Szerző: Darren Shan
Cím: Zom-B (Zom-B)
Fordító: Magyari Andrea
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az immár másfél éve tartó Darren Shan-kihívásom következő állomása a szerző legutolsó, itthon is megjelent sorozatának, a Zom-B-nak a nyitókötete. A vámpírok, démonok és szellemek után az ír származású szerző az élőhalottak világába kalauzolja a horrorra fogékony ifjú olvasókat.

A történet főhőse a gimnazista B, aki rasszista és agresszív apjával, valamint a férjének teljes mértékig behódoló anyjával él együtt. Amikor arról kezdenek hírt adni a televíziók, hogy Írországban megjelentek a zombik, B és családja, valamint barátaik mind a média újabb hazugságának titulálja az ügyet. Csak hogy amikor pár héttel később feltűnik a színen egy titokzatos alak, és fényes nappal egy csecsemőt is megpróbálnak elrabolni, a londoniak is gyanakodni kezdenek. Nem sokkal később pedig B iskoláját is megszállják az élőhalottak.

Darren Shan harmadik, nagyobb lélegzetvételű ifjúsági sorozatának első kötete 2012 szeptemberében látott napvilágot. A 12 részből álló Zom-B sorozat egyik különlegessége volt, hogy a szerző viszonylag rövidebb (180-200 oldalas) kötetekkel jelentkezett, de annál nagyobb gyakorisággal: az egyes részek 2-4 hónapos szünetekkel jelentek meg, így az Egyesült Királyságban meglehetősen rövid időn belül, egészen pontosan 2016 áprilisára vált teljessé a sorozat. Sajnos hazánkban ez a széria már nem tudhatott maga mögött stabil olvasóbázist, így a Móra Könyvkiadó a harmadik rész után elengedte azt - és nagyon úgy tűnik, hogy vele együtt a szerzőt is.

Elismerem, hogy Darren Shannak piszok nehéz dolga volt, hiszen a Vámpír-könyvekkel korábban már bizonyította, hogy egészen sajátos szemszögből képes megközelíteni a régi hiedelmeket, és egy egészen jó, minden szempontból átgondolt sorozattal debütált, amelyben jól megfért egymással az ifjúsági horror- és a kalandregény minden jellegzetessége. A Démonvilágban már érezhetően biztosabb kézzel nyúlt a félelemkeltéshez, és látszólag azt is eltökélte, hogy ő lesz a korábban említett ifjúsági horror műfajának koronázatlan királya. Amire meglehetősen nagy is az esélye, lévén, hogy túl sok ellenlábasa nincsen, legalábbis hazánkban nem ezekből a típusú könyvekből adnak el a legtöbbet, és gyanítom, hogy más országokban is ez a helyzet.

De visszakanyarodva ehhez a szériához, majdhogynem evidens volt, hogy Shan a zombikhoz fog nyúlni a vámpírok, démonok és szellemek után, és nemcsak azért, mert ezek a lények is a TOP horrorszörnyek közé tartoznak, hanem mert a The Walking Deadnek köszönhetően újból divatba jöttek az élőhalottak, no meg kevesebb gusztustalan dolgot lehet elképzelni annál, mikor valaki más ember agyvelejét szopogatja. Szerzőnk pedig nem is volt rest ezeket a jeleneteket a maguk teljes részletességével leírni, kapásból az első fejezetben (meg aztán a regény utolsó negyedében). Valahol sajnálatos, hogy az ilyen típusú részek ekkora jelentőséggel bírnak, pontosabban az, hogy az a Darren Shan, aki anélkül is tudott izgalmas és (tiniként) valóban félelmetes sztorikat írni, hogy azok tele lettek volna hullákkal, vérrel és mészárlással, odáig jutott, hogy inkább a "látványra" megy rá, semmint a történet összetettségére.

Szerencsére azonban nem kell teljesen eltemetni ezt a sorozatot (oké, nekünk, magyaroknak igen), mert azért megmutatkozik Shan valódi stílusa is, és bár a Zom-B korántsem tűnik az első kötet alapján annyira összetett írásnak, mint a Vámpír-könyvek, bátran ki merem jelenteni, hogy van benne potenciál. Megint kapunk egy főgonoszt (bár ez a szerzőnél koránt sem jelenti azt, hogy ő lesz a fő-főgonosz), vagy legalábbis egy olyan figurát, akiről sejthető, hogy a háttérben mozgatja a szálakat. A kötet egyik nagy előnye, hogy Shan továbbra is remekül meg tudja vezetni az olvasóját, és nem is feltétlenül az utolsó fejezetre gondolok, ami egy erős, bár korántsem meglepő függővéggel zárul, hanem inkább "B" személyére. Ez különösen annak fényében lett ütős csavar, hogy a kötetben - a korábbiaktól eltérően - mintegy 16 illusztráció kap helyet, de ha tüzetesebben megnézzük, Warren Pleece rajzai sem teljesen egyértelműek. 

B egyébként sem a tipikus főhős, és ez talán szintén a kötet egyik nagy előnye. A korábbi sorozatok, mint ahogyan minden más, hasonló típusú ifjúsági széria főszereplője általában a jófiúk táborát erősíti, akivel, ha vannak is hibái, de tud menni az olvasó. Ezzel szemben B elég "problémás kamasz", aki egyfelől szeretne megfelelni a rasszista nézeteivel rendelkező és a családját verő apjának, ennek megfelelően állandóan keresi a bajt, hogy ezzel vívja ki a tiszteletet, ugyanakkor az mégis szerethetővé teszi, hogy mélyen legbelül érzi, hogy amit tesz, az nem jó. (Feltételezem a későbbiekben elég nagy jellemfejlődésen fog átesni.) Mondjuk, az már egy fokkal bántóbb, hogy a szerző annyira a szánkba akarja rágni a zombik és rasszizmus közötti párhuzamot, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy ténylegesen le is írja a kapcsolatot.

Összességében a Zom-B nyitókötete gyengébb, mint amilyen kezdés volt a Rémségek Cirkusza, és egyelőre nehezen tudom elképzelni azt is, hogy ez a történet elbír még további 11 részt, de azért bizakodó vagyok, nem csak a folytatásokban, hanem abban is, hogy idővel egy másik kiadó újból felkarolja Shant, és folytatja az életművet, ott, ahol félbeszakadt.

Értékelés: 10/8