Szerző: Alan Moore
Cím: Batman: A gyilkos tréfa (Batman: The Killing Joke)
Fordító: Pataricza L. Eszter
Kiadó: Kingping Kiadó
Oldalszám: 48

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A gyilkos tréfa a Batman-képregények egyik korszakos művének számít, amely közel 30 év után a Kingpin Kiadónak köszönhetően ismét elérhetővé vált magyar nyelven, ráadásul rögtön kétféle verzióban.

Az Alan Moore által írt történet Joker egyik lehetséges eredettörténetét meséli el. A változatosság kedvéért Joker ismét megszökik az Arkham Elmegyógyintézetből, így Batman újból a nyomába szegődik. A mentális zavarokkal küzdő férfi bosszúszomjtól felajzva keresi fel Gordon felügyelőt, majd a szeme láttára lövi le a lányát, Barbarát. Ezt követően egy elhagyatott vidámparkba viteti Gordont, hogy bebizonyítsa, minden emberben ott lakozik az őrület, csak kell egy kiváltó ok.

A Batman: A gyilkos tréfa 1988-ban jelent meg először (érdekesség, de teljesen véletlen is, hogy az előző képregény-olvasásom, Az Ezüst Utazó: Példabeszéd is ugyanebben az évben látott napvilágot), így tulajdonképpen a 2018-as magyar megjelenés egyben egy jubileumi, 30 éves kiadványnak is tekinthető. Jelen történetnek azonban nem ez az első hazai kiadása, legelőször 1990 januárjában került az újságárusok polcaira, mint a Semic által elindított, összesen 25 számot megélt Batman-sorozat nyitószáma. Azóta igazi klasszikussá vált, a hibátlan állapotú példányokért alaposan a zsebébe kellett nyúlnia a gyűjtőknek (egy füzet ára könnyedén meghaladhatta a tízezer forintot!), így tulajdonképpen a Kingpin Kiadó az újrakiadás mellett szóló döntése igazán üdvözítőnek hatott.

Ikonikussá vált történetről lévén szó, a mai olvasók joggal várhatnak valami egészen döbbeneteset, ütőset. Nos, én a Batman: A gyilkos tréfát valóban összeszedettebbnek, erősebbnek éreztem, mint Az Ezüst Utazó: Példabeszédet, ugyanakkor jelen esetben is túlzónak tartom azt a nagyfokú rajongást, amely a sztorit övezi. Tény, hogy sokkal több az erénye, és a mondanivaló sem annyira erőltetett, ugyanakkor nagyon sok jelenetet kidolgozatlannak éreztem, mintha bizonyos szálakat csak kényszerűségből hozott volna be Moore, aztán ezeket elfelejtette elvarrni.

Ami viszont különösen tetszett, az a történetvezetés. A cselekmény több idősíkban játszódik, ezek jól elkülöníthetőek, az áttűnések, ahogyan a váltást megoldották, szintén ötletes, már-már valóban filmszerűnek ható. Ebben természetesen nagy szerepe van Brian Bollandnek, a képregény rajzolójának, akinél a karakterek vonásai rendkívül kifejezőek, szinte minden panelben gyönyörködni lehet.

A történet maga egy sötét thriller, amelyben bepillantást nyerhetünk egy elmebeteg fejébe, gondolataiba. Ebben nagyon erős a szerző, a befejezésben Joker egészen emberivé válik, az olvasó kicsit meg is sajnálja, hogy idáig jutott, hiszen Moore éppen azt mutatja be, hogy mi vezethet el az őrület pillanatáig. Látunk két ellenpéldát is, Batman és Gordon felügyelő személyében, akik mindketten óriási tragédiával kényszerültek szembe nézni, de mégis sikerül felépülniük. A párbeszédek gördülékenyek, a viszonylag kevés szöveg is remekül viszi előre a cselekményt, de ki kell emelnem Batman monológját is, amely egyben keretéül is szolgált a cselekménynek.

Szóval, ez a kötet ismét egy olyan, amelynek minden rajongó polcán ott a helye, különösen annak okán, hogy ezzel a történettel vette kezdetét itthon is a Batman-sorozat, így a magyarok számára valóban ikonikus képregénynek számít.

Értékelés: 10/8