Kriptoportál / Az elveszett város

William Wenton 2-3.

covers_505254.jpgSzerző: Bobbie Peers
Cím: Kriptoportál (Kryptalportalen) / Az elveszett város (Orbulatoragenten)
Fordító: Petrikovics Edit / Sepsi László
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 276 / 236

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Közel két év kihagyás után tértem vissza a norvég Bobbie Peers ifjúsági regénysorozatához, melyben William Wenton, a világ leghíresebb kódfejtőjének kell újból és újból megmentenie a világot. Ellenben a hosszas szünet miatt a sorozat második és harmadik része is rendelkezésemre állt, így egyből két kötettel tudtam pótolni a lemaradásomat. Általában minden könyvről külön szoktam írni, most viszont, tekintve, hogy a véleményem mindkét részről részben megegyezik, kivételt teszek.

Miután egy ország megismerte William Wenton nevét, a fiú meghívást kap egy televíziós műsorba, ahol élő adásban kell megküzdenie Vektor Hansennel, aki magát a legjobb kódfejtőnek tartja. Williamre azonban hirtelen rosszullét tör rá, amely a következő napokban egyre csak ismétlődik és fokozódik. Mikor visszatér nagyapja titkos intézetbe, kiderül, hogy a szervezetében lévő lurídium az oka az eszméletvesztéseinek. A Kutatóintézetben régi barátai és a professzorok várják a fiút, ám a falakon belül minden megváltozott: mióta Abraham Talley lefagyasztva pihen a pincében, szigorítottak a szabályokon. Hamarosan feltűnik Abraham egyik segítője, akinek feltett szándéka, hogy hatalomra juttassa a férfit, célja eléréséhez pedig hajlandó minden eszközt bevetni. Williamnek, Isciának és segítőiknek meg kell akadályoznia, hogy kinyissák a Himalája gyomrában található Kriptoportált, majd a következő kötetben Londonba kell utaznia, hogy az alagútrendszerek labirintusán keresztül átjutva felfedezzen egy, az óceán mélyén fekvő elveszett várost.

Az 1973-as születésű norvég Bobbie Peers nevét leginkább a filmes világban mozgók jegyezhették meg. 2006-ban Sniffer című rövidfilmje elnyerte az Arany Pálma-díjat a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A rendezés mellett forgatókönyvírással is foglalkozik, első regénye, A lurídiumtolvaj 2015-ben jelent meg, a könyvet még ebben az évben Norvégia legjobb ifjúsági regényének választották. A megfilmesítés jogát már megvásárolták (a mozit a Kódjátszma csapata készíti), a sorozat első része több mint negyven nyelven jelent meg világszerte. Peers az eredetileg trilógiának szánt szériát – feltételezhetően a nagy siker miatt – kibővítette, jelenleg az ötödik kötetet írja, amely idén ősszel jelenik meg Norvégiában.

covers_540905.jpgAmiket az első résznél leírtam, továbbra is igazak a sorozatra. A cselekmény pergős és izgalmas, számos meglepetést tartogat, így nem csoda, hogy a filmesek már le is csaptak a jogokra. Mivel kiskamaszoknak ajánlott elsősorban a sorozat, így a durvább erőszakot hanyagolja a szerző, de azért igyekszik valamennyire árnyalni a gonosz szereplőket. Ennek ellenére a karakterek többsége továbbra is meglehetősen egysíkú: a jó és a rossz élesen elkülönül egymástól, előbbinél a negatív, utóbbinál a pozitív tulajdonságok hiányoznak, így leginkább a fekete vagy fehér igaz a szereplő jellemére.

A történetre, illetve a cselekményre azonban nem lehet panasz, mindig történik valami, Peers nem hagyja unatkozni az olvasóját. Remekül vegyíti a fantasy, a sci-fi és a thriller elemeit, mindezt természetesen az ifjúság nyelvén, az ő igényeikhez igazodva. Fantáziája továbbra is határtalan, szerintem kevés olyan kamaszt találunk, aki ne költözne be szívesen Poszthumán Kutatóintézetbe, ahol kísérőbotok grasszálnak a folyosókon, és ahol beszélő ajtók vigyázzák a szoba lakóit. Külön kiemelendő, hogy a szerző a világ legismertebb pontjaira (Himalája, Mariana-árok, a londoni Big Ben) kalauzolja el az olvasóit, ezáltal bővítve a regény univerzumát. Azt mondjuk továbbra is sajnálom, hogy a kódok megfejtésére nem kapunk nagyobb rálátást, William többnyire pikk-pakk megoldja a rejtvényeket, holott azok annyira bonyolultak, hogy élő embernek eddig nem sikerült. Néha olyan érzésem volt, mintha maga a szerző sem fektetne kellő energiát ezek kidolgozásában, megelégszik annyival, hogy William a legjobb kódfejtő, akinek semmi sem jelent akadályt, és kész.

Azt kicsit sajnálom, hogy a folytatások már nem a norvég kiadás borítóival jelentek meg itthon, annak ellenére, hogy az új stílus is remekül passzol a kötet tartalmához és hasonlóképpen figyelemfelkeltők, mint az eredeti volt. (De azért nekem továbbra is jobban tetszik a norvég.) A harmadik kötet meglehetősen izgalmasan ért véget, egy olyan fordulatot hozott be a szerző, amely hatással lesz hőseink jövőbeli életére, így mindenképpen bízom benne, hogy hamarosan magyarul is kiadásra kerül a negyedik kötet.

Értékelés: 10/7