Szerző: Paulo Coelho
Cím: Az íjász (O caminho do arco)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 160

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho neve még azok számára is jelent valamit, akik életükben egyetlen egy könyvesboltba sem tették be a lábukat és a nagyáruházak könyves részlegét is messze elkerülik. Ha máshol nem is, a facebookon biztosan mindenki belefutott már egy-egy idézetébe - legyen az akár komolynak szánt poszt, akár a szerzőt kiparodizáló mém. Persze, a nagyfokú ismeretség nem véletlen, hiszen csak hazánkban több mint egy millió példány kelt el regényeiből, a legnépszerűbbek (A Zarándoklat, Az alkimista) pedig már a tizedik kiadáson is túl vannak.

Hazánkban február végén jelent meg legújabb könyve Az íjász, amelyben Tetsuyát, a hajdani mesteríjászt - aki visszavonultan él - felkeresi egy erős, tehetséges fiatalember, aki bár elméletben tudja, hogyan kell bánni az íjjal, de a lelki harmóniát - ami elengedhetetlen a célba találáshoz, a siker eléréséhez - még kutatnia kell. A Mester tehát elmondja neki évtizedek tapasztalatait, amely azonban csak átvitt értelemben kapcsolódnak az íjászathoz.

Paulo Coelho 1947-ben született a brazíliai Rio de Janeiróban. Jezsuita iskolában tanult, s már fiatal korában írói pályára készült, holott édesanyja mérnöknek szánta. Korai lázadásából kifolyólag hippivé vált, majd dalszövegeket kezdett írni, végül egy újságnál helyezkedett el. 25 éves korától kezdve tanulmányozta a mágiát és az okkultizmus, vagyis természetfölötti jelenségek tana. Később gyalog megtette a 830 kilométeres zarándokutat Santiago de Compostelába, ennek emlékére írta meg az Egy mágus naplója című regényét, amely nagy sikert aratott Brazíliában. 1999 márciusában a világ legtöbbet olvasott írójának minősítették a francia Lyre magazin alapján. 2002-től a Brazil Írói Akadémia tagja. Művei mintegy 170 országban, 83 nyelven, több mint 320 millió példányban fogytak el. 2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében vehette át a Budapest Nagydíjat. 

Megvallom Coelho korai műveit (Az alkimista, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Tizenegy perc) kimondottan szerettem, és habár az utóbbi időben én is rendre csalódtam a szerzőben, a mai napig nem tudtam elengedni őt. Értem ez alatt azt, hogy igyekszem minden új kötetét kézbe venni, megadva neki az esélyt arra, hogy újabb remekművel kápráztasson el. Legújabb, Az íjász című írását is nagyon vártam már, habár a megjelenés után ért pár meglepetés. Az első, hogy elég hamar konstatáltam, hogy bizony most sem egy újabb regényről van szó, hanem egy, A fény harcosának kézikönyvéhez vagy Az accrai kézirathoz hasonló gyűjteményes kiadásról. A másik, ami gondot okozhat az olvasónak az a kötetnek az írói életműben való elhelyezése. A címlapon eredeti címként az O Caminho do Arcot találjuk, 2003-as kiadási évszámmal (az illusztrációk elkészítése pedig 2017-re datálható), ugyanakkor mindenhol új kötetként hivatkoznak rá (az angol wikipedia szerint The Archer címmel 2020-ban jelent meg, az oldal portugál verzióján azonban semmit nem lehet találni ezzel kapcsolatban).

"Amikor ránézel, ne csak a célra összpontosíts, hanem minden másra, ami körülötte történik. Hiszen amikor ellövöd a nyílvessződ, olyan tényezők is hatnak rá, amelyekkel talán nem számoltál: a szél, a súly vagy a távolság."

Ahogy fentebb említettem, Az íjász leginkább Az accrai kézirat című kötethez hasonlítható, nem csak tartalmát, hanem felépítését tekintve is. Míg ott egy görög férfi - aki Koptnak nevezte magát, és aki pár hónappal korábban, az éhhalál szélén állva tért be Jeruzsálembe - a város lakóinak (keresztényeknek, muszlimoknak és zsidóknak egyaránt) tartott beszédet, addig itt egy fiatal íjász látogatja meg Tetsuyát, hogy szert tegyen a nagy titokra. Coelho ezzel pusztán keretet ad pármondatos bölcseleteinek, de cselekményt egyáltalán nem kapunk. Az életben való boldoguláshoz, a siker eléréséhez kíván iránymutatást adni, az íjat, a nyilat és minden, az íjászathoz kapcsolódó tudást használva metaforaként. Az, hogy kinek mennyire válik mindez közhelyessé, sablonossá, már egyéni ízlés kérdése. 

A kötet igazi nagy erénye a szememben maga a kiadás. Tartalmát tekintve leginkább ajándékkötetnek tudom elképzelni (példának okáért ballagásra, diplomaosztóra), mert a kivitelezésre valóban nem lehet panasz. Christoph Niemann német képzőművész szemet gyönyörködtető, a spirituális hangvételhez teljes mértékig passzoló illusztrációkat készített a kötethez, amelynek felépítése - bár a szöveget tekintve meglehetősen szellős - szintén gondos kezek munkáját dicséri.

"De ne állítson meg se a félelem, se az öröm: az íj útja soha nem ér véget."

Összességében én magam is bajban vagyok Az íjász megítélésével, hiszen a szöveg roppant kevés (nagyjából fél óra alatt el lehet olvasni a könyvet, még úgy is, ha hosszabban elidőzünk a rajzokon), és többnyire magát ismétli a szerző, ugyanakkor mint kötet kimondottan gyönyörű és impozáns, olyan, amit időnként már csak azért is leveszünk a polcról, hogy bele-bele lapozzunk.

Értékelés: 10/7 

A szerző magyarul megjelent művei: (zárójelben az eredeti megjelenés éve)

Zarándoklat - Egy mágus naplója (1987)
Az alkimista (1988)
Brida (1990)
A Piedra folyó partján ültem és sírtam (1994)
Az ötödik hegy (1996)
A fény harcosának kézikönyve (1997)
Veronika meg akar halni (1998)
Az ördög és Prym kisasszony (2000)
Tizenegy perc (2003)
A Zahir (2005)
A portobellói boszorkány (2006)
A győztes egyedül van (2009)
Alef - Szerelem az időn túl (2010)
Mint az áradó folyó (2012)
Az accrai kézirat (2013)
Házasságtörés (2014)
A kém (2016)
Hippi (2018)