Szerző: Alberto Moravia
Cím: Lázadás (La vita interiore)
Fordító: Matolcsi Balázs
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalszám: 416

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a Partvonal Kiadó idei nagy dobása (legalábbis az első félévben) az olasz Alberto Moravia 1978-ban megjelent botránykönyve, a Lázadás. A szépirodalmi sorozat negyedik tagjaként megjelenő kötete az idei Könyvhét legkeresettebb regénye volt a kiadó standjánál, és talán nem véletlenül. Bevallom, én azelőtt nem hallottam még Moraviáról, pedig szép számmal jelentek meg könyvei itthon (rejtély, hogy miért pont a legnépszerűbbre kellett várni több mint 30 évet), népszerűsége már-már Umberto Ecóéval vetekszik.

A Lázadás egy különleges stílusban, dialógusban íródott regény. A teljes névtelenségbe rejtőzködő "Én" faggatja a felnőtt Desideriát az életéről. A nő elmeséli, hogyan hallotta meg először a Hangot, amely őt a lázadásra készítette. Tizennégy éves korában egy szörnyű lelki trauma éri, amelynek másnapján összeállítja a maga kihágási és megszentségtelenítési listáját. A Hang sugallatára meggyalázza a vallás, a test, a család, a tulajdon, a szerelem és a pénz szentségét. Ahogy egyre haladunk előre a történetben, úgy csúszik lefelé egyre jobban Desideria az életben. Eközben a háttérben már megindul az 1968-as olasz forradalom, amelynek a lány is szerves része akar lenni.

A regény 1978-ban nagy port kavart mind az olasz, mind a világsajtóban, és talán nem véletlenül. Egy harminc évvel ezelőtti világban egy olyan regény, amely ma is képes megbotránkoztatni gyengébb idegzetű olvasóit, valóságos sokként hathatott az emberekre. A könyv ugyanis roppant szókimondó, fontos (ha nem kiemelkedő) szerepet kap benne a szexualitás, és annak is a durvább fajtái (szodómia, vérfertőzés, leszbikusság, hármas szeretkezés). Ugyanakkor mégis a szépirodalmi stílusba tartozik, főleg mondanivalója miatt.

Desideria a regényben végig állítja, hogy minden rosszat csak a Hang hatására követett el, aki súlyos árral fenyegette, ha nem teszi meg, amit kér tőle. Tehát a lány sokszor tisztában volt vele, hogy amit tesz, az nem helyes, sőt, olykor undorodott is a helyzettől, mégis képes volt - mint később kiderül, a forradalom nevében - végrehajtani a sok bűntettet. Pszichológiai szemszögből nézve is elég érdekes maga a történet, hiszen az rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy Desideria nem épelméjű. Valószínűleg a tinédzserként látottak, és anyja vallomása származásáról volt az, ami elindította a lányt a lejtőn, hogy lázadjon a társadalom és annak alapértékei ellen. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a körülötte élőknek is mind van valamilyen fajta aberrációja, amelyet akár közvetve, akár közvetlenül, de a lányon élnek ki.

A regény másik szereplője "Én", aki végighallgatja Desideria vallomását. Az nem derül ki, hogy ez a szereplő férfi vagy nő, egyáltalán létező személy-e (egy barát vagy egy orvos), vagy pedig Desideria egy másik énje. A beszélgetés stílusából én arra tippelek, egy pszichiáter hallgatja meg évek múltán a lányt, neki meséli el, mi jutatta őt idáig. De mivel a könyv valamennyire nyitott, vagyis nem derül ki, hogy milyen sorsa jutott a nő, így ennek megítélése teljesen az olvasóra van bízva.

A magyar kiadás pedig méltó a tartalomhoz, gyönyörű védőborító, hófehér lapok, minőségi fordítás, olyan könyv, amely tényleg megéri az érte kiadott pénzt.

Egyszóval nekem nagyon pozitív élményeim vannak a regénnyel kapcsolatban, régen olvastam olyan könyvet, amely ennyi mindent megmozdított bennem. (Talán legutoljára az Erdő Köztársaságnál éreztem hasonlót.) Szinte biztos vagyok benne, hogy még nem sikerült teljesen megértenem a regény mondanivalóját, így ezért mindenféleképpen újra fogom olvasni valamikor, no meg azért is, mert ez a könyv megérdemli, hogy ne csak egyszer vegyük a kezünkbe.

(Itt pedig 30% kedvezménnyel kapható.)

Értékelés: 10/10