Szerző: Marie-Aude Murail
Cím: A megváltó 1. évad - A lélekdoki (Sauveur & Fils, saison 1))
Fordító: Burján Monika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 286

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Marie-Aude Murail a francia gyermek- és ifjúsági irodalom egyik kiemelkedő alakja, korábban olyan regényei jelentek meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, mint a Lakótárs kerestetik vagy az Oh, boy!. Legutolsó, magyarul 2019-ben megjelent kötete, A lélekdoki - ellentétben a korábban megjelent önálló művekkel - egy sorozat nyitórésze, a folytatás a tervek szerint még idén érkezik.

Sauveur Saint-Yves (keresztnevének jelentése: "megváltó") klinikai szakpszichológus, bár ezt első pillantásra senki nem mondaná meg a 190 cm magas, csupa izom, NBA-kosarasnak tűnő fekete férfiről. Sauveur - felesége halálát követően - egyedül neveli nyolcéves fiát, Lazare-t, így nem csak pácienseivel, hanem az egyedülálló szülőkre rótt nehézségekkel is meg kell küzdenie nap mint nap. Nem is jut elég idő a fiára, így a gyakran magányos Lazare délutánonként a rendelő ajtaja mögött kucorogva hallgatózik, és izgalmas sorozatként kíséri figyelemmel a páciensek életének alakulását: az önvagdosó Margaux-ét, az iskolafóbiás Elláét, a kilencévesen is még bepisilő Cyrille-ét, a hiperaktív Blandine-ét és a többiekét, akiken az apja segíteni igyekszik. Mindeközben feltűnik a környékükön egy gyanús alak, aki minden jel szerint egy karibi átokkal sújtja a családot. Így Sauveur számára már nem csak a betegei, hanem saját családja megmentése is szükségszerű feladattá válik.

"...saját maguktól nem menthetjük meg az embereket, Lazare. Szerethetjük őket, mellettük állhatunk, bátoríthatjuk, támogathatjuk őket. De mindenki saját magát menti meg, ha tudja, ha akarja. Segíthetsz az embereknek, Lazare. De nem vagy mindenható."

Az 1954-ben született Marie-Aude Murail a párizsi Sorbonne bölcsészkarán szerzett diplomát, ezt követően eleinte újságírással foglalkozott, valamint kezdetben felnőtteknek írt regényeket. Az ifjúság számára írt könyvei számos díjat nyertek, több nyelvre is lefordították őket. Sikerének titka, hogy a súlyos témákat (betegség, gyász, homoszexualitás) humoros formában tálalja az olvasóknak. Az írás mellett aktív szerepet vállal az írástudatlanság ellen folytatott küzdelemben is: azért harcol, hogy az iskoláztatás mind szélesebb körű legyen a hátrányos helyzetű, így különösen a Franciaországba bevándorló családok gyermekei esetében is. Könyveit is azzal a nem titkolt céllal írja, hogy minél több gyerekkel szerettesse meg az olvasást. Irodalmi és társadalmi tevékenységéért 2004-ben a Francia Becsületrend lovagjává avatták. Magyarul eddig összesen hat regénye (A falfirkálók bandája, Giorgio bácsi, Oh, boy!, Lakótárs kerestetik, Tartós hullám, A lélekdoki) jelent meg. 

A megváltó sorozat nyitókötete (amelyet stílusosan 1. évadnak hívnak, bár a cselekmény ténylegesen csupán hat hét alatt játszódik) két főbb részből áll: az egyik Sauver magánéleti szála, a másik pedig a hétről hétre visszatérő páciensek gondjai-bajai. Ez utóbbiak által Murail számos, hétköznapi, ám mégis tabunak számító témát boncolgat: akad itt szivárványcsalád, elvált szülők gyermeke, transznemű fiatal, önvagdosó iskolás. Az író ezeket meglehetősen hitelesen mutatja be az olvasónak, alaposan kidolgozott háttérrel, vagyis nem csak a páciensek, hanem azok szülei is megszólalnak. Ennek következtében láthatjuk, hogy mennyire nehéz úgy gyógyítani egy pszichológusnak, ha a szülő maga sem hisz benne, sőt mi több, saját maga - és a gyermeke - előtt is fél beismerni, hogy bármi baj lenne. Számomra roppant érdekes volt, hogy pár héttel ezelőtt olvastam Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét, amelyben szó esett többek között a helyettesítő gyermekről, ennek kapcsán pedig egészen bizarr esetekről számolt a szerző - nos, ebben a regényben az egyik páciensnél szinte szó szerint egy ugyanilyen szituációval találkozunk. Vagyis: ebből is látszik, hogy Murail alaposan utánajárt az általa feldolgozni kívánt témáknak.

