Szerző: Mike Mignola
Cím: Hellboy - A leláncolt koporsó és más mesék (Hellboy - The Chained Coffin and Others)
Fordító: Galamb Zoltán
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Mike Mignola Hellboy-sorozata a harmadik, és a magyar olvasóknak eddig utolsó részéhez érkezett. Az előző két kötetben megismerhettük Pokolfajzat Földre hozatalának történetét, valamint két nagyobb esetének is szemtanúi lehettünk. A harmadik, gyűjteményes kötet összesen hét novellát tartalmaz. 

A kötet lapjain rövidebb (alig pár oldalas) és hosszabb (két füzetnyi) történetek kaptak helyet. Mindegyik Hellboy egy korábbi ügyét mutatja be, így találkozhatunk beszélő hullákkal, életre kell homunkuluszokkal, kriptákba és föld alatti világokba utazhatunk el, régi ellenfelek térnek vissza, mint például Baba Jaga, de új tagok is bővítik a  legyőzendőek táborát. A legtöbb novella ismert rémtörténetek, mítoszok és híres írók alkotta horrorsztorik átirata, amit Mignola nem is rejt véka alá.

Az első (A tetem) például egy ír mese alapján készült, a különlegessége, hogy két oldalas folytatásokban jelent meg 1995-ben, így a történet végig pergős marad, talán ennek is köszönhető, hogy a Hellboy-univerzum egyik legjobb darabjával állunk szemben. A Vascipőt viselő, hat oldalas novella a leggyengébb az én szememben, ennek igazából értelmét sem látom, miért került bele ebbe a kötetbe, hiszen semmi pluszat nem ad a történethez  vagy a szereplők mélyebb megismeréséhez. A Baba Jaga szintén a rövidebb lélegzetvételű írások közé tartozik, ugyanakkor sokkal izgalmasabb az előző alkotásnál. Ebből derül ki számunkra, hogy az előző kötetben feltűnt, orosz népmesék ihlette boszorkány hogyan vesztette el szemét, és hogy mekkora hatással is bír a természetre. A Karácsony a föld alatt már tisztességesebb alkotás a terjedelmét tekintve, és a címével ellentétben semmilyen ünnepi hangulatot nem áraszt, ugyanakkor kellemes borzongást kínál az arra fogékonyaknak. A kötet címadó novellája, A leláncolt koporsó egy újabb átirat (ezúttal egy angol meséé) 1995-ből, de sajnos az izgalmas cím kevésbé érdekes történetet rejt magában. A Szentágost farkasai 1994-ben, az első kötet megjelenése után látott napvilágot 8 oldalas folytatásokban (összesen négy lapszámban), ez egy újabb jól sikerült alkotás, a hideglelés garantált. A befejező történet (A bosszús kolosszus) a maga közel ötven oldalával a leghosszabb novella a kötetben, érdekessége pedig abban rejlik, hogy a második kötetnek kvázi a folytatása, hiszen itt derül ki, mi lesz Liz és az életre keltett homunkulusz sorsa. 

Ahogy látható akadnak gyengébb és erősebb alkotások is, bár azt hiszem, ez egy novellás kötetnél nem meglepő dolog. Jelen esetben sokban függ a történetek tetszési indexe attól, hogy az olvasó mely lényeket találja félelmetesnek vagy hogy inkább az akciójelenetek vagy a paranormális jelenségek miatt veszi kezébe a kötetet. Én az utóbbiak táborát erősítem, ezért is nyerték el azok az írások a tetszésemet, amelyekben nagyobb hangsúlyt fektetett a szerző a természetfeletti erők vagy a különböző népek alkotta mítoszok bemutatására.

Az utolsó novellát leszámítva a történetek Hellboy életének különböző korszakaiból valók (akad, amely pár évvel a "születése" után játszódik, és van, amelyik az előző két kötet között eltelt időben). Ráadásul nem is időrendi sorrendben kapjuk kézhez őket (és ami talán egy picit zavaró, nem is a megalkotásuk sorrendjében), így igazából  csak főhősünk jellemének közelebbi megismerése miatt érdemes kézbe venni ezt a kötetet. (A félreértések elkerülése végett, itt most arra gondolok, hogy aki a második kötetben elvarratlan szálak miatt olvasná el a kötetet, csalódni fog, de maguk a történetek egyébként szórakoztatóak.) A legtöbb sztori önmagában is megállja a helyét, de elég sok utalást kapunk A pusztítás magja és Az ördögöt a falra c. kötetekben történtekre, így érdemes ezekkel kezdeni az olvasást, hogy teljesen érthetővé váljanak a szereplők cselekedetei. 

A rajzolásra most sem lehet panasz, hozza az előző kötetekben megismert színvonalat, Mignola továbbra is az árnyékolás egyik mestere. Habár az egyes novellák képi világa között észre lehet venni minimális változást, ezek egyáltalán nem zavaróak. A kötet zárólapjain a hagyományokhoz híven híres képregényalkotók Hellboy-ábrázolásait vehetjük szemügyre. 

Sajnálom, hogy nem lesz több kötet - legalább is egyelőre - a sorozatból Magyarországon, mert bár ez a pokoli rosszfiú nem lett olyan nagy kedvenc, mint az Álmok Fejedelme, de szívesen olvastam volna még a kalandjairól. 

Értékelés: 10/8