Tiéd az életem
Szerző: Sara Rattaro
Cím: Tiéd az életem (Un uso qualunque di te)
Fordító: Sztanó László
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 176
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Az olasz származású Sara Rattaro regényére a fantasztikus borító miatt figyeltem fel, aztán Picoult-hoz és Ahernhez való hasonlítás folytán döntöttem el végérvényesen, hogy szeretném elolvasni ezt a regényt. Pontosan nem tudom, mit vártam, hiszen a fenti két író között, azon kívül, hogy az Athenauem Kiadó vezető női írói közé tartoznak, nem sok hasonlóság van. Ahern a chick-lit műfaj jeles képviselője, míg Picoult regényei elgondolkodtatnak, választás elé kényszerítenek. Rattaro igazából a kettő között helyezkedik el, de erről később írok.
A regénybeli cselekmény nettó ideje alig három óra, amely egy reggelen veszi kezdetét. Viola telefonhívást kap a kórházból, hogy odaszállították autóbalesetet szenvedett lányát, a tizenhét éves Lucét. A hír szeretője lakásán éri, így most már ő is sejti, hogy nem titkolhatja tovább családja és főleg férje előtt, hogy kettős életet él. A kórházba menet felidézi elmúlt éveit, kezdve a Carlóval kötött esküvővel, a házasság viszontagságos évein, a sógornőjével vívott állandó rivalizáláson át egészen a tegnap estéig, amikor utoljára beszélt az éppen bulizni készülő Lucéval. Az orvosok súlyos hírt közölnek vele: a lánynak donorra lenne szüksége, de egyelőre csak Viola jöhet szóba.
Sara Rattarónak a Tiéd az életem a második regénye, hazájában, Olaszországban pillanatok alatt a bestseller listák élére került, azóta több országban is napvilágot a kötet. A főleg női olvasókhoz szólót történet sokak szívét hatotta meg, de sajnos az enyémet nem igazán sikerült megérintenie (mondjuk lehet, azért, mert férfi vagyok.)
A legnagyobb problémám a regénnyel, hogy abszolút nem sikerült megszeretni, megkedvelni a főhőst, sőt, inkább ellenszenvet váltott ki belőlem. Évek óta szeretőt tart, de igazából maga sem tudja, hogy mit akar az élettől, a lányával és férjével alig törődik, és a későbbiek során is kiderül egy-két dolog, ami fokozza az unszimpátiát. Időnként próbálja menteni a helyzetet azzal, hogy leírja, mennyit küzdött férje családjával az ellenkező elveik miatt, de én ott is a másik félnek adtam igazat.
A történet mondhatnám, hogy bővelkedik fordulatokban, ám mindenhol klisékkel találkozunk, így az olvasó meg sem lepődik egy-egy titok napvilágra derülésén. A nagy fordulópontnál (vagyis, ahol kiderül, hogy egyedül Viola lehet donor) meg már előre lehet sejteni a befejezést, bár az sem teljesen úgy zajlik, ahogyan várná az olvasó. Ez a fajta megoldás tőlem nagyon távol áll, elképzelni sem tudom, hogy legyen olyan orvos, aki egy ilyenben segítene, még annak ellenére sem, hogy mélyen belül elítéli Violát.
Ugyanakkor, eddig bármennyire is negatívnak tűnt a kritikám, vannak jó oldalai is a regénynek. Szerettem olvasni a visszaemlékezéseket, amikor Massimóval való kapcsolatáról ír, hogyan csalódott a férfiban. Ott akkor át tudtam érezni a fájdalmát, bár cselekedeteivel nem tudtam teljesen egyetérteni. Az utolsó fejezet is méltó lezárásnak tűnt, hogy beleolvashattunk Carlo gondolataiba.
Összességében egy gyorsan olvasható, ám nem teljesen könnyed sztorit kaptam. Többször nem hiszem, hogy kézbe veszem, de a női olvasóknak ettől még teljes szívből ajánlom, őket valószínűleg könnyebben megérinti a sztori.
Értékelés: 10/7
A szerző eddig megjelent regényei:
