Szerző: Scott Pratt
Cím: Egy ártatlan ügyfél (An Innocent Client)
Fordító: Seres József
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 344

Jogi/tárgyalótermi krimiket keresgélve jött velem szembe Scott Pratt debütáló regénye, az Egy ártatlan ügyfél, és habár a kiadói fülszöveg elég keveset - de azt figyelemfelkeltő módon - árul el a történetről, gondoltam adok neki egy esélyt. 

John Paul Tester prédikátor holttestére egy motelszobában bukkanak, nemi szervét eltávolították. A jelek szerint a férfi utolsó estéjét egy sztriptízbárban töltötte, ahol az egyik felszolgálóval, a csinos Angellel erőszakoskodott. A rendőrség gyanúja így a fiatal lányra terelődik, akit főnökével, Erlene Barlowe-val együtt láttak is távozni az éjjel. Erlene Joe Dillard-öt fogadja fel, hiszen tudja, ő az egyik legjobb védőügyvéd a környéken. Azonban a férfi - aki éppen a negyvenedik életévét töltötte be - megfogadta, hogy felhagy a jogi pályával, éppen ezért nem olyan könnyen mond igent a megkeresésekre, de az ajánlat mégis csak csábító, hiszen minden vágya, hogy egy valóban ártatlan ügyfélt kelljen védenie. 

Scott Pratt 1956. december 16-án született a michigani South Havenben, tizenhárom évesen költöztek Tennesseebe. A Kelet-Tennessee Állami Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát, majd a Tennessee Jogi Egyetemen doktori címet jogtudományból. Első regénye, az Egy ártatlan ügyfél 2008 novemberében jelent meg, ez egyben a kilenc részből álló Joe Dillard-sorozat bevezető kötete is. Emellett több trilógiát, gyerekkönyvet is írt. 2018. november 11-én, váratlanul, tragikus hirtelenséggel hunyt el a Bonaire szigeten (Holland Karib-térség).

Még mielőtt mennék részletesebben a történet kivesézésébe, hadd ejtsek pár szót a Könyvmolyképző Kiadó Kristály pöttyös könyvek sorozatáról. Ahogy a minden kötet alján szereplő "női pszichothrillek" felirat, valamint a borítóbelsőn található olvasói üzenet is sugallja, ezen logó alatt olyan, főleg a grip-lit műfajba tartozó regények jelennek meg (vagy kellene megjelenniük), amely bár magukon viselik a zsáner (thriller) alapjegyeit, de mégis, egy fokkal talán gyengébbek, mint az igazán hardcore művek. Vagyis: azok történetek, amelyekben a cselekményen túl nagy hangsúlyt fektetnek a főhős (általában főhősnő) érzelmeire, magánéletére, így az érzékenyebb lelkületű olvasók is megkapják a várt izgalmat és fordulatokat, mégsem kell attól tartaniuk, hogy ne tudnának éjjel aludni. Nos, az Egy ártatlan ügyfél határozottan nem ilyen olvasmány. Már korábban is akadt a kezembe olyan Kristály pöttyös könyv, amelynél kétségbe vontam, hogy valóban csak a női olvasókat célozza meg, Pratt regényénél viszont tényleg nem értem ezt a besorolást. Igazából nehezen lehetne beilleszteni a kiadó bármely más tematikus szériájába (talán a Fekete Macska Regénytár lehetne, de az sem az igazi), ezt is elismerem, de semmiképpen sem női pszichotriller. Szóval, uraim, ne féljetek a borítóra írt szavaktól, bátran vegyétek kézbe ti is a kötetet!

A Könyvmolyképző Kiadónál még évekkel ezelőtt jelent meg a Jacob védelmében (amiből aztán 2020-ben egészen jó kis minisorozatot forgatott az AppleTV), így a kiadótól nem áll annyire távol a jogi krimi műfaja, ráadásul - ugyanúgy Kristály pöttyösként - jött ki az Életem védelme is. (Erről kritika hamarosan.) Pratt könyve azonban abból a szempontból különleges, hogy kicsit felrúgva a zsáner szabályait, nem maágra a bűntényre, hanem az amerikai igazságszolgáltatás rendszerére és legfőképp annak bírálatára helyezi a hangsúlyt. Főhőse, Joe Dillard negyvenéves korára jutott elarra a pontra, hogy az egész büntetőjogot magam mögött hagyva pályát módosítson, hiszen annyiszor csalódott a védenceiben és az ügyészi/bírói hivatalban. A szerző nem csupán egyetlen - a fülszövegben hivatkozott - esetet mutat be, hanem számos másiknak is a tanúi lehetünk, hiszen Dillard évek óta cipeli azokat a terheket, amelyeket az általa védett, néha felmentést vagy enyhébb ítéletet kapott, ám valójában mégis bűnös emberek vallomásai tettek rá. 

"Nem járt iskolába, és az anyja szerint egy nagyon durva társaságba keveredett. Ott ülve és őt nézve nem tudtam durvább társaságot elképzelni, mint ahová ő is tartozott."

A regényben láthajtuk azt is, hogy a kerületi ügyészek, védőügyvédek és bírák hogyan akarják megbosszulni egymás iránt érzett személyes ellenszenvüket, hogyan képesek visszaélni hatalmukkal (természetesen a jogi keretek között maradva), és mennyire nyilvánvaló a háttérben zajló gyűlölködés. Pratt érezhetően azt a fájdalmat és csalódottságot akarta kiírni magából, amelyek az amerikai igazságszolgáltatást (szerinte) jellemezte, soraiból pedig az derül ki, hogy a jog jóformán minden, csak nem igazságos. Számomra ez jelentette a regény legfőbb erényét, annál is inkább, mert maga az aktuális jogeset (a prédikátor meggyilkolása és a tettes kiléte) kevésbé csavaros és izgalmas, annak ellenére, hogy az író igyekezett felturbózni ezt a szálat is egy kis társadalomkritikával, meg egy dühös, bosszúálló fiúgyermekkel is. 

Maga a történet szépen lezárul ebben a kötetben, így azok is nyugodtan kézbe vehetik, akik nem szeretik, ha függővéggel fejeződik be egy regény. Természetesen, Joe Dillard figurája és családja (különösen a drogfüggő húg, Sarah) még megannyi lehetőséget rejt magában, már amit a folytatásokat illeti, de nem marad nyitottan egyetlen kérdés sem. A főszereplők, valamint a remekül ábrázolt társadalmi kérdések és rendszerbeli problémák (korrupció, halálbüntetés, a törvényalkotók képmutatása) miatt éri meg igazán kézbe venni Pratt debütáló regényét. Arra pedig kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy ez a keserédes bírálat a továbbiakban is jellemzi-e majd a sorozatot, vagy idővel a jogi esetek és a tárgyalótermi jelenetek száma lesz túlsúlyban.

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!