Szerző: David Walliams
Cím: Büdöss úr (Mr Stink)
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

David Walliams jó formán házi szerzőnek számít az oldalon, hiszen mindegyik kötetéről kikerül egy kritika, nem sokkal a megjelenés után. Legújabb könyvében egy hajléktalant tesz meg főszereplővé, ezáltal gondoskodva egy újabb kényes témáról. 

Kloé, a kicsit dagadt tizenkét éves lány élete kész pokol. Anyja mióta része lett a politikai kampánynak, megszállottan igyekszik bemutatni a tökéletes család modelljét, de csak Kloé húgával törődik, akit tucatnyi foglalkozásra járatnak, hogy tökéletes legyen. Kloé az iskolában sem túl népszerű, ezért is örül annak, mikor a város legbüdösebb hajléktalanja, a csak Büdöss úrnak csúfolt férfi a barátjává fogadja. A kislány elrejti őt a házuk sufnijában, ám nem minden úgy alakul, ahogyan eltervezte, ezzel felborítja az egész család életét. 

A szerző életművének magyar kiadása igazán különleges, ugyanis a Gengszternagyi volt Walliams akkori legújabb (negyedik) könyve, a nálunk később megjelent Milliárdos fiú pedig a harmadik. A Büdöss úr 2009-ben látott napvilágot először, az író második regényeként. A magyar kiadó részéről abszolút érthető a döntés, hiszen a maffiózó nagymama tűnik eddig Walliams legjobb regényének, a korábbiakon - bármennyire élvezetesek és humorosak - még csak a szárnypróbálgatásokat lehet érezni.

Walliams legnagyobb erőssége, hogy nagyon fontos dolgokról mesél, és teszi mindezt olyan humoros formában, hogy időnként én is leborultam a székről  a nevetéstől. Nagyon jó, szélsőséges karaktereket hoz létre, akik révén több mindenről is el beszélgethetünk a gyerekekkel (az összetartásának fontossága, az örök karrier kontra család kérdés, vagy éppen a hajléktalanügy). A tanulságot pedig nem rágja a gyerekek szájába, hagyja, hogy ők maguk fejtsék meg az üzenetet, amit a regény hordoz.

Humorban most sincs hiány, a legeredetibb szereplő Fikarc asszonyság, Kloé anyukája, akinek első látásra tényleg a karrierje a legfontosabb. A választási kampány során kidolgozott 20 pontos terve az egyik legviccesebb része a könyvnek, ahogyan Annabelle napi feladatainak listája is. Büdöss úr is elég színes egyéniségnek mutatkozik különös természetével, a regény végére pedig kiderül, hogyan is jutott el idáig. Ez egy nagyon fontos része a könyvnek, hiszen megtanítja a gyerekeknek, hogy nézzenek a felszín alá, nem mindegyik hajléktalan az alkoholnak köszönheti a sorsát, van, mikor a véletlennek köszönhetően kerül utcára valaki. Egyedül pont a főhős, Kloé karakterét érzem kevésnek, többet vártam volna tőle. Például a kinézetének - ami miatt csúfolják az iskolában - nem sok szerepe van a történetben, ebből a szálból ki lehetett volna még hozni egy-két dolgot. 

A történet tempójában, összetettségében gyengébb ez a regény, mint az előző kettő. Nem mindig sikerül úgy mozdítani a szálakat, hogy gördülékenyen haladjon előre a sztori. Továbbá a Gengszternagyiban már láthattuk, hogy mire képes a szerző, itt azoknak a stílusjegyeknek, amik őt jellemezik, még csak halovány formáját láthatjuk. Kíváncsi vagyok az első regényére is (szinte biztos vagyok benne, hogy hamarosan azt is olvashatjuk), ott válik majd igazán láthatóvá, honnan indult a szerző, és mennyit fejlődött. 

Az illusztrációkat ezúttal Siy Quentin Blake készítette, de nem igazán érződik a váltás, hiszen nagyjából megegyezik a stílusa Tony Rosséval. A fordítást ezúttal is Totth Benedekre bízták, akinek sikerült nagyon jól ráéreznie Walliams regényeinek ízére, sőt, azt is megkockáztatom, hogy a magyar változat sokkal viccesebb, találóbb, mint az angol.

Értékelés: 10/7