Számos különböző esettel találkozunk, ezek egytől-egyig súlyos problémák, ám a regény hangulata mégsem válik borongóssá, nem lesz tőle teljesen depressziós az olvasó. Hasonlóan a korábbi műveihez, ezt a történetet is áthatja a szerző semmivel össze nem téveszthető stílusa, aminek egyik legfőbb jellemzője, a bájos humor. Sauveur tudja, hogy a gyermekekre egyenrangú félként kell tekinteni, így amikor kell, egészen komolyan szól hozzájuk, de nem egyszer enged meg magának egy kis viccelődést is, amivel az olvasó arcára is képes mosolyt csalni.

"„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” Sauveur arra gondolt, nem volt-e véletlenül Jézus is klinikai szakpszichológus."

A másik fontos szál Sauveur és fia, Lazare kapcsolata. A kisfiún keresztül ismerkedünk meg többek között a vele egykorú Paullal, az egyetlen igazi barátjával, az ő anyukájával, az elvált Louise-szal, aki hamarosan gyengéd érzelmeket kezd el táplálni a pszichológus iránt. De egy ideig a család tagja lesz a kamasz Gabin is, akit azután fogad az otthonába főhősünk, hogy annak anyját több hétig tartó gyógykezelésre ítélik. A Saint-Yves családban is zajlik tehát az élet, de nem csak emiatt válik kiemelkedővé (ha úgy tetszik: a páciensekével egyenrangúvá) ez a vonal: Sauveur kapcsán Murail a rasszizmus kérdéskörét is boncolgatja. Az utolsó fejezet - amelyben a férfi megmutatja a fiának a gyökereit - egy kicsit ki is lóg a sorból, hiszen egy teljesen új világ tárul az olvasó elé. Olykor bizony könnyen összeszorulhat a szívünk, amikor olvassuk, mennyi mindennel kellett és kell még most is szembe nézniük egyes embereknek csupán a bőrszínük miatt, illetve mire nem hajlandók, csak azért, hogy befogadja őket a társadalom.

"Lapo sové: mentett bőr. Megmentette a bőrét… mert világosabb, mint én. Annyira belénk nevelték, hogy a fehérek felsőbbrendűek nálunk, hogy magunk között rasszistásává váltunk. A fekete fekete, az, akit nálunk kék niggernek neveznek, a társadalmi ranglétra legalsó fokán áll. Minden csepp fehér vérrel feljebb emelkedünk."

Talán ennyiből is kitűnik, hogy a regény rengeteg komoly témát érint és dolgoz fel, ami - tekintve, hogy a terjedelmes alig 280 oldal - szinte hihetetlennek tűnik. És valóban: olykor-olykor hiányérzetünk is lehet, hiszen mindegyik páciens (vagy akár Sauveur) története kitenne egy egész könyvet, így joggal lehet olyan érzésünk, hogy kevés szó esik az egyes problémákról. Murail azonban meglepően jól ellavíroz az egyes esetek között, és tekintve, hogy elkészült a folytatás, bizonyos vagyok benne, hogy a későbbiekben mindegyikükhöz vissza fogunk térni, miközben jönnek újabb és újabb segítségre szorulók is.

Értékelés: 10/8 

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!

Eddig a szerző alábbi regényeiről írtam:

Oh, boy!
Lakótárs kerestetik