Szerző: Bálint Erika
Cím: Adj esélyt!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 296

SPOILERMENTES KRITIKA!

Bálint Erika könyvére teljesen véletlenül figyeltem fel, már azt sem tudnám megmondani, hogy hol jött velem először szembe a kötet, de megnéztem a könyvtárunk online katalógusában, hogy ott megvan, és nem is kölcsönözte ki senki, így gondoltam, teszek vele egy próbát. A helyzet azonban korántsem volt ilyen egyszerű, mert éppen mikor beértem, és keresni kezdtem, nem találtam a helyén, a könyvtárosunk is kutatta nagy erőkkel, hiszen látta ő is, hogy éppen elérhető. Kiderült, hogy pont akkor vette ki más is, így közel egy hónapot kellett várnom rá, mire én is hozzájutottam. De ahogyan mondani szokták, ami késik, nem múlik, így végül én magam is megszereztem és elolvastam. 

Az ötvenes évei közepén járó, sebészként számottevő sikereket elért Adorján tizenhárom évvel ezelőtt meghozott egy döntést, aminek súlyát a mai napig cipelni kényszerül. Annak ellenére, hogy világéletében tudta, a férfiakat szereti, feleségül vette Évát, aki gyermeket szült neki. Adorján azonban - amikor nem volt képes tovább hazugságban élni - idővel elhagyta a nőt, bevallva előtte titkát. Azóta nem láthatta fiát, Tomit, aki mindvégig abban a hitben élt, hogy apja meghalt. Ám Adorján súlyos beteg, rákos, és tudja, hogy már csak hónapjai vannak hátra, ezért úgy dönt, hogy felkeresi a fiút, hogy tisztázza vele a történteket. Éva azonban még mindig gyűlöli a férfit, Tomit pedig sokként éri az igazság. Vajon sikerül mindannyiuk számára a megbocsátás, amíg nem lesz túlságos késő?

Bálint Erika Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel, majd a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát. Jelenleg is Debrecenben él. Dolgozott többek között középiskolai tanárként, népművelőként, könyvtárosként és vállalkozóként. Az Adj esélyt! az első megjelent regénye, azóta napvilágot látott A nap csókja című kötete is, szintén a Könyvmolyképző Kiadó Arany pöttyös sorozatában.

A legjobb jelző, amivel illetni lehet Bálint Erika könyvét, hogy egy tisztességes első regény. A szerzőnőnek roppant olvasmányos a stílusa, a párbeszédek és a szituációk meglehetősen életszerűek, éppúgy, ahogyan a karakterek is valódi hús-vér figurák, hétköznapi emberek. Sikerült elkerülnie a sablonosságot, minden szereplőnek megvan a maga keresztje, egyikük sem közelíti meg a tökéletességet, ellenben a nem is túlzóan tökéletlenek. A történet szépen lassan csordogál a maga medrében, és habár valamennyire kiszámítható, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezt a regényt nem a pergős cselekménye, a váratlan fordulatok miatt érdemes elolvasni. Habár elsőre talán merész kijelentésnek tűnhet, de nem teljesen földtől elrugaszkodott az alapszituáció, hiszen elképzelni sem tudjuk, hány olyan ember van, aki hazugságban (és ezalatt akár az önbecsapást is értem) éli az életét. Éppúgy, mint Adorján, aki félig-meddig idejében ismerte fel, hogy így élni tovább nem lehet, ezért - ha a teljes nyilvánosság előtt nem is, de - felvállalja önmagát, érzéseit. Ennek a döntésnek súlyos következményei lesznek, egyetlen szereplő reakciója sem túlzó, sőt, nagyon is átlagos és emberi, szinte minden ember kivétel nélkül pontosan úgy érezne és cselekedne, mint Éva vagy Tomi. 

Annak ellenére, hogy Adorján homoszexuális, és tulajdonképpen ez a regénybeli konfliktus forrása, mégsem ez válik a fő mozgatórugóvá. Bálint nem súlykolja az olvasóba, hogy márpedig ezt el kell fogadnod, sőt, ezt inkább (nagyon helyesen) természetesnek is veszi, és Adorján ezzel kapcsolatos lelki vívódásait, belső gyötrelmeit is ennek megfelelően kezeli. Nem az a célja, hogy bemutassa, min kell keresztül mennie egy meleg férfinak, ha napvilágra kerül a saját személyes titka, mindezzel csupán egy kialakuk élethelyzetet mutat be. 

Annak ellenére, hogy túl sok hibát nem tudok felróni a kötetnek, konkrét hiányosságokra nem tudok rámutatni, mégsem érzem teljesen kiemelkedőnek ezt a regényt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy A-listás színész, aki milliárdokat termelő mozifilmekben tűnik fel, a komfortzónájából kimozdulva főszerepet vállal el egy kisebb költségvetésű filmbe, amely mozikban talán nem is kerül bemutatásra, de nem is az a célja, hogy kaszáljon, sokkal inkább egy szerelemprojekt az alkotónak. Szép és érzelmes történet, ami gondolkodásra is késztet és amit egy percig sem ununk, amíg a történet részesei vagyunk, de mégis érezzük, hogy hiányzik belőle valami plusz. Ugyanígy vagyok ezzel a regénnyel én is: egy percig nem bánom, hogy elolvastam (sőt, kutatni fogom a szerző további műveit is), sőt kellemes olvasmányként is fog az emlékezetemben élni, de mégsem vált belőle olyan kötet, amit mindenáron szeretnék a saját könyvespolcomon tudni. 

Értékelés: 10/8