Szerző: Håkan Nesser
Cím: Az utolsó csepp (Münsters Fall)
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 264

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Håkan Nesser egyike volt azon szerzőknek, akikkel anno, több mint tíz éve az Animus Kiadó útjára indította a Skandináv Krimik sorozatát. Habár nem tartozik a legnépszerűbb írók közé, azért szép lassan érkeznek az ő művei is. A tíz kötetből álló Van Veeteren-sorozat hatodik részét tavaly év végén jelentették meg, így bízhatunk benne, hogy idővel a széria többi tagjára is sor kerül.

A felügyelő és a csend című kötet azzal ért véget, hogy Van Veeteren főfelügyelő hátat fordított a rendőrségnek, és egy antikváriumban helyezkedett el eladóként. Ez azonban nincs kihatással a gyilkosságokra, bűncselekmények ugyanúgy történnek. Az áldozat ezúttal egy nyugdíjas férfi, akit éjszaka huszonnyolc késszúrással öltek meg. Leverkuhn három barátjával együtt tetemes összeget nyert a lottón, így a nyomozók – Münster felügyelő vezetésével – ebbe az irányba indulnak el. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy a négy főből álló nyugdíjas csapat másik tagja is hirtelen eltűnik, pár nappal később pedig a szomszédasszonynak is nyoma vész. A rendőrség szinte végig egy helyben toporog, Münster pedig magánéleti gondokkal is küzd, ami szintén hátráltatja a nyomozást.

Håkan Nesser 1950 februárjában született a svédországi Kumlában. Eredeti foglalkozása szerint középiskolai tanár, évtizedekig tanított a Uppsalában. Első regénye 1988-ban jelent meg, ezt követte 1993-ban A gonosz arcai,amelyben először tűnt fel híres nyomozója, Van Veeteren. A kötet megjelenésétől kezdve minden évben írt egy-egy újabb regényt, de ezek nem mindegyike szól a morózus főfelügyelőről. Van Veeteren összesen tíz kötetnek a főhőse, szinte mindegyikből készült film is. Az utolsó csepp a sorozat hatodik része.

Ritka, hogy egy sorozatban a főhős szinte teljesen háttérbe szorul, Az utolsó csepp című könyvben azonban ennek is tanúi lehetünk. Van Veeteren jó, ha a történet 10 százalékában jelen van, ráadásul előzetes gondolataim és aggodalmaim ellenére nem ő lesz az, aki megmenti a csapatot a nehéz helyzetből. Elsőre furcsának tűnhet, de Nesser ezzel az egyszerű lépéssel hozza közelebb a valósághoz a regényfolyam cselekményét. A legjobb nyomozóknál is előfordul, hogy belefásulnak a munkába, és feladják addigi karrierjüket egy új szakma miatt. Van Veeteren pedig kitart elhatározása mellett: kollégái határozott kérésére sem vállal szerepet a nyomozásban, Münsternek csak mint kívülálló ad tanácsot idénként.

Azonban bármennyire is életszerűvé vált ettől a sztori, sajnos nem változtat a tényen, hogy a sorozat egyik gyengébb darabját vehetjük a kezünkbe. Maga az eset sem a legérdekesebb, a nyomozás pedig annyira lassan halad, hogy az olvasó is könnyen unalomba esik. A főhős ezúttal Münster felügyelő, az ő magánéletébe nyerhetünk jobban bepillantást, de ez sem túl érdekfeszítő, ráadásul kevésbé van felépítve a karaktere. Számomra most vált bizonyossá, hogy mennyit számít egy krimi sorozatnál a jól megalkotott főszereplő, aki tényleg fel van ruházva jellemekkel, emberi tulajdonságokkal. Ebből a részből pedig ez hiányzott a leginkább.

A megoldás azonban tipikus Nesser: az olvasót az utolsó oldalon is megtudja lepni a szerző, jelen esetben - hogy a könyvbeli asszociációval éljek - egy királydrámához hasonló helyzettel, és a lepellerántással együtt ismét megkapjuk a szokásos morális mondanivalót is. Személy szerint én éppen emiatt szeretem a Van Veeteren-könyveket: első ránézésre tipikus krimik, azonban Nessert érdekli a miért, az emberi lélek is, ezzel pedig minden alkalommal valami pluszt ad a történeteihez. Éppen emiatt várom egyre jobban a soron következő köteteket, remélhetőleg addigra Van Veeteren visszatért közénk egy valóban izgalmas gyilkossággal.

Értékelés: 10/7

A szerző eddig megjelent regényei:

A gonosz arcai
A Borkmann-elv
A visszatérés
Nő anyajeggyel
A felügyelő és a csend
Az utolsó csepp