Szerző: Sarah Addison Allen
Cím: Sugar Queen - Édes élet (Sugar Queen)
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 296

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Másfél évvel ezelőtt került a kezembe Sarah Addison Allen első regénye, A csodálatos Waverley-kert, amely mindmáig kellemes élményként él bennem. Éppen ezért nagyon örültem, amikor a szerző második regénye, az Édes élet is napvilágot látott (igaz kis csúszásokkal) magyarul.

A történet három nőről szól. Egyikük a huszonhét éves Josey Cirrini, akinek gyermekkora teljesen megbélyegezte az életét. Ő ugyanis a nagy Marco Cirrini, a város turizmusának fellendítője és Margaret, az egykori szépség egyetlen leánya, akit mindig folyamatos kényeztetés vett körül. Felnőve, anyját egyedül nevelve azonban már csak egy vágya van: minél távolabb kerülni az észak-karolinai várostól, hogy végre új életet kezdhessen. Amíg azonban nem szedi össze a bátorságát, a gardróbja jelenti az egyetlen menedéket, amelyet egy nap különös látogató foglal el: Della Lee, a város egyik legszebb asszonya. A nő biztatni kezdi Josey-t, hogy merje megvalósítani az álmait, ismerkedjen meg másokkal is a személyzeten és a nőegylet tagjain kívül. Így találkozik össze a lány Chloéval, aki egy büfét üzemeltet, és akinek az életét semmiből előbukkanó könyvek próbálják meg a helyes irányba terelni. Ahogy a két lány között egyre szorosabbá fűződik a barátság, kiderül, hogy nem csak jelenük, de múltjuk is összeköti őket.

Az igazat megvallva csalódtam ebben a könyvben. Hasonló élményt vártam, mint A csodálatos Waverley-kert: egy igazi mágikus-realista történetet, ehhez képest egy teljesen átlagos romantikus sztorit kaptam. Azt hittem, az édességeknek sokkal több szerepük lesz a történetben, mint hogy a fejezetek címében szerepeljenek, illetve elvétve használja jelzőként azokat a szerző. Az egyedüli mágikus dolog Chloé könyvei voltak, miszerint a könyvek saját maguktól bukkannak elő, éppen az, amelyikre a lánynak szüksége van. 

Maga a történet nem túl bonyolult: adott három pár, az ő életüket kell rendbe tenni. Plusz ott van még az idős Margaret és a cseléd Helena, akik ironikus módon amennyire keveset szerepelnek, a legjobban eltalált karakterek. Az egykori déli szépség Margaret nem akarja elengedni a lányát, ugyanakkor féltékeny is rá, de hogy mi ennek az oka, csak a regény legvégén derül ki. Abszolút érthető volt a nő viselkedése, a múltbéli sérelmeket akármennyire is szerette volna, nem tudta elfelejteni. Helena pedig, a babonás szobalány alakjában volt jóformán az egyetlen humorforrás, az ő jelenetein mindig mosolyogtam. 

A többi szereplő sablonkarakter. Josey, a sajnálatra méltó, csúnyácska lány, Della Lee, a szépség, aki megváltoztatja, Chloé egy szimpla hétköznapi lány, Julian a rosszfiú, Jack és Adam akik azonkívül, hogy jól néznek ki, körülbelül csak úgy vannak a történetben. 

Számomra a történet legnagyobb hibája annak kiszámíthatósága volt, és itt nem a párok szerelmi életének alakulására gondolok. Már a legelső oldalakon sejteni lehetett, hogy kicsoda Della Lee, miért bujkál a gardróbban, a regény felénél pedig már biztos voltam benne. 

A borító és a fordítás minőségi, a címet nem tudom mire vélni, bár az is igaz, hogy az Édes élet remekül tükrözi azt, ami valójában a regény: egy átlagos romantikus könyv, amely egy könnyed délutáni olvasmányélményt nyújt az olvasónak. 

Értékelés: 10/7