (Vampire Mountain)
Fordító: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 196

AZ ELŐZŐ RÉSZEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

A Vámpírok Hegyével új fejezet kezdődött a félvámpírrá vált Darren Shan életében. Az olvasó jobban megismeri a vámpírtársadalmat, ráadásul az új trilógia bevezető kötete további izgalmas kalandokat ígér.

Hat év telt el azóta, hogy Darren és Mr. Crepsley megölte Murlough-t, a vérszipolyt. Az elmúlt években a vámpír és inasa a Rémségek Cirkuszával járta a világot, azonban Darrennek meg kell jelennie a Vámpír Tanács előtt, hogy azok befogadják őt. A fiú mesterével, Larten Crepsleyvel, a Mr. Tiny által küldött két törpével, valamint az utazás során hozzájuk csatlakozó Gavner Purllal együtt vág neki a Vámpírok Hegyének. Az embert próbáló út során számtalan veszéllyel kell szembenézniük: hol egy megvadult medve támad rájuk, hol halott vérszipolyok tetemére bukkannak. Desmond Tiny üzenete, amelyet a törpékkel juttat el a Hercegekhez, azonban mindennél több veszedelmet rejt magába.

A sorozat negyedik kötete egy, a korábbiaktól jóval komorabb történetet vetít előre. Emlékeim szerint ebben a részben tudjuk meg a legtöbbet a vámpírtársadalom felépítéséről, a szerző egy alaposan átgondolt és kidolgozott világot tár fel előttünk. Az előző részekben inkább arra fektette a hangsúlyt, hogy mit jelent vámpírnak lenni, miben különböznek az emberektől, valamint az emberek által kialakított képtől, illetve a vérszipolyok behozatalával megmutatta ennek az életnek az árny oldalát is.

Ezt a részt események tekintetében kicsit visszafogottabbnak éreztem, a szerző most nagyobb hangsúlyt fektetett a vámpírvilág teljes egészének bemutatására. Megismerjük a Vámpírok Hegyét, ezáltal pedig közelebb kerülünk az éjszaka teremtményeinek eszméihez is. Láthatjuk, hogyan viseltetnek azok iránt, akik idős korukban inkább a visszavonulás mellett döntenek, hogyan büntetik az árulókat, és azt is, mennyire fontos számukra az állandó harc, a test karbantartása. Shan egy olyan társadalmat fest le számunkra, amely akár idillikus is lehetne, de mint tudjuk, egyetlen rendszer sem lehet tökéletes. A vámpírok között is akad olyan, aki nem ért egyet az évszázados hagyományokkal, vagy éppen a vérszipolyokhoz való viszonyulással, és magasabb szinteken kívánja megreformálni a társadalom gondolkodását.

Az új szereplők által betekintést nyerhetünk a Vámpír Tanács működésébe, valamint a Hercegek feladataiba is. Izgalmas karakterek bontakoznak ki előttünk: kezdve a frissen Herceggé választott Kurda Smalhttal, aki pont az új eszmék lelkes képviselője (már nem emlékszem pontosan, de úgy sejtem, ő még fog gondot okozni a vámpíroknak), folytatva Arra Sails-szel, a kevés női vámpírok egyikével, egészen Harkat Mulds-szal bezárólag, aki Mr. Tiny csatlósaként sok meglepetést fog még okozni az olvasóknak.

Érdekes, hogy míg a sorozat első három kötetének eseményeire, a rengeteg újraolvasásnak köszönhetően, élénken emlékeztem, addig a további kilenc rész cselekményét már csak homályosan tudnám felidézni. Nagyvonalakban fel tudom idézni az egyes trilógiák történetét, valamint egy-két nagyobb csattanó is előttem van (meg persze, a sorozat befejezése is, de azt hiszem, azt nehezen lehetne elfelejteni), de rengeteg szál az újdonság erejével hat rám. Ilyen volt például számomra a Vérkő, vagy a Vérszipolyok Urának eljöveteléről szóló jövendölés.

Továbbra is állítom, hogy ez a sorozat még ma, közel húsz évvel az első megjelenést követően is roppant izgalmas, felnőttnek és tinédzsernek egyaránt. Shan pedig minden kötettel képes felülmúlni önmagát, ráadásul a mostani kötettel vette kezdetét a függővég-mániája, amelyet jóformán tökélyre fejlesztett az idők során. Még szerencse, hogy nem kell hónapokat vagy éveket várnom a folytatásra, csak alig három hetet.

Értékelés: 10/9