Szerző: Kiss Ádám - Benk Dénes
Cím: Kiss Kiss Benk Benk
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A 2010-es év egyik nagy dobása az Ulpius részéről Kiss Ádám bemutatkozó kötete, a Szütyiő volt, amely nem csak a kiadónak, hanem a régi blognak is nagyszámú olvasottságot hozott, ugyanis a korábbi oldalon a legutóbbi statisztika szerint több mint 6600-an töltöttétek le a róla készült kritikát, ezzel pedig a blog legolvasottabb posztjává vált. Mivel a Dumaszínházas könyvek alapból bejöttek, kérdés sem volt, hogy a legújabb kötetre is minél hamarabb sort kerítek, amihez Ádám most egy szerzőtársat is kapott.

A könyv igazából a mai könyvpiac kifigurázása, annak bemutatása, hogy tényleg minden hülyéből (bocs, srácok, nem rátok értem) lehet író, csak jó marketing kell. A könyvben többek között végigkövethetjük, hogyan lesz egy alig pár oldalas irományból, majd' 200 oldalas mű. Találunk itt verseket, felturbózott népmese-átiratot, elgondolkodtató(nak tűnő) novellákat, életrajzi írásokat, előszót a legnagyobbaktól, idézeteket az utca embereitől, és még sok mindent mást is, amit csak el tudunk képzelni.

A könyv nagy részét Dénes és Ádám beszélgetése teszi, ahogy megvitatják, hogyan töltsék meg felesleges elemekkel az amúgy is ócska történeteket, mi legyen a könyv címe, kinek mondjanak köszönetet, milyen reklámozási technikát válasszanak, hogy kelendőbb legyen a kötet, sőt, olykor az utcán leszólítva kérnek tanácsot az emberektől. Természetesen nem hiányozhatnak a szokásos kellékek: az előszó, (ennek folytatása, az előmondat), az ajánlás Havas Henriktől, a felhasznált irodalom, utalás a régi könyvre, és részleteket a folytatásokból, valamint az olyan sokat sejtető és hatásvadász mondatok, mint a "Könyv egy könyvről, aki könyv szeretne lenni", és a magasztos ajánlás a könyv hátoldalán, amiből az olvasó nagy általánosságban vajmi keveset meg a műről.

Tehát a két fenegyerek mindenből viccet csinál, amiből csak lehet, ennek a következménye, hogy szem nem marad szárazon, vagy ha mégis, a rekeszizmaink biztosan megfájdulnak. Mármint a könyv egyes részein, mert azért akadnak igen unalmas fejezetek is, amikor egy idő után érdektelenné válik a sok, egymásra hajazó poén, meg az, hogy a könyv tulajdonképpen semmiről sem szó. Nem mondom, a Szütyiőnek sem volt mélyebb tartalma, de ott az olvasó, ha igazi rajongó volt, Kiss Ádám hangján "hallgatta" a történeteket, de mivel itt inkább a fikció játszik szerepet, ez is hiányzik. Legalábbis nekem. 

Egyébként arra a két órára, amíg tart, tökéletes kikapcsolódást jelent a kötet. Most meg kíváncsian várhatjuk, hogy mivel rukkol elő újra Ádám (és netalántán vele Dénes), valamint, hogy ki lesz a Dumakönyvtár-sorozat következő szerzője (mondjuk KAP a harmadik kötettel?).

Értékelés: 10/7