Szerző: Stina Jackson
Cím: Összezárva (Ödesmark)
Fordító: Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Stina Jackson debütáló regénye, az Ezüstút a tavalyi év egyik legjobb olvasmányélményét nyújtotta számomra, így kimondottan izgatottan vártam az új regényét, hiszen kíváncsi voltam, hogy vajon képes lesz-e megugrani a saját maga által igen magasra helyezett szintet vagy csupán egyszeri zsenialitással volt dolgunk.

A helyszín Ödesmark, egy kis svédországi falu. Itt él Vidar, a mogorva és sokak által gyűlölt öregember, aki évtizedekkel korábban kisemmizte a lakókat, így téve szert hatalmas vagyonra. A gazdagsága ellenére meglehetősen zsugori férfi a családján - a lányán, Liven és unokáján, Simonon - is uralkodik, teljes elnyomásban tartja őket. Amikor egy reggel a holttestére bukkanak, sokan fellélegeznek és megkönnyebbülnek, azt gondolva, hogy az élet végül igazságot szolgáltatott. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy kinek a bosszúja juttatta Vidart a túlvilágra - indítékból pedig nincs hiány. 

Stina Jackson 1983-ban született egy kis észak-svédországi településen, Skellefteåban. Felsőfokú tanulmányait Stockholmban végezte, majd 2006-ban férjhez ment, és az egyesült államokbeli Denverbe költözött. Itt írta meg Ezüstút című debütáló regényét, amely 2018-ban elnyerte a Svéd Krimiakadémia legjobb kriminek járó díját, 2019-ben pedig az Üvegkulcs-díjat.

Stina Jackson (Fotó: Andrew Kowalyshyn)

Habár az Összezárva - az Ezüstúttal ellentétben - nem a Sárga Könyvek, hanem a Skandináv Krimik sorozatban jelent meg, ez inkább marketingnek tudható be, ugyanis ez a regény sem tartozik hagyományosan a krimi műfajába, sokkal inkább egy szépirodalmi igényességgel megírt lélektani dráma, amelybe vegyülnek ugyan bűnögyi elemek, de nem ez adja a történet erejét. Jelen esetben nem az a kérdés, hogy ki a gyilkos (amelyre egyébként csak az utolsó oldalakon derül fény) és az olvasót sem az a vágy hajtja, hogy vajon sikerül-e jól tippelnie, sőt, még csak nem is maga az indíték - habár ez a kijelentés már jóval közelebb állna az igazsághoz. Jackson ugyanis regényében mélyen emberi, éppen ezért helyenként megindító, helyenként megrázó életutakat tár az olvasó elé, ezzel adva egy tökéletes társadalmi látleletet. Hangulatában tipikusan megidézi a hűvös, északi atmoszférát (ez nagyon erősen jelen volt már az Ezüstútban is), ugyanakkor ez a történet játszódhatna bárhol és bármikor, annyira univerzális a mondanivalója. 

Ödesmarkban mindenki ismeri Vidart és családját, és jó falusi szokásokhoz híven pletykálnak is róluk, ám segíteni, vagy pusztán kérdezni senki sem hajlandó. Liv lánykora óta próbál menekülni a rabságból, amit apja folyamatos ellenőrzése jelent számára. A könyv jelenidejű fejezeteit rendre megszakítják a múltban (egészen pontosan 1998 ősze és 2009 nyara között) játszódó jelenetek, amelyekből jobban megismerjük a lány kétségbeesett próbálkozását, egyben boldogtalan életét. Ezeknek a részeknek köszönhetően kapunk pontosabb képet Liv személyiéségéről, valamint láthatjuk, hogy nem is olyan könnyű kiszabadulni egy zsarnoki elnyomásból. Fájdalmas látni - az olvasó néha talán már ordítana is a tehetetlenségtől -, hogyan süllyed egyre mélyebbre, hogyan adja fel emberi mivoltát, értékeit Liv, míg végül beletörődik a sorsába. Felnőtt nőként és anyaként éppen annyira lázad csupán, amennyi még nem jár nagy kockázattal, de boldogtalansága így is átütő erővel hat ránk.

"Nem a vér köti össze az embereket, hanem a szégyen. Ettől vagyunk egy család."

Éppúgy, mint a regény másik főszereplője, Liam esetében. A férfi bátyjával, Gabriellel sosem ápolt igazán szoros testvéri viszonyt, sokkal inkább a balhék, a kisebb-nagyobb bűncselekmények elkövetése kötötte össze őket. Ám amikor megszületett Liam lánya, Vanja, akit egyedül kell felnevelnie, a férfi minden tőle telhetőt megtesz, hogy maga mögött hagyja múltját. Csak hogy épp úgy, ahogy Liv esetében, neki sem könnyű kitörnie ebből az állapotból. Semmi másra nem vágyik, csak egy saját otthonra, egy tisztességes munkára. De mindez szintén egy kétségbeesett próbálkozásnak tűnik, amely éppen a - részben Liam által megteremtett - körülmények miatt tűnik majdnem lehetetlennek. Ilyen téren a két főszereplő sorsa között párhuzamot is vonhatnánk, még akkor is, ha teljesen más életutat jártak be eddig. Jackson pedig bámulatos érzékletességgel képes felvillantani a reményt ebben a kilátástalansággal terhes világban, megmutatva, hogy szembemenve az előítéletekkel, erős akarattal és hittel igenis előre lehet lépni - még ha csak kis lépésekben is.

Nem véletlen, hogy szinte egy szót sem ejtettem Vidar haláláról, mert, mintahogyan írtam, ebben a regényben nem a krimiszál a domináns, a gyilkosság csak körítésként szolgál ennek a maroknyi embernek a sorsát tűpontosan elénk táró történetben. És annak ellenére, hogy minden tökéletessége ellenére a szememben nem sikerült megugrania az Ezüstút szintjén (de csak egy hajszál választja el attól), az Összezárva bebizonyította, hogy Stina Jackson nevét érdemes megjegyezni, és most már kimondottan kíváncsi vagyok, mivel fog meglepni minket a szerző a következő alkalommal.

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!