Szerző: Jo Nesbø
Cím: A Patkánysziget és más történetek (Rotteøya og andre fortellinger)
Fordító: Sulyok Viktória
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 392

Alig fél évvel Nesbø előző novelláskötete (A féltékenység-szakértő és más történetek) után meg is érkezett a "folytatás". Ezúttal öt rövidebb-hosszabb írással örvendezteti meg a rajongóit a norvég krimikirály - habár jelen esetben krimikről nem, de valódi emberi történetekről annál inkább beszélhetünk.

A Harry Hole-regényekkel világhírűvé vált szerző legújabb kötetében - szemben az előzővel - már nem lehet egy központi témára felhúzni ezeket a történeteket. Pontosabban, ha nagyon akarunk, mindegyikben megtalálhatjuk a túlélés szándékát, vagy ilyen-olyan formában a bosszút - amelynek valaki elszenvedője, célpontja, valaki pedig annak nevében cselekszik. Ezek a novellák és kisregények műfaji és minden egyéb megkötés nélkül születtek meg, Nesbø ismét a végletekig eresztette a fantázáját. Találunk köztük disztópikus történetet világégéssel, a sci-fi határait súroló szerelmi sztorit vagy éppen családi drámát. Az azonban mindegyikben közös, hogy - körülményektől és helyzettől függetlenül - napjaink legégetőbb problémáit ábrázolja, ezzel is megmutatva, hogy az emberi gyarlóság, az érzelmek tértől és időtől függetlenek.

Jo Nesbø norvég író és zenész Oslóban, 1960. március 29-én látta meg a napvilágot. Fiatal korában ígéretes labdarúgó tehetségnek tartották, de ezt fel kellett adnia egy sérülés miatt. Országos hírnevet zenészként és dalszövegíróként szerzett. Regényíróként főként krimijeiről ismert, melyeknek erőssége – a duplacsavaros cselekmény mellett –, hogy társadalmi problémák és összetett karakterek köré építi történeteit. Könyveit már több mint nyolcmillió példányban adták el világszerte, és negyven nyelvre fordították le. Legismertebb sorozata a Harry Hole eseteit bemutató széria, amelynek 1997 óta mintegy 12 kötete jelent meg. Emellett több önálló regénnyel is jelentkezett már, 2007-ben pedig megjelent első gyerekkönyve is Doktor Proktor pukipora címmel, amelyet azóta további négy kötet követett.

Jo Nesbø (Fotó: Jens Kalaene/AFP)

Itt pedig álljon néhány gondolat az egyes írásokról:

A Patkánysziget - A címadó történet a maga 150 oldalával a leghosszabb a kötetben, tulajdonképpen kisregénynek is tekinthető. Főhőse a jogász Will Adams, akinek egy éjjel betörnek a házába, feleségét megerőszakolják, lányát pedig elrabolja, később pedig meg is öli egy Chaos névre hallgató banda. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy ennek a bandának az egyik tagja Will főnökének és legjobb barátjának fia, Brad, aki gyermekkora óta szerelmes Amybe. Mindez egy pandémia utáni, apokaliptikus korban történik, amikor is az emberi életek vajmi keveset érnek, a rendőrség pedig csak a kiemelt esetekkel hajlandó foglalkozni. Így hát eleinte emiatt, később pedig azért, mert Brad a befolyásos üzletember, Colin fia, lerázzák Willt. A férfi azonban továbbra is bízik a jogállamiságban, afféle Kohlhaas Mihályként küzd az igazságért, miközben mindenhol csak a korrupcióval és az elutasítással találkozik. Nesbø ezen történetében pedig ez a fő kérdés: mikortól van jogunk (van-e egyáltalán) önbíráskodni, és vajon a bosszú nevében meddig képes elmenni az ember? A szerző egészen új értelmezést ad a szemet szemet elvnek, miközben megannyi szenvedéssel, fájdalommal és kegyetlenséggel találjuk szemben magunkat. 

"…ha kivégeznélek, az semmiféleképpen sem lenne elegendő bosszú. Mert azt akarom, hogy megbánást érezz. Azt akarom, hogy neked is ugyanúgy fájjon, ahogy nekem fáj, mert elveszítettem valakit, akit nagyon szerettem. És azt akarom, hogy ugyanaz a bűntudat gyötörjön, mint engem, mert nem védtem meg a családomat. Hát ilyen ember vagyok. De mi, emberek rendelkezünk azzal az egyedülálló képességgel, hogy egy magasabb cél érdekében le tudunk mondani arról, ami rövid távon kielégít minket."

