A Maskarák szigete - Hívatlan vendégek

a maskarak szigete_ulysses moore.JPGSzerző: Ulysses Moore (Pierdomenico Baccalario)
Cím: A Maskarák szigete - Hívatlan vendégek (L'Isola delle Maschere)
Fordító: Falvay Dávid
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 288

AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Habár legutóbb még azt mondtam, hogy márciusban eljutok Ulysses Moore első sorozatának zárókötetéig, rajtam kívül álló okok miatt csak most tudtam ismét belemerülni Kilmore Cove csodálatos világába. Azonban igyekeztem behozni a lemaradásomat, a negyedik és ötödik részt rögtön egymás után olvastam, így a napokban a folytatásról is szót fogok ejteni.

A három jó barátnak, Jasonnek, Juliának és Ricknek ezúttal a tizennyolcadik századi Velencébe kell visszautaznia, hogy megtalálják Kilmore Cove titokzatos feltalálóját, Peter Dedalustól. A férfi ugyanis évekkel ezelőtt önként vállalta a múltba való száműzetést, miután engedett Oblivia Newton csábításának és megszegte az Időkapuk őreinek egyezségét. A nő most is egy lépéssel a gyerekek előtt jár, akik az időutazást követően kénytelenek ismét különválni, mikor észreveszik, hogy két koldus átszökött a jelenkori Angliába. A hívatlan vendégek nyomába Jason ered, akinek minden erejét és tudását össze kell szednie, hogy még időben visszajuttassa őket a tizennyolcadik századba, különben testvére és barátja ragadnak örökre a múltban.

Úgy érzem, Pierdomenico Baccalario sorozata most érkezett el igazán a csúcsponthoz. A folytatások eddig is felfelé ívelő minőségi mutatóval rendelkeztek, de A Maskarák szigete adta élményt minden eddigit felülmúl. Noha, mielőtt még nagyon előreszaladnék, azért azt le kell szögezni, hogy az olasz szerző regénye szigorú értelemben vett ifjúsági regény, én is így tekintek rá. A nagy lelkesedés éppen ezért annak szól, hogy Ulysses Moore és a többi szereplő kalandjai még felnőttfejjel is izgalmasak, élvezetesek. Vannak apróbb logikai bakik, vagy éppen az, hogy a gyerekek túl gyorsan megoldanak minden rejtélyt, de ezektől hajlandó vagyok eltekinteni, hiszen tíz évvel ezelőtt abszolút nem törődtem volna ezekkel a dolgokkal, csak hagytam volna, hadd sodorjanak magukkal az események.

Ahogyan már megszokhattuk a szerzőnél, a folytatás ott veszi kezdetét, ahol az előző rész véget ért. Nehéz dolga volt az írónak, ugyanis nagyon sok mindenre választ kaptunk a harmadik kötetben: miért kell megvédeni Kilmore Cove faluját a látogatóktól, hogyan működnek az Időkapuk és miért is olyan fontos a Villa Argo a Lovagok szempontjából. Azt előre lehetett sejteni, hogy a negyedik részben Peter Dedalus után fognak nyomozni, sőt a kötetvégi levélből az is kiderült, hogy a helyszín ezúttal a XVIII. századi Velence lesz. Ezzel pedig az egyik legjobb helyet választotta ki Baccalario: egy olvasó gyermeknek, akik a hősökkel együtt kalandra vágyik, mi is lehetne izgatóbb, mint a sötét utcákban, gondolákon utazó lakók, egy hely, ahol tiltott minden mágia és tudomány, ahol a tízek tanácsa álarcba öltözött tagjai figyelik a város minden pontját.

Ráadásul a három jó barátnak ismét külön kellet válnia, ezáltal jóval több szálat hozott be a történetbe a szerző. Jason, aki megpróbálja visszajuttatni a két velencei koldust a saját korukba, a világítótorony őrétől, Leonard Minaxótól kér segítséget, akiről később kiderül, hogy jóval többet tud az Időkapukról, mint az először sejteni lehetett. Eközben Julia és Rick, Penelope Moore, Ulysses feleségének egykori házában igyekszik rájönni, hogyan akadhatnának Peter nyomára. A segítségükre Alberto és Rossella siet, akiknek azonban szintén meg van a maguk rejtegetnivalója.

Tehát kalandokban és fordulatokban biztos nincs hiány, ami pedig külön örvendetes volt számomra, hogy ezúttal Kilmore Cove lakóinak az életébe is bepillantást nyerhettünk. Több olyan fejezet is volt, amelyben Calypso, a könyvárus és postáskisasszony, vagy éppen a falu ügyeletes pletykafelelősei kaptak szerepet. Mindannyiukat érdekli Ulysses Moore rejtélye, a férfié, aki talán még mindig életben van, és aki egy nap visszatér közéjük. Érdekes látni, hogy vannak olyanok, akikről elsőre nem is gondoltuk volna, hogy az Időkapu őrei közé tartoznak és igyekszenek a háttérben segíteni a gyerekek küldetését.

A történet tehát rendben van, és ehhez az egyik legminőségibb magyar kiadás párosul. Az eddigi kötetek kivitelezésére sem lehetett panasz, hiszen a gyönyörűen megfestett védőborító alatt egy igazi, régies hatású naplóformát kaptunk, azonban a mostani résznél ezen is túltettek a kiadó(k) munkatársai. A jelenben játszódó fejezetek modernizált stílust kaptak, ahol a szürke árnyalati uralkodnak, míg a velencei jeleneteket élénk színű, pergamenhatású lapokon olvashatjuk. Örültem volna, ha a többi kiadást is ugyanilyen eredetiséggel és ötletességgel jelentették volna meg, ennek ellenére azonban így is egy roppant minőségi sorozatot tudhat a polcán az, aki befektet Ulysses Moore kalandjaiba. Megéri.

Értékelés: 10/10

Ulysses Moore-sorozat:

Az időkapu
Az Elfeledett térképek boltja
A Tükrök háza
A Maskarák szigete
A szikla őrei
Az első kulcs
A titkos város
A villámok mestere
A sötétség útvesztője
A jég birodalma

Century-sorozat:

A Tűz Gyűrűje
A kőcsillag

Cyboria-sorozat:

Galeno ébredése