A Paganini-szerződés

covers_557561.jpgSzerző: Lars Kepler
Cím: A Paganini-szerződés (Paganinikonraktet)
Kiadó: Animus Kiadó
Fordító: Papolczy Péter
Oldalszám: 496

SPOILERMENTES KRITIKA!

Joona Linna bűnügyi felügyelőnek ezúttal az üde stockholmi nyárban kell megoldania élete egyik legnagyobb rejtélyét, és megküzdenie a legveszedelmesebb férfival, akivel valaha összehozta a sors. Hogyan fullad vízbe valaki egy hajó fedélzetén? Miért akasztja fel magát egy kiváló egészségnek örvendő, magas rangú köztisztviselő a csillárra? Joona Linna ezúttal is bízik a megérzéseiben, de ezeket derekas rendőri munkával alá is támasztja. Nyomokat keres, nézi, hol poros a könyvespolc, törölt e-maileket állít vissza, hogy lassanként összeálljon a történet, ami egyre inkább a svéd fegyverexport körül látszik forogni. De vajon mi rejtegetnivalójuk van a fegyvergyáraknak? És miért bukkan fel lépten-nyomon a "rémálom" szó? Talán azért, mert vannak szerződések, amiket a halállal sem lehet felmondani.

A Paganini-szerződés nagyban különbözik a megszokott skandináv krimiktől. Inkább politikai-konspirációs thrillernek tekinthető, semmint hagyományos bűnügyi regények. (De az északiak mióta is igyekeznek hagyományos vonalon mozogni?) A borítón feltüntetett név kicsit megtévesztő lehet, ugyanis a Lars Kepler név nem egy, hanem kettő szerzőt takar, akik valamilyen szinten mégis egyet alkotnak. Ugyanis egy házaspárról van szó, akiknek Joona Linna-sorozat az első közös munkájuk. Kettőjük közül a férj, Alexander Ahndoril az, akinek korábban is jelentek meg regényei, drámái, ő tehát nem teljesen kezdő e téren.

Annak ellenére, hogy nem a szokványos krimivel találjuk szembe magunkat, a regény nem hazudtolja meg származását, jó skandináv regényhez méltóan foglalkozik társadalmi problémákkal, bírálja a politikai rendszert. A szerzők remekül építették bele a történetbe a véleményüket, a kritikájukat a kormánnyal szemben. A sztori végig több szálon fut, egyszerre két ügyben is nyomoznak, de hasonlóan Ohlsson Elnémítva című regényéhez, itt is szépen egybe érnek az események fonalai. Kezdetben persze maga az olvasó sem tudja, mi köze lehet egymásnak a két esetnek, de aki kicsit is olvasott ebben a műfajban, nem lepődik meg azon, hogy a végén kiderül, mennyiben hatottak ki egymásra az ügyek.

Továbbá az is szokatlan, hogy ennyire nemzetközivé váljék a nyomozás, mint jelen estben, északi regényekben pedig még nem is olvastam olyat, ami a fegyverimporttal foglalkozott volna. A bérgyilkosok és összeesküvés-elméletek mellett jól megfér a pszichológia is, így aki szereti a sokszínűen árnyalt történeteket, annak garantált a szórakozás. Egy régi fotó adja a megoldás kulcsát, abból kell építkeznie mind a nyomozóknak, mind az olvasónak, hogy sikerüljön megfejtenie a többszörösen összetett rejtélyt. Maga a csattanó nem durrant akkorát, mint amekkorát vártam, de ezt nem feltétlenül kell negatívumként felfogni, hiszen így legalább valamennyire életszerűvé vált a történet.

A főhősnőről sok mindent megtudhatunk ebben a kötetben: a racionalitás és a megérzései viaskodnak benne, sokszor nem tudja eldönteni, hogy a józan eszét vagy az előírt szabályokat részesítse előnyben. Elég könnyen megtalálhatja minden olvasó a számára szimpatikus karaktert, főleg, mivel minden lényeges információt megadnak az írók ahhoz, hogy közel kerüljenek hozzánk a fő- és a mellékszereplők. Összességében a Paganini-szerződés egy remekül felépített thriller, de nem egy könnyed sztori, a sok időugrás, helyszínváltás és a felvonultatott szereplők tömkelege miatt időnként erősen kell koncentrálni, hogy ne vesszünk el a részletekben.

Értékelés 10/8