Az adatmegsemmisítő - Hasonlóan fontos és cseppet sem egyszerű morális kérdéseket vet fel a soron következő novella is, amelynek cselekménye szintén a távoli jövőben, hozzávetőlegesen a 2080-as években játszódik. Túl vagyunk a III. világháborún, a modern technológia pedig addig fejlődött, hogy lehetőség van az ember agyából (mint valami számítógépből) törölni az emlékeket, a tudást, de ugyanígy ki is lehet menteni azokat valakinek a a halála után. A tudós Ralph Jason az örök életet kutatja: kifejleszt egy olyan gyógyszert, amellyel minden betegség elkerülhető, az életnek pedig csak baleset, gyilkosság és öngyilkosság tud véget vetni. Nekem olvasás közben gyakran eszembe jutott a Virágot Algernonnak regény, és nem csak amiatt, mert a kísérletet itt is egereken végzik el először, hanem mert ebben a történetben is benne van, hogy milyen veszélyeket rejt az, ha az ember Istent próbál játszani. Ralph indíttatása jórészt személyes jellegű, ez pedig eleinte elhomályosítja a tudatát annyira, hogy láthatná, mivel is jár mindez a jövőre, az emberiségre nézve és az egyéb mellékhatásokkal sem számol. A történet rövidsége (50 oldal) ellenére is meglepően sokrétű, akár vitaindítónak is mondanám, a lezárás pedig az egyik legemberibb és legszívszorítóbb befejezés, amit a közelmúltban olvastam.

Kabócák - A kötet második leghosszabb (közel 100 oldalas) történetében két jó barát, Peter és Martin San Sebastiánba utazik, ahol utóbbi kiment a tengerből egy fuldokló lányt. Előbbit annyira magával ragadja Miriam szépsége, hogy arra kéri barátját, hazudják azt, neki köszönheti az életét, így akarva közelebb kerülni hozzá. Ám idővel Martin is beleszeret a lányba, mindezt egy olyan világban, ahol a párhuzamos univerzum-elmélet működik. Ez a történet tekinthető akár sci-fibe ágyazott kriminek is, habár a hangsúly nem magára a bűntényre helyeződik. Nesbø inkább arra használja mindezt, hogy eljátszadozzon a "mi lenne, ha" kérdéssel, megmutatva ezzel, hogy mennyi minden múlik akár egy-egy pillanaton, döntésen, és hogy vajon az ember meg tudja-e hazudtolni önmagát a különböző alternatívákban. Mindemellett Miriam szálán keresztül egy nagyon valóságos problémát is bemutat, amely önmagában is kellően érdekes lenne.

Szérum - A legrövidebb írás a maga 26 oldalával, mégis az egyik legjobb: Nesbø bebizonyítja, hogy egy valóban novellányi terjedelmű történetben is képes olyan részletességgel bemutatni az ember legsötétebb oldalát, ahogyan arra csak kevesen képesek. A történetnek mindössze két szereplője van, apa és fia, előbbi milliomos, utóbbi pedig ennek áldozata: iszik, drogozik, szerencsejátékozik, szenvedélyei miatt pedig képes a legvégsőkig elmenni. Erről a műről tényleg vétek lenne többet elárulni, álljon itt csak annyi, hogy lépésről lépésre bontakozik ki előttünk egy családi dráma, amely egy olyan fordulattal zárul, amire valóban nem számíthatunk.

"...amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj…"

Sötét huszár - Lukas nappal pszicholgusként, éjjel bérgyilkosként (a novellában őket sofőrnek nevezik) dolgozik. Mióta gyermeke meghalt, felesége pedig öngyilkos lett, a férfi nem találja a helyét az életben. Egy nap különösen veszélyes helyzetbe kerül: egy másik bérgyilkos célpontként tekint rá, így hát kezdetét veszi közöttük egy ördögi játék. Nesbø szokásához hűen, ám mégis meglepő összetettséggel ábrázolja a két férfi közti viszonyrendszert, párhuzamot vonva az Olsen-Murakami páros sakkjátszmájával, mindemellett mindkét fél esetében láthatjuk a mögöttes szándékot, amelynek köze van Olaszország egyik leghíresebb fixeréhez (maffiavezéréhez) - akinek neve egyébként magyar eredetű. Az, hogy ki marad életben, csak azon múlik, hogy mennyire ismerik a másikat, mennyire képesek előre látni egymás lépéseit. A befejezés itt is meghökkentő, egyáltalán nem az, amit várnánk, mégis teljesen logikus - a szerző ezúttal is okosan építi fel a cselekmény vázát.

Nesbø tehát egy teljesen új oldalát mutatja meg ezeken a történeteken keresztül - és az is vitathatatlan, hogy ez erőteljesen meg fogja osztani a rajongótábort. Az valóban nagy kérdés, hogy miért került rá a borítóra a Skandináv Krimik sorozatcím, hiszen ezek a sztorik nem tartoznak ebbe a műfajba, ráadásul Nesbø az a szerző, akinek a neve mára egybeforrt a minőségi történetekkel, így nem szorul külön "marketing támogatásra". Aki tehát krimit vár, az csalódni fog, de ha kellően nyitottak vagyunk az újdonságokra, akkor kellemes meglepetések érhetnek minket. Arra viszont készüljünk fel, hogy az író ismét az emberi lélek legmélyebb bugyraiba ereszkedik alá: a legtöbb művet a kilátástalanság, az elhagyatottság, a magány és a reményvesztettség hatja át. Ám mégis, mindezek ellenére érdemes elolvasnunk, hiszen mindegyikben megtalálhatunk egyet-egyet az élet örök igazságai közül, Nesbø pedig ismételten rádöbbent minket, hogy milyenek is vagyunk (vagy milyenek is tudunk lenni) mi, emberek. 

Értékelés: 10/10

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!