A barátságos óriás

covers_572752.jpgSzerző: Roald Dahl
Cím: A barátságos óriás (The BFG)
Fordító: Nagy Sándor
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 292

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Kolibri Kiadó 2016 augusztusában, a mozifilm premierjéhez igazítva jelentette meg hosszú évtizedek után újra Roald Dahl klasszikusát, A barátságos óriást. A korábban Szofi és a HABÓ címmel kapható könyv egyben a Dahl-életmű nyitókötete is volt, amelynek azóta már a soron következő része, a Matilda is a könyvesboltok polcára került. A regény most az életműhöz igazodva új borítóval jelent meg.

Az év legsötétebb óráján, amelyet a kis Szofi, aki egy árvaházban nevelkedik, csak úgy hív, hogy a boszorkányok órája, feltűnik a városban egy óriás. Mivel a kislány meglátja őt, a hatalmagos azonáltal barátságos óriás, vagyis HABÓ magával viszi őt a saját országába. A kedves, jóravaló behemót kilóg a társai közül: míg azok minden éjjel gyermekekre vadásznak, akiket aztán felfalnak, ő álmokat gyűjt és a fertelmes orrborkán éli az életét. Mikor a kislány tudomására jut, hogy az óriások London gyermekeit akarják megenni, közös erővel igyekeznek felvenni a harcot. Ez azonban már komoly államügy, így az angol királynő is színre lép, mindez egy roppant mulatságos, nyelvi leleménnyel megírt történetben.

Ha valaki elolvassa a művet, az igen csak meglepődhet azon, hogy a regényt Dahl kislányának ajánlja, aki 7 éves korában hunyt el agyvelőgyulladásban. A magyar változat olvasói számára pedig még meghökkentőbb lehet, hogy a művet egy vegyészdiplomával rendelkező, egyetemi tanár ültette át magyarra, aki bár nem kezdő a szakmában, de leginkább sci-fi regények és tudományos-ismeretterjesztő könyvek fordítása fűződik a nevéhez. Azonban jelen esetben fordításról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk, hiszen a HABÓ által beszélt nyelv elsőre időnként halandzsának tűnik, de igazából egy bámulatos játék a nyelvvel. Valószínűleg minden nemzet fordítója vért izzadt, mire sikerült megtalálnia azt a hangot, amellyel az angol eredeti íródott. A fergeteges szófordulatok, a hasonló hangzású szavak megtalálása, hogy közben a mondanivalót is megértsük, nem lehetett könnyű feladat. Szerencsére Nagy Sándor remekül vette az akadályt, és gördülékeny mondatokat adott a HABÓ szájába, elkerülve a kínos kényszerérzetet. (És valószínűleg éppen emiatt a zseniális fordítás miatt nem került sor újrafordításra, mint ahogyan a többi Dahl-regény esetében.) De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, íme itt van az én két kedvenc mondatom.

- És ebből tanultál meg írni?- kérdezte Szofi.
– Elolvastam már vagy százszor – mondta a HABÓ. – De még mostanában is tanulok belőle új szavakat. Nagyon jó történet, és van, hogy oldalról Roald Dalhra kívülről benne van a fejemben az egész.

***

Megyünk, meglátogatjuk Mrs. Sippit és Miss Sourit. Jól torkolatan ragadjuk őket, és befaljuk mind a kettőt.

A történet a gyermekek igényeihez igazodva végtelenül egyszerű, a vezetése lineáris, a karakterek jelleme élesen elválik egymástól, elsőre tudjuk ki a jó és ki a gonosz. Azonban Dahl még ezt a nem túl bonyolult meseszövést is olyan szinten tudja bájossá tenni, hogy a felnőttek is örömüket lelik az olvasásban. Abban a három napban, amíg kitartott a regény, végig valami nosztalgikus boldogság járt át, mind a háromszáz oldalt mosolyogva, időnként hangosan nevetve olvastam. Nem tudom, gyermekként mennyire élveztem volna ezt a könyvet, de az biztos, hogy az elmúlt napokban újra gyermekké válhattam, és Dahl is vissza adta a hitemet a gyerek- és ifjúsági regényekbe. Nem hiába tartják az egyik legnépszerűbb angol írónak, akinek teljesítménye egyedülálló, stílusa utánozhatatlan, fantáziája pedig határtalan. A barátságos óriás pedig méltó emléket állít Oliviának.

Értékelés: 10